Kivételt képeztek a tengerészek, akikről az a hír járta, hogy minden kikötőben van szeretőjük, vagy a katonák, akiket ide-oda vezényeltek, de ezeknek a férfiaknak jellemzően nem is volt feleségük, így nem nagyon várta el senki, hogy egy nőhöz ragaszkodjanak. Az emberek többségére a röghöz kötöttség volt jellemző, a társadalom felsőbb rétegeihez tartozók is ugyanúgy gúzsba voltak kötve, mint a szegényebbek. A saját társadalmi osztályából és földrajzi környezetéből kevés ember tudott kitörni.
Vagyis jellemző volt, hogy titkos vagy nem is olyan titkos, de alternatív kapcsolatot is a közvetlen környezetükben alakítottak ki, ami magával hozta a lebukás nagyobb veszélyét, a megcsalt fél közösség előtti kiborulását, esetlegesen a bosszút is, hiszen, ha olyan környezetben történt a dolog, ahol a férfitól elvárták, hogy vérrel mossa le a becsületén esett foltot, akkor még abban az esetben is megtette talán, ha nem is volt annyira bosszúszomjas.
De, ahol nem volt ilyen veszély, ott is állandó konfliktusokhoz vezethetett a félrelépés, veszekedhetett a feleség a szeretővel meg a férjével, a férj a feleséggel, kiélhették a botrányt a teljes általuk ismert univerzumban. Kicsit erre emlékeztet a mostani Shakira-féle felhajtás. A globális celebek rekreálják a régi idők pellengérre állítós logikáját, akarom mondani, Shakira csinálja ezt… A követői pedig ugyanúgy, mintha csak a francia udvarban lennének a Napkirály idején, csoportosan támadnak arra, akit kegyvesztettnek ítélnek.
Ilyen szempontból tehát a nem saját környezeten belüli szeretőválasztás kifejezetten üdvös. (A celebeket kivéve, náluk mindegy.) Kisebb a lebukási veszély, de ha már le is buktak a szeretők, a férj/feleség nem kénytelen szembesülni a szeretővel nap mint nap. A szerető se a házastárssal, meg esetleges korábbi vagy párhuzamos szeretőkkel, akik még bonyolíthatják a képletet. (Pl. ha már a Napkirályt emlegettük, ott mindenki mindenről tudott, a korábbi szerető egy palotában lakott az aktuálissal és a király képes volt beköszönni már lecserélt partneréhez, mielőtt szexelni ment a favorithoz.)
Másrészről lehet azzal is érvelni, hogy ha a szerető láthatatlan marad, ha még lebukás után se szembesülünk azzal, hogy ki is ő valójában, ha nem kell folyamatosan találkoznunk, akkor misztifikálódhat. Azt hihetjük (állandó partnerként), hogy sokkal szebb, fiatalabb, szexibb, biztos menőbb, mint mi magunk. Ha pedig poli kapcsolatban élünk, de nem szembesülünk az alternatív partnerekkel, akkor úgy tehetünk, mintha az egész nem is létezne, mintha nem kéne róla tudomást vennünk.
Van, akit az zavar jobban, ha állandóan szembesülnie kell a dologgal, van, akit meg az, hogy titok övezi a kapcsolatot. Lehet, hogy még ugyanaz az ember is másképp reagál különböző szeretők esetén, attól függően például, hogy ő hol áll a „rangsorban”. Vagy attól függően, hogy még a feleség / férj is számottevő szereplő (érzelmileg és szexuálisan), vagy már igazán nem érdekli, mit művel a partnere, esetleg egyenesen örül annak, hogy őt békén hagyják. Vagy lehet ennek az ellenkezője: annyira aktív, hogy akár részt is venne a szeretővel folytatott kapcsolatban.
Pár éve még mindenképpen a dolgok szétválasztása mellett érveltem volna, mert akkor olyanok voltak a körülmények, de azóta már azt is láttam, hogy lehetnek előnyei annak, ha hivatalos és alternatív partner vagy alternatív partnerek ismerik egymást… De szakítás esetén mégiscsak az esik jobban, ha nem kell többé látni azt, aki megbántott, és a barátaival se kell találkozni.
Közösségi oldalakon még mindig ott vannak az ismerősök, akiket bizonyos szeretőm révén ismertem meg, de maximálisan kerülöm a velük való érintkezést… Letörölni nem törlöm le őket az ismerőseim közül, mert érdekes emberek és jó dolgokat osztanak meg. Különben is, sokkal kínosabb volna mindenkit törölni, hiszen nem tudják, milyen kapcsolatban álltunk a közös ismerőssel. De ha a való életben vennének körül ugyanezek az emberek, akkor óhatatlanul kiderülnének dolgok, hiszen sokkal inkább rá lennénk kényszerítve a kommunikációra.
Poli körökben meg az kellemetlen, hogy olyan kevesen vannak, hogy szinte kézről kézre járnak a szeretők és könnyen előfordulhat, hogy egy új partnernek van egy exe, akinek van egy partnere, akivel te voltál együtt. Sőt, mivel sok közöttük a biszexuális, ennél cifrább együttállások is adódnak. A transzparencia jegyében mindenki tud mindenről (vagy azt hiszi, hogy tud), és sokkal hajlamosabbak etikus kérdésekre hivatkozva számon kérni embereket, mint a mezei hűtlenek.
Egy tökéletes világban nem kellene rejtőzködni? Vagy az lenne csak a tökéletlen világ, ahol nem szabadna rejtőzködni?