Ha az ember lánya még a házassága idején tett szert szeretőre, azt a válása után sem feltétlen akarja elengedni. Bár írtam már arról a jelenségről, amely válás után felütheti a fejét: a továbbra is házas fél kezdhet el féltékenykedni az addig gúzsba kötött, és most hirtelen szabad kedvesére, vagy éppen fordítva, az elvált, szabadságát élvező partnernek lesz hirtelen túl kevés, amit egy titkos viszony kínálhat. De előfordul, hogy a kapcsolat akkor is folytatódik, ha az egyik ember családi állapotában változás állt be. 



Ilyen esetben a szingli/elvált asszony - nős férfi párosítás nem meglepő. De ha egy szingli nő nyugodtan beszerezhetne magának nőtlen, független, senkihez nem odaláncolt pasit is, akkor mit keres még mindig a házas férfiak körül? Hiszen a családos embernek kevesebb az ideje, hétvégén, este nem lehet vele közös programot szervezni, a barátoknak nem lehet vele büszkélkedni, a közös jövő lehetősége igen csekély, és sokak számára még lelkifurdalással is jár az egész. Általában nem arról van szó, hogy az egyedülálló csajok kifejezetten nős pasikra buknak, de a valóságban sokszor mégis mellettük kötnek ki. 

Biztos előfordul, hogy a házas férfiak ígérgetik, hogy majd elhagyják a feleségüket, és ez évekig így megy, de az a szingli nő, aki az összes klisé ellenére ebben reménykedik, szerintem rosszul teszi. Jó, ha 10% válik el tényleg, és persze az is előfordul, hogy nem a férfi nem tudja rászánni magát, hanem a szerető érzi úgy, hogy a család széthullásáért nem szeretne felelősséget vállalni.

De a bonyodalmak ellenére a házas férfiak népszerűsége töretlen. A népi bölcsesség is azt mondja, hogy egy bizonyos kor fölött a valamirevaló férfiak mind házasok, melegek vagy katolikus papok. Akkor még az első csoportba tartozókkal a legkönnyebb zöld ágra vergődni. (Bár a papok nagy százalékának is van szeretője.)

Miért olyan népszerű, aki már elkelt? Létezik egy olyan vélekedés, amely szerint aki már más nőnek tartós használatra kellett, abban biztos megbújik valami, amire érdemes odafigyelni. Rám biztosan hatással van a tény, hogy az adott férfinak milyen a felesége. Bár így még sose választottam szeretőt, de mikor véletlenszerűen találkozom férfiakkal, mindig megfigyelem, ha tehetem, hogy kit vettek el feleségül. Ha a nő egészen más alkatú és habitusú, mint én, akkor nem hiszem, hogy tetszenék neki, ha viszont vannak egyezések, akkor elég biztos vagyok benne, hogy lenne esélyem. (Mondom, ennek ellenére még sose jött össze semmi ilyen alapon.)

Nem csak az a tény mérvadó, hogy az adott pasi másnak is kellett, sőt, egy normális, kedves nőnek kellett, hanem az is fontos, hogy mióta vannak már együtt. Ha valaki jó férjnek, akkor esélyes, hogy szeretőként is meg fog felelni. A tartósan házasok már bizonyítottak, feltételezhető, hogy strapabíróak, kitartóak és ismerik a nőket. Általában sokkal toleránsabbak, empatikusabbak is, mint a szinglik, és nem szoktak finnyáskodni. Ha még gyerekeik is vannak, és jó apák, akkor talán még jobb szeretők, mert érzelmileg érettek. Tudom, azt szokás mondani, hogy aki szeretőt tart, az nem lehet se jó férj, se jó apa, de erre semmilyen bizonyíték nincs. 

Úgy néz ki, hogy kicsi a merítés, jó pasiból kevés van, így a feleségek és a szeretők ugyanazokon osztoznak. Egy, a családalapítást már nem fontolgató nőnek pedig pont az lesz előnyös, ami a fiatalabb szingliknek hátrány: hogy a házas férfi csak korlátozott időben ér rá, nem kell vele összeköltözni, nem kell a rigolyáit is elviselni (amennyiben vannak), nem kell főzni, mosni rá, vagyis a nő 100%-ban nő lehet, minden más szerep nélkül.

Persze nem állítom, hogy nős férfi szeretőjének lenni mindig élvezet, de egy bizonyos kor után már többet számít a minőség, mint a mennyiség, és rájövünk, hogy inkább töltjük remekül az időnket valakivel, aki nem lehet egészen a miénk, mint pocsékul olyannal, akit kisajátíthatunk. (Azt tudjátok, hogy én nem hiszek a kisajátításban, de azért bőven akadnak, akik igen.)

Aztán persze sok szingli szeretőre rájön olykor, hogy nincs ez így jól, és nekik mégis független pasi kéne, akivel moziba mehetnek és akivel hétvégenként kirándulni lehet, akinél nem kell attól rettegni, hogy lebukik otthon és mindennek vége lesz. Ha már úgyis lebukott, az viszont előny lehet, egy már hallgatólagosan megtűrt szeretői viszony sokszor stabilabb, mint egy úgymond legális kapcsolat. Már csak azért is, mert nem mindent vagy semmit alapon jön létre, így nagyobb szerepet kap az élvezet, mint a kötelesség. És ha kevesebb időnk van egymásra, azt intenzívebben, tudatosabban éljük meg. Sokkal inkább jelen tudunk lenni, mert megbecsülünk minden pillanatot.

Tudom, hogy köztünk is vannak szinglik (bár inkább elváltak), akik a házas férfiakra szavaznak, de az ismerőseitek között vajon hány ilyen akad?