Legutóbb azt ígértem, hogy tovább boncolgatom a híres szerelmi háromszöget, amelyet Károly, Camilla és Diana alkotott - és amely jóval bonyolultabb volt, mint egy szimpla háromszög. Nem csak azért, mert Camilla életében jelen volt a férje is, aki a maga részéről a legyet is röptében, és nem is csak azért, mert Diana egy idő után maga se bírta tovább a hűséges feleség szerepét és különböző kalandokkal próbált vigasztalódni. Az egész történet sokkal korábban kezdődött, még akkor, amikor ezek a szereplők a világon sem voltak. 



Időközben a The Crown mellé megnéztem egy dokumentumsorozatot is, szintén a Netflixen. A The Royal House of Windsor történelmi kontextusba helyezi a királyi család történetét, annak magánéleti vonatkozásaival együtt. Igazából a kettő elválaszthatatlan, hiszen mindjárt a dinasztia második tagja lemondott a trónról amiatt, hogy feleségül vehesse a szeretőjét, aki a kapcsolatuk kezdetén még bőven férjnél volt. A dinasztiaalapító V. György két fia, David (később VIII. Eduárd) és Albert (később VI. György) egyébként is úgy töltötték ifjúságuk egy részét, hogy férjes asszonyokkal folytattak kapcsolatot, az egyik falazott a másiknak...Csakhogy a kisebbik fiú, a dadogós Albert (róla szól A király beszéde c. film) az apja kedvéért szakított a szeretőjével és elkezdett udvarolni egy olyan úrilánynak, akit feleségül lehetett venni. 

Tehát mikor Károly majdnem 60 évvel az őt megelőző Walesi herceg után ugyanazt a mintát adja elő, amit Davidnél láttak, vagyis szerelmes egy már foglalt, és múlttal rendelkező nőbe, akkor először nem kondul meg a vészharang... Amikor azonban látszik, hogy ez a szerelem mennyire komoly, és Károly hajlana arra, hogy az érzelmei után menjen ahelyett, hogy a kötelességet választaná, mindenki aggódni kezd az udvarban. 

Bármilyen furcsán hangzik, Károly problémája leginkább az, hogy a nagybátyjához hasonlóan túlságosan is hűséges. Ez nem azt jelenti, hogy ne lettek volna kalandjaik. de aztán a végsőkig ragaszkodtak egyetlen nőhöz, mégpedig évtizedeken keresztül. Az idősebbnek ez a trónjába került, nem tudjuk, Károly még trónra kerül-e valaha, de simán lehet, hogy a királynő már rég lemondott volna, ha a fia nem kavar ennyi botrányt és olyannak látja, amilyennek szerinte egy királynak lennie kell. Erzsébet édesanyja 101 évig élt, szóval még az is lehet, hogy a világ legidősebb valaha élt trónörökösének újabb 10 évet kell várnia... 

De nézzük, miért voltak hűtlenségre ítélve a híres szerelmi háromszög szereplői. Mivel Károlynak egy tapasztalt, magabiztos nőre volt szüksége, Camilla megfelelt érzelmi igényeinek, egy fiatal, ártatlan szűz viszont biztos nem lehetett erre alkalmas. Camilla ugyanakkor az udvar szemében volt elfogadhatatlan az újabb trónörökös anyjának szerepére. Így az udvar tótumfaktumai inkább mindent megtettek annak érdekében, hogy a nő másik szerelméhez, Parker-Bowles-hoz menjen hozzá (úgy tűnik, Camilla mindkét férfihez komolyan vonzódott párhuzamosan), Károly pedig megkezdhette 10 éves menyasszonykereső ámokfutását. 

A küldetés lehetetlensége abban állt, hogy az ő köreikben mindenki tisztában volt vele: Károly gyógyíthatatlanul szerelmes abba a bizonyos nőbe, akit nem vehet el, tehát aki hajlandó lesz igent mondani neki, az valószínűleg azzal kell hogy számoljon, hogy soha nem fogják szeretni. Ráadásul, mivel ártatlan lányt kellett választani, ez a potenciális áldozat a szerelmet korábban sem tapasztalhatta meg. Akinek csak volt egy kis esze, az ebbe nem ment bele. Azok az idők pedig már elmúltak, amikor a családok határozták meg a lányoknak, hogy kihez kell férjhez menniük. 

Diana volt olyan naiv és ambiciózus, hogy megtegye, amire más nem volt hajlandó: bizonyára hitt még a tündérmesékben és szerelmes is lett, bár simán el tudom képzelni, hogy nem Károlyba, hanem a róla alkotott idealizáló elképzelésekbe, vagy a pozíciójába. A hercegbe és nem az emberbe. Ráadásul ugyanannyira sérült volt, mint a vőlegénye, a szülei elváltak, az anyjának távoznia kellett, emiatt aztán óriási szeretetéhség jellemezte. Mindkét fiatal csak kapni akart, adni egyik se tudott igazán, mert nem volt miből. 

A The Crown-ban van egy nyilván jelenet: mikor Károly hosszú időre elutazik az esküvő előtt, Camilla meghívja az egyedül unatkozó Dianát egy londoni étterembe, a Ménage à Trois-ba (ami annyit tesz, mint édeshármas): mint később kiderült, az étterem valóban létezett ebben az időszakban, és valahol tényleg találkoztak, de hogy ezen a megbeszélésen mi történt, azt persze nem tudjuk. A sorozatból úgy tűnik, mintha Károly a távolléte alatt minden nap beszélne Camillával, miközben egyszer sem hívja fel a menyasszonyát, így a szerető tud mindenről, a nemsokára feleség meg egyáltalán nem ismeri a közös férfit. Mikor Károly végre hazatér, nem Dianához megy, hanem Camillához, majd úgy adja elő az egészet, mintha azért sietett volna hozzá, mert szakítani akart vele. (Lehet, hogy pár napra ő is elhitte, de ezt inkább kétlem.)

Diana itt megpróbál még kihátrálni a házasságból, amelyről már ő is tudja, hogy elviselhetetlen lesz a számára, de akkora a nyomás a családok részéről, és akkora blama lenne, ha lemondanák, hogy már nincs visszaút... 

A későbbiekben ráadásul Diana lejátssza a férjét a színpadról: olyan népszerűségre tesz szert, amely mindenki mást beárnyékol, még magát a királynőt is, nem hogy az egyébként a celebként nem igazán elemében lévő, zárkózott Károlyt, akinek dühkitörései vannak a felesége viselkedése miatt. Féltékeny, de nem egy másik férfira, hanem a sikerre és a közönség imádatára. Míg Camilla mindig jó volt abban, hogy a háttérbe húzódjon és onnan támogassa a szeretőjét (ő aztán nem akart királyné lenni, mint Wallis Simpson, a néhai VIII. Eduárd felesége), Diana abból merít erőt, hogy milliók rajonganak érte. Hiszen szomjazza a szeretetet és otthon senkitől nem kapja meg. De a nép imádata soha nem pótolhatja egy férfi szerelmét... 

Az egész sztoriból tulajdonképpen kiviláglik, mennyire reménytelen embereket arra kényszeríteni, hogy ne azt szeressék, akit szeretnek. Nem lehet tudatosan szeretni valakit, csak azért, mert szép, fiatal és imád minket. Vagy mert mindenki azt mondja, hogy mekkora szerencsénk van, hiszen kinek ne kellene az a csodálatos partner? 

Végül Camilla, a királyi szerető mégiscsak feleséggé avanzsált, bár nem vagyok biztos benne, hogy ennek ő maga annyira örült: Diana még ma is túlságosan közkedvelt ahhoz, hogy senki ne akarjon a nyomdokaiba lépni. De Camillát végül befogadták, és az egész sztori arra is jó volt, hogy Diana és Károly két fiát már nem akadályozták a szabad feleségválasztásban. Már a válás sem annyira vörös posztó, mint volt (ami VIII. Henrik, az anglikán vallásalapító sztorijával együtt azért eléggé abszurd) szóval az is elképzelhető, hogy több évtizedes szeretői múlt után még királyné is válhat egy korábban elítélt és megvetett, "erkölcstelen" nőszemélyből...