Valószínű, hogy a legtöbb ember szerint annál a személynél, akivel évtizedekig együtt élünk, senki sem ismer jobban bennünket és ez fordítva is így van. Persze, ha a házasság még viszonylag friss, és nem volt idő egymást sokféle helyzetben megtapasztalni, akkor még egyik fél sem tart ott, hogy igazán ismerje a másikat. De egy legalább 5-10 éve tartó együttélés után csak elmondhatjuk magunkról, hogy mi ismerjük a másikat a legjobban a világon. Vagy mégsem?



Lehet, hogy rengeteg dolgot tudunk a partnerünkről, amit senki más nem tud, ismerjük az intim szokásait, tanúi vagyunk a legramatyabb állapotainak, sikerrel kitöltenénk bármilyen listát arról, hogy mit szeret enni, inni, olvasni, sportolni, milyen filmeket néz, melyik rokonát bírja és melyiket utálja, ki a legjobb barátja (ha vannak barátai), mi iránt rajong és mi idegesíti halálra (akár a mi viselkedésünkben is), rendszerető-e vagy rendetlen, megbízható vagy link, okos vagy ostoba... Megkockáztatom, hogy elég sokat tudunk a szexuális preferenciáiról is, de azért ezen a téren érhetnek elég nagy meglepetések. 

Mert az könnyen előfordulhat, hogy egy házastárs szexuális szempontból kevésbé ismeri a partnerét, mint egy szerető. Főleg, ha elég fiatalon, még kialakulatlan szexualitással kerültek össze, és nem igazán illenek egymáshoz ezen a téren. Az egyikük (vagy akár mindkettő) időközben olyan tapasztalatokat szerezhetett, amelyeket nem osztott meg a partnerével, és ahogy telik az idő, úgy válik a házastárs szexuálisan egyre ismeretlenebbé. Ha beálltunk arra, hogy mindig csak ugyanazt a forgatókönyvet valósítjuk meg az ágyban, és már csak azért sem beszélünk más lehetőségekről, mert félünk a lebukástól, vagy egyszerűen csak tudjuk, hogy a másikat túlságosan is megdöbbentenénk a vágyainkkal, eljuthatunk odáig, hogy még egy rövid távú szexpartner is sokkal többet fog tudni rólunk ezen a téren, mint a férjünk/feleségünk. 

De nem csak ezen a téren haladhatja meg egy szerető a házastársat. Persze, a házastárs mindig előnyben lesz a mindennapi szokásaink ismeretét tekintve, többet fog tudni hétköznapi arcunkról, látni fog morcosan, mérgesen, kiábrándultan. Vagy éppen elérzékenyülten egy családi eseményen, a gyerekünkkel való kapcsolatunkban és így tovább. A szerető viszont ismerheti olyan gondolatainkat, nézeteinket, amelyeket a házastársunkkal esetleg soha nem osztunk meg. Ami a kapcsolatokról alkotott őszinte véleményünket illeti, ami arra vonatkozik, hogyan gondolkodunk a házasságról, a szeretőzésről, a hűtlenségről, a poliamóriáról, a többes szexről, a szvingerről, és így tovább: könnyen lehet, hogy ezeket a kérdéseket a házastársunkkal (élettársunkkal) soha nem beszéltük meg őszintén. 

Nagyon nehéz eldönteni, hogy akkor mégis, ki ismer jobban, hiszen személyiségünk teljesen más szeletei maradnak rejtve egyik és másik előtt. Bizonyos helyzetekben csak az egyik lát, másokban csak a másik, és persze van egy csomó helyzet, amelyben egyik sem, mert például a barátaink társaságában vagy a munkahelyünkön történnek, esetleg idegen helyen, ahol senki nem ismer. 

De vajon mi számít a másik valódi megismerésének? Ki látja az igazi személyiségünket? Kivel tudunk tényleg őszintén viselkedni? Kinek merjük kendőzetlenül megmondani a véleményünket, bármiről is legyen szó? Vajon hány házasságban létezhet igazi megismerés? Hányan kockáztatják meg az őszinteséget azzal szemben, akivel együtt élnek? És hány emberre igaz, hogy a szeretője ismeri legjobban?