Az utóbbi két hét kommentáradatában feltűnt egy téma, amelynek megvitatása talán többeket is érdekel: vajon ki mennyire érzi, hogy viszonyt folytatni macerás? Mi macerás benne és mi könnyű? Ha pedig a szeretőzés számunkra nem megoldás, akkor milyen alternatívák maradnak? Feltéve persze, ha nem akarunk visszatérni a monogámia világába...
Egy klasszikus szeretői viszony tartós kapcsolatként működik, éppen ezért a kapcsolattartás mikéntje egyáltalán nem közömbös. És a kapcsolattartáson rengeteg minden áll vagy bukik. Akik még nem kóstoltak bele ebbe a műfajba, valószínűleg más nehézségeket említenének első helyen: hogyan találjunk szeretőt, hová menjünk vele, ha már megvan, hogy kerüljük el a lebukást... De az nem tűnik annyira fontosnak, hogy miként tartsuk a kapcsolatot. Illetve, hogy kinek milyen igénye van a kapcsolattartásra.
A nők legfőbb panasza a szeretőzés terén éppen a két randi közötti időszakra vonatkozik. Jelentkezik-e a pasi randi után, lehet-e vele beszélgetni két randi közben, gyengéd-e, figyelmes-e, vagy csak a szexre koncentrál? Míg a nőnek a macerát az jelentheti, hogy hiába várnak visszajelzésre, sok férfinak meg az macerás, hogy törődni kell a nő igényeivel is. Lelkizni kell vele, érdeklődni a hogyléte felől, elmondani neki, hogy folyamatosan rá vágynak...
De ha ez macera, akkor a férfinak mindig ott van alternatívaként a prostitúció. A hivatásos lányok nem fogják elvárni tőle, hogy leveleket írkáljon, telefonálgasson. Ha csak a szex kell, akkor ne akarjuk viszonyt.
Előkerült még alternatív megoldásként a szvinger is, hiszen ott is nyílik lehetőség alkalmi szexre, és nem kell udvarlással meg kapcsolattartással bíbelődni. Csak olyanok mennek oda, akik szintén szexelni akarnak. Na jó, de az egyedül oda merészkedő pasiknak egyáltalán nem biztos, hogy lesz kivel lefeküdniük, mert belőlük van túlkínálat. Nem véletlen, hogy ők fizetik a legdrágább belépőt. A nők válogatnak, vagyis egy nem igazán adonisznak kinéző férfival simán megtörténhet, hogy úgy megy haza, ahogy jött: mindenféle szexuális örömök élvezete nélkül, viszont nagyon kanosan.
Ha szívesen becsatlakozik egy párhoz harmadiknak, akkor több esélye van, de még ez is eléggé a kutya vacsorája kategória.
Ellenben egy minimálisan csinos nő szinte biztos, hogy talál magának partnert a szvinger klubban: az utóbbival inkább az a gond, hogy a nők sokkal kevesebb pasit tartanak az összesből kívánatosnak, mint fordítva. A legtöbb nőnek kell a lelki komponens ahhoz, hogy élvezze a férfival, egy random partnerrel ez elég ritkán adódik. Ráadásul a nők igen nagy százalékának arra is szüksége van, hogy a partnere kitapasztalja, ő mit szeret és hogyan tudja élvezni. Egy alkalomból? Ritka szerencsés alkat kell hozzá, hogy ez működőképes legyen. (Alapvetően én úgy tapasztaltam, hogy a férfiakat is ki kell tapasztalni, és egyáltalán nem ugyanazt szeretik mindannyian.)
Vagyis innen, ahonnan én nézem, a szvinger valójában nem kevésbé macerás, mint egy viszony, csak másképp macerás.
Maradnak még a szexpartnerkereső oldalak vagy bizonyos szórakozóhelyek azoknak, akik élőben is képesek ismerkedni. De hogy egy megkezdett levelezésből, csetből, itakozásból, lesz-e valami, az mindig bizonytalan. És ha lesz is, az esetek nagy százalékában egyáltalán nem élvezetes. Éppen hogy elmondhatja az ember, hogy volt némi szex, de ha unalmas házasságából kikacsintva keres alternatívát, akkor az ilyen alkalmi szexek lehetnek még rosszabbak, mint az otthoni.
Ha mégis jól sikerül valamelyik, akkor meg a sok nyűglődés után ez annyira nagy érték lesz, hogy meg akarjuk ismételni, rendszerességet akarunk, kapcsolattartást, kötődést: vagyis megint a klasszikus viszonynál kötöttünk ki.
Egy klasszikus szeretői viszony tartós kapcsolatként működik, éppen ezért a kapcsolattartás mikéntje egyáltalán nem közömbös. És a kapcsolattartáson rengeteg minden áll vagy bukik. Akik még nem kóstoltak bele ebbe a műfajba, valószínűleg más nehézségeket említenének első helyen: hogyan találjunk szeretőt, hová menjünk vele, ha már megvan, hogy kerüljük el a lebukást... De az nem tűnik annyira fontosnak, hogy miként tartsuk a kapcsolatot. Illetve, hogy kinek milyen igénye van a kapcsolattartásra.
A nők legfőbb panasza a szeretőzés terén éppen a két randi közötti időszakra vonatkozik. Jelentkezik-e a pasi randi után, lehet-e vele beszélgetni két randi közben, gyengéd-e, figyelmes-e, vagy csak a szexre koncentrál? Míg a nőnek a macerát az jelentheti, hogy hiába várnak visszajelzésre, sok férfinak meg az macerás, hogy törődni kell a nő igényeivel is. Lelkizni kell vele, érdeklődni a hogyléte felől, elmondani neki, hogy folyamatosan rá vágynak...
De ha ez macera, akkor a férfinak mindig ott van alternatívaként a prostitúció. A hivatásos lányok nem fogják elvárni tőle, hogy leveleket írkáljon, telefonálgasson. Ha csak a szex kell, akkor ne akarjuk viszonyt.
Előkerült még alternatív megoldásként a szvinger is, hiszen ott is nyílik lehetőség alkalmi szexre, és nem kell udvarlással meg kapcsolattartással bíbelődni. Csak olyanok mennek oda, akik szintén szexelni akarnak. Na jó, de az egyedül oda merészkedő pasiknak egyáltalán nem biztos, hogy lesz kivel lefeküdniük, mert belőlük van túlkínálat. Nem véletlen, hogy ők fizetik a legdrágább belépőt. A nők válogatnak, vagyis egy nem igazán adonisznak kinéző férfival simán megtörténhet, hogy úgy megy haza, ahogy jött: mindenféle szexuális örömök élvezete nélkül, viszont nagyon kanosan.
Ha szívesen becsatlakozik egy párhoz harmadiknak, akkor több esélye van, de még ez is eléggé a kutya vacsorája kategória.
Ellenben egy minimálisan csinos nő szinte biztos, hogy talál magának partnert a szvinger klubban: az utóbbival inkább az a gond, hogy a nők sokkal kevesebb pasit tartanak az összesből kívánatosnak, mint fordítva. A legtöbb nőnek kell a lelki komponens ahhoz, hogy élvezze a férfival, egy random partnerrel ez elég ritkán adódik. Ráadásul a nők igen nagy százalékának arra is szüksége van, hogy a partnere kitapasztalja, ő mit szeret és hogyan tudja élvezni. Egy alkalomból? Ritka szerencsés alkat kell hozzá, hogy ez működőképes legyen. (Alapvetően én úgy tapasztaltam, hogy a férfiakat is ki kell tapasztalni, és egyáltalán nem ugyanazt szeretik mindannyian.)
Vagyis innen, ahonnan én nézem, a szvinger valójában nem kevésbé macerás, mint egy viszony, csak másképp macerás.
Maradnak még a szexpartnerkereső oldalak vagy bizonyos szórakozóhelyek azoknak, akik élőben is képesek ismerkedni. De hogy egy megkezdett levelezésből, csetből, itakozásból, lesz-e valami, az mindig bizonytalan. És ha lesz is, az esetek nagy százalékában egyáltalán nem élvezetes. Éppen hogy elmondhatja az ember, hogy volt némi szex, de ha unalmas házasságából kikacsintva keres alternatívát, akkor az ilyen alkalmi szexek lehetnek még rosszabbak, mint az otthoni.
Ha mégis jól sikerül valamelyik, akkor meg a sok nyűglődés után ez annyira nagy érték lesz, hogy meg akarjuk ismételni, rendszerességet akarunk, kapcsolattartást, kötődést: vagyis megint a klasszikus viszonynál kötöttünk ki.