A hűtlenségbe keveredők ellen használt egyik leggyakoribb vád, hogy hazugok, és nem adják meg a lehetőséget a partnerüknek arra, hogy maguk döntsenek, akarják-e folytatni az együttélést akkor is, ha nem ők az egyetlenek az illető életében.



Most nézzünk egy történetet, amelyben a hűtlen felek még az előtt, hogy konkrét szexre került volna a sor, egy hónap randizgatás után úgy döntöttek, hogy nem bírnak tovább titkolózni, és közölték a házastársukkal a tényállást.

Hozzá kell tennünk, hogy a titkolózás már csak azért is nagyon nehéz volt, mert mind a négy érintett egy munkahelyen dolgozott, alá-fölérendeltségi viszonyban, és a hűtlen férj (Miklós) felesége (Olga) már korábban ráérzett, hogy mi folyik, mint a hűtlen feleség (Anna) férje (Iván) csak azt érzékelte, hogy a felesége eltávolodik tőle.

Mindig meglepődöm, hogy léteznek emberek, akik egyetlen pillanat alatt felrúgják a status quo-t, és ez is ilyen esetnek bizonyult: Iván, mikor a felesége elmondta, hogy mást szeret (ráadásul kettejük főnökét, Miklóst), rögtön úgy döntött, hogy elmegy a közös lakásból –és viszi első házasságából származó kamasz lányát (Júliát) is magával.

A hűtlen férj, azaz Miklós azonnal oda akart költözni a szeretőjéhez, akinek szintén volt gyereke egy előző kapcsolatából, egy tizenkét éves srác, Tamás. A fiú így egyik pillanatról a másikra elvesztette az apját (vagyis azt a férfit, aki egészen addig nevelte) – ha nem is tiltották el tőle, de sokkal nehezebbé vált, hogy találkozzanak egymással, mint korábban. Ugyanakkor hozzá kellett szoknia a számára teljesen idegen Miklóshoz, aki a szemében betolakodó volt.

A szerelmesek csak azt tették, amit a szerelem nevében ugye mindenki megtehet – nem alakoskodtak, egyszerűen eldobták korábbi kapcsolatukat, tekintet nélkül arra, hogy ez másokat hogy érint, és itt nem csak az elhagyott partnerekre gondolok, hanem elsősorban a gyerekekre, akiket kiszakítottak addigi életükből, és elszakítottak még egymástól is.

Ráadásul az összeköltözést követően nem sokkal Miklós súlyos balesetet szenvedett, ami után hónapokig otthon kellett ápolni. Kire hárult ez az ápolás? Annára, aki a nagy szerelem nevében elküldte a férjét és a mostohalányát: mivel a mérges exfeleség, Olga még bosszút is akart rajta állni, kiutálta a munkahelyéről, és összeköttetései révén arról is gondoskodott, hogy máshová se vegyék fel a végzettségének megfelelő posztra.

Nem meglepő, hogy az egyébként is egoista és jóléthez szokott lábadozó Miklós milyen gyorsan pokollá tette a korábban imádott Annácska életét, a nyafogásával pedig még a tizenkét éves Tamást is "elkergette". A fiú átköltözött a mostohaapjához, Annának meg a nyűgös, és ápolásra szoruló szerető és a rosszul fizetett állás mellett, amelyet nagy nehezen talált, már nem maradt energiára arra, hogy „harcoljon” a fiáért, és persze lassan az is tudatosult benne, hogy a gyereknek jobb dolga van Ivánnál, akivel kiskora óta él, és aki mellett nincs olyan nemkívánatos partner, mint mellette Miklós. A mostohanővér, Júlia is segített Tamásnak abban, hogy ne érezze magát kirekesztettnek és magányosnak, pedig korábban a két gyerek kapcsolata nem volt éppen rózsás.

Mire Miklós felépült a balesetből (ami anyagilag és fizikailag is majdnem tönkretette Annát azon túl, hogy minden, számára fontos ember ellene fordult), és visszament dolgozni korábbi közös munkahelyükre, a férfiban megérett az elhatározás, hogy visszatér a feleségéhez, aki biztosítja számára a jólétet és akinek nincs gyereke, így van ideje csak az ő imádatával foglalkozni.

Anna egyik pillanatról a másikra egyedül maradt, Miklós még csak nem is személyesen közölte vele, hogy elmegy. Több hónapos áldozatos ápolás után annyit kapott, hogy köszi, de ez nekem nem megy, inkább hazaköltözöm. Ne is telefonálgass nekem!

Annyi pozitívum azért történt, hogy Olga, aki végül is elérte a célját, már nem akarta mindenáron tönkretenni a volt szeretőt, és Anna normális munkát kaphatott, Iván azonban felmondott régi közös munkahelyükön, mivel nem akart Miklóssal együtt dolgozni, főleg nem a beosztottjaként.

Hosszú hónapok után Anna és Iván mégiscsak kibékült, és újraegyesítették a családot. A kérdés csak az, hogy nem lett volna-e jobb, ha Miklós és Anna a mindent bevallás és biliborítás helyett egyszerűen csak szeretők maradnak? Ha nem döntenek egy hónap után arról, hogy képtelenek titkolózni és alakoskodni, hanem inkább elmentek volna máshová dolgozni, diszkréten kezelték volna a dolgot, nem kerítenek ekkora feneket az egész ügynek...

Ha Anna egy kicsivel több időt töltött volna Miklóssal, arra is idejében rájött volna, hogy a pasi egy narcisztikus idióta, és egyáltalán nem érdemli meg, hogy miatta bármit is feláldozzon, főleg a saját gyereke lelki nyugalmát. Vagy akár az egyébként egész jó házasságát, amely az affér előtt minden tekintetben működött.

Mert azt, hogy Anna és Miklós fellángoljanak egymás iránt, nem tudták volna megakadályozni, ez elég nyilvánvaló: a vonzalom túl erős volt, ugyanakkor arra is hamar rájöttek volna a biliborítás elhalasztásával, hogy valójában nem valók egymáshoz, nem működne az együttélés. Még akkor se működött volna soká, ha nincs a baleset, de az aztán kihozta a férfiból a legrosszabb énjét.

A sztori szerintem szépen megmutatja, hogy milyen veszélyekkel jár, ha túl gyorsan döntünk, és túl őszinték akarunk lenni: itt legalább négy másik ember életét forgatta fel a nagy szerelem gyökerestül: a nagy szerelem pár hónap alatt semmivé vált, az azonban több időt vett igénybe, hogy mindenki visszatérjen a kezdeti állapotba.

Persze lehet mondani, hogy a sok hülyeség nélkül, amit a két szerető elkövetett, sok mindent nem tanultak volna meg önmagukról, arról, hogy valójában mi is kell nekik, és mennyire gyenge vagy erős emberek, mennyit ér számukra a feleségük/férjük, a gyerekük, vagy éppen az, hogy nincs gyerek a házasságban.

Mivel dönteni csak egyféleképpen tudunk, sose derül ki, hogy ha másképp döntünk, vagy máskor, mi lett volna a következménye, az viszont egyértelmű, hogy az őszinteség és a biliborítás nem mindig a legjobb stratégia.