Éppen a napokban szavazta meg a német parlament, hogy a jövőben a melegek is házasodhassanak, és a budapesti Pride is mostanában zajlik, vagyis a téma igencsak aktuális: ezért ismét Friedmann Karig: Wie wir lieben – Vom Ende der Monogamie című könyvéből hoztam egy történetet, amely egy kezdetben hetero, aztán biszexuális, végül inkább mégiscsak leszbikus nőről szól.



A sztori természetesen hűtlenséget is tartalmaz, különben nem lenne itt helye, de ez a fajta félrelépés/félreérzés mégis egy kicsit másképp néz ki, mint amilyeneket eddig láttunk.

Mara először Thomasba szeret bele, aki nagyon hamar teherbe is ejti. Összeházasodnak, megszületik a kisfiuk, és viszonylag boldogan is élnek, amíg Mara lassanként rá nem ébredt, hogy ő a lányokat is szereti. Sőt, egyre inkább azt veszi észre magán, hogy elsősorban a lányok érdeklik.

Addig nő benne ez az érzés, amíg végül le nem fekszik az első lánnyal. Előtte is csókolózott már barátnőkkel, de nagyon fiatalon, a házassága előtt még nem volt tudatában annak, hogy igazából nem a férfiak izgatják. Mara nem tud, vagy nem akar titkolózni, bevallja a férjének, hogy nőkkel szexel, a férj pedig elsőre úgy érzi, hogy ez nem lehet probléma, hiszen azok nem férfiak, őt ez az egész nem is érinti.

Ennek ellenére elvileg ragaszkodik hozzá, hogy egy-egy partnernőre csak egyszer kerülhessen sor – Mara ezt a szabályt nem képes betartani. Mindegyik partneréhez érzelmileg is kötődik, és többször találkozik velük.

Végül nyilvánvalóvá válik, hogy a házasságnak már semmi értelme: Mara már nem akarja a férjét, sőt, más férfiak sem érdeklik, teljesen leszbikussá válik, vagy mindig is az volt, csak sokáig tartott, amíg ráébredt?

A válás után még nagyobb kanállal kezdi falni a nőket, mint addig, most már semmi sem korlátozza, a kisfiára vagy az apja vigyáz, vagy a dada, dolgozik is, de a randizásra mindig talál időt. Úgy érzi, végre szabad, és senkihez nem is akar kötődni, inkább a változatosságot és a zabolátlanságot élvezi.

Aztán egy átlagos hétköznapon a sarki közértben összefut egy lánnyal, akit Patríciának hívnak, és ugyancsak leszbikus. Hogy honnan sejtik meg egymásról, azt nem tudom (férfiakról még meg tudom állapítani általában, hogy melegek-e, de a nők esetében egyáltalán nem). Elkezdenek beszélgetni, és nemsokára az ágyban kötnek ki. Sőt, mivel Mara kisfia épp egy egész hetet az apjánál tölt, három napig szinte ki se jönnek Patrícia szobájából. (Aki egyébként addig egy másik nővel élt.)

Mara bevallja, hogy van egy gyereke, egy exférje, és hogy rengeteget kalandozik, nem tervezi, hogy monogámmá válik. Patrícia gondolkodik pár napig, aztán elfogadja a lányt mindezzel együtt. Két évig randizgatnak, egy párt alkotnak, de mindketten találkoznak más nőkkel is. Úgy döntenek, hogy nem titkolóznak, olykor mesélnek is a kalandjaikról, de az egész nem annyira fontos.

Aztán két évvel később összeköltöznek. A kisfiú, Lukas teljesen elfogadja Patríciát, családtagként tekint rá, a két nő kapcsolatának jellegével is tisztában van, már amennyire egy kisiskolás gyerek tisztában lehet ezzel.

A legújabb, hogy a pár szeretne egy „közös” gyereket – persze igazán közös nem lehet, de úgy tervezik, hogy együtt szeretnék felnevelni. Ahogy a Szingli szerető két nős férfival című posztban, itt is az a kérdés, hogy ki legyen az apa… Mara exférje nem jöhet szóba, de van egy közös barátjuk, egy bizonyos Leo, akit mindketten el tudnának képzelni erre a feladatra. Olykor csókolóznak ezzel a csinos Leóval, akivel mindketten el tudják képzelni még a szexet is, még ha csak gyereknemzés céljából is.

Leo egyelőre nem adott választ a felkérésre. Túl sok kérdés vetődik fel a projekttel kapcsolatban: hogyan tarthatja a kapcsolatot a születendő gyermekkel, milyen szerepe lesz az életében, mi történik, ha a két nő viszonya megromlik, és szétválnak. Még azt sem tudják, melyikük vállalná a terhességet. Bár a kis Lukas szerint akár mindketten is teherbe eshetnének…

Most már arra is lesz lehetőségük, hogy összeházasodjanak, de az nem derül ki a könyvből, hogy szeretnének-e ilyesmit. Az biztos, hogy nem a hagyományos családmodell követése lebeg a szemük előtt, továbbra is a nyitott kapcsolatot tartják a legmegfelelőbbnek a saját maguk számára.