Léteznek-e olyan tulajdonságok, amelyek a házastársakat vagy partnereket ösztökélik a hűtlenségre? Vagy amelyek mellett egy partner könnyebben lép erre az útra? És van-e bármilyen felelőssége annak, aki mellett a párja más társaságát keresi?
Az, hogy kinek milyen a személyisége, csak részben befolyásolható önneveléssel, önfejlesztéssel, tehát ilyen értelemben nem beszélhetünk felelősségről. Ha már a konkrét viselkedésünket nézzük, akkor lehet felelősségünk. De ez még nem azt jelenti, hogy bűnösök vagyunk. Ahogy a mainstream-mel szemben a hűtlent sem tartom bűnösnek: van, hogy érzéketlen és felelőtlen, van, hogy nagyon is tapintatos és felelősségteljes, szóval az a felfogás, hogy a megcsalt mindig áldozat, a félrelépő meg tettes, szerintem totálisan elfogadhatatlan.
Mégis ennek a sulykolásával kezdi és végzi az a 2020-as tanulmány, amelynek készítője a Big Five személyiségtípus-rendszert felhasználva vizsgálta, hogy milyen típusú emberek mellől szokás leginkább félrelépni. A kutatás Meghan Mahambrey nevéhez fűződik(Ohiói Állami Egyetem).
Először is, mit kell tudni a Big Five-ról? Ezt az ún. személyiségtaxonómiát az 50-es években Warren Norman hozta divatba, nevezetesen ezen csoportok tartoznak bele: extraverzió, barátságosság, lelkiismeretesség, érzelmi stabilitás, kultúra/intellektus. Mindegyik csoport spektrumként képzelhető el, tehát például az első fogalomnál az teljesen extrovertált és a teljesen introvertált között számtalan átmeneti állapot lehet.
Mondjuk hűtlenségről beszélve szerintem a személyiség nagyon fontos része lenne a szexualitáshoz való hozzáállás, és ebben a mátrixban ez sehol nem szerepel, de ha a kutató ezt a koordinátarendszert hozta elő, akkor lelke rajta.
Nézzük, kiket és milyen módszerrel vizsgált. Azért ez is elég különös és sokat levon az eredmények értékéből. 1577 résztvevővel készítettek telefonos interjúkat, ezekből 898 volt házas és 19%-uk mondta, hogy valaha valamely partnere hűtlen volt hozzá. Nota bene: a többiek között is rengetegen lehettek, akik mellől a partnerük elcsábult, csak ők nem tudtak róla. Vagyis itt maximum azt lehet vizsgálni, hogy milyen személyiségek szereznek valahogy tudomást a dologról. (Most arról nem is beszélve, hogy egy telefonos interjún nem biztos, hogy én erről akarnék beszélni, illetve hogy lehet telefonon tesztelni, hogy ki milyen személyiség... Ha erre van alkalmatlan eszköz, hát az szerintem a telefon.)
A fő eredmény, amit az egészből kihoztak, hogy kétféle személyiségtípushoz lesznek alapvetően hűtlenek (vagy azok tudják meg, hogy mit tett a partnerük legalább egyszer): a kevésbé lelkiismeretesek és a nagyon kedves emberek számoltak be ilyesmiről leginkább.
Kezdjük a lelkiismeretességgel. Ezek szerint a következő tulajdonságok valamelyike jellemezheti azokat, akik mellől félrelépnek a partnerek: meggondolatlanság, frivolitás (komolytalanság), felületesség, lustaság, felelőtlenség. Ez azért érdekes egyébként, mert a spektrum túloldalán szereplő tulajdonságokkal rendelkezőkre annyira nem jellemző a hűtlenség, a felmérések szerint, vagyis a megfontoltak, komolyak, alaposak, szorgalmasak, felelősségteljesek kevésbé hűtlenkednek.
Ehhez hadd fűzzem hozzá, hogy vagy egy fél tucat ellenpéldát ismerek. Vagyis számomra ez a minta egyáltalán nem rajzolódik ki. Inkább azt gondolom, hogy van az a fajta, egyébként mindenben lelkiismeretes ember, aki azért lesz hűtlen, hogy ne kelljen elválnia, szakítania akkor sem, amikor egy kevésbé lelkiismeretes már rég megtette volna.
Mindenesetre a tanulmány szerint a kevésbé lelkiismeretesek hűtlenebbek és a partnerként gyakrabban is hűtlenkednek velük szemben...
A másik személyiségjegy a barátságosság: a barátságos, melegszívű, kedves, udvarias, jó természetű emberek ezek értelmében gyakrabban tapasztalják, hogy van rajtuk kívül valaki. De ne feledjük: az, hogy gyakrabban tudnak róla, nem jelenti azt, hogy velük gyakrabban is történik. Csak előlük kevésbé kell titkolni, illetve ha éppen kiderült, akkor is kevésbé hajlamosak kenyértörésre vinni a dolgot.
A barátságtalan embereket azonban ugyanúgy érinti a hűtlenség, sőt, éppen elviselhetetlen mivoltuk miatt az ő esetükben valószínűsíthető, hogy ebben még dac és harag is lesz, és nyilván sokkal óvatosabbak a partnerek velük kapcsolatban, így kevesebb az esély, hogy tudomást szerezzenek róla. De ha a módszertanra gondolunk: vajon melyik barátságtalan ember ad erről a témáról telefonos interjút?
Az, hogy kinek milyen a személyisége, csak részben befolyásolható önneveléssel, önfejlesztéssel, tehát ilyen értelemben nem beszélhetünk felelősségről. Ha már a konkrét viselkedésünket nézzük, akkor lehet felelősségünk. De ez még nem azt jelenti, hogy bűnösök vagyunk. Ahogy a mainstream-mel szemben a hűtlent sem tartom bűnösnek: van, hogy érzéketlen és felelőtlen, van, hogy nagyon is tapintatos és felelősségteljes, szóval az a felfogás, hogy a megcsalt mindig áldozat, a félrelépő meg tettes, szerintem totálisan elfogadhatatlan.
Mégis ennek a sulykolásával kezdi és végzi az a 2020-as tanulmány, amelynek készítője a Big Five személyiségtípus-rendszert felhasználva vizsgálta, hogy milyen típusú emberek mellől szokás leginkább félrelépni. A kutatás Meghan Mahambrey nevéhez fűződik(Ohiói Állami Egyetem).
Először is, mit kell tudni a Big Five-ról? Ezt az ún. személyiségtaxonómiát az 50-es években Warren Norman hozta divatba, nevezetesen ezen csoportok tartoznak bele: extraverzió, barátságosság, lelkiismeretesség, érzelmi stabilitás, kultúra/intellektus. Mindegyik csoport spektrumként képzelhető el, tehát például az első fogalomnál az teljesen extrovertált és a teljesen introvertált között számtalan átmeneti állapot lehet.
Mondjuk hűtlenségről beszélve szerintem a személyiség nagyon fontos része lenne a szexualitáshoz való hozzáállás, és ebben a mátrixban ez sehol nem szerepel, de ha a kutató ezt a koordinátarendszert hozta elő, akkor lelke rajta.
Nézzük, kiket és milyen módszerrel vizsgált. Azért ez is elég különös és sokat levon az eredmények értékéből. 1577 résztvevővel készítettek telefonos interjúkat, ezekből 898 volt házas és 19%-uk mondta, hogy valaha valamely partnere hűtlen volt hozzá. Nota bene: a többiek között is rengetegen lehettek, akik mellől a partnerük elcsábult, csak ők nem tudtak róla. Vagyis itt maximum azt lehet vizsgálni, hogy milyen személyiségek szereznek valahogy tudomást a dologról. (Most arról nem is beszélve, hogy egy telefonos interjún nem biztos, hogy én erről akarnék beszélni, illetve hogy lehet telefonon tesztelni, hogy ki milyen személyiség... Ha erre van alkalmatlan eszköz, hát az szerintem a telefon.)
A fő eredmény, amit az egészből kihoztak, hogy kétféle személyiségtípushoz lesznek alapvetően hűtlenek (vagy azok tudják meg, hogy mit tett a partnerük legalább egyszer): a kevésbé lelkiismeretesek és a nagyon kedves emberek számoltak be ilyesmiről leginkább.
Kezdjük a lelkiismeretességgel. Ezek szerint a következő tulajdonságok valamelyike jellemezheti azokat, akik mellől félrelépnek a partnerek: meggondolatlanság, frivolitás (komolytalanság), felületesség, lustaság, felelőtlenség. Ez azért érdekes egyébként, mert a spektrum túloldalán szereplő tulajdonságokkal rendelkezőkre annyira nem jellemző a hűtlenség, a felmérések szerint, vagyis a megfontoltak, komolyak, alaposak, szorgalmasak, felelősségteljesek kevésbé hűtlenkednek.
Ehhez hadd fűzzem hozzá, hogy vagy egy fél tucat ellenpéldát ismerek. Vagyis számomra ez a minta egyáltalán nem rajzolódik ki. Inkább azt gondolom, hogy van az a fajta, egyébként mindenben lelkiismeretes ember, aki azért lesz hűtlen, hogy ne kelljen elválnia, szakítania akkor sem, amikor egy kevésbé lelkiismeretes már rég megtette volna.
Mindenesetre a tanulmány szerint a kevésbé lelkiismeretesek hűtlenebbek és a partnerként gyakrabban is hűtlenkednek velük szemben...
A másik személyiségjegy a barátságosság: a barátságos, melegszívű, kedves, udvarias, jó természetű emberek ezek értelmében gyakrabban tapasztalják, hogy van rajtuk kívül valaki. De ne feledjük: az, hogy gyakrabban tudnak róla, nem jelenti azt, hogy velük gyakrabban is történik. Csak előlük kevésbé kell titkolni, illetve ha éppen kiderült, akkor is kevésbé hajlamosak kenyértörésre vinni a dolgot.
A barátságtalan embereket azonban ugyanúgy érinti a hűtlenség, sőt, éppen elviselhetetlen mivoltuk miatt az ő esetükben valószínűsíthető, hogy ebben még dac és harag is lesz, és nyilván sokkal óvatosabbak a partnerek velük kapcsolatban, így kevesebb az esély, hogy tudomást szerezzenek róla. De ha a módszertanra gondolunk: vajon melyik barátságtalan ember ad erről a témáról telefonos interjút?