Sokan egyszerűen kinevetik azt, aki emiatt mer panaszkodni, bármennyire nem nevetséges a probléma. Egyesek biztosak benne, hogy a panaszkodó házastársa nem a szexet általában, hanem az illető házastársat nem kívánja már, mások a panaszkodóban keresik a hibát (biztos ő nem elég ilyen meg olyan, és azért állt elő a helyzet), ismét mások kifejtik, hogy a szex nem minden és tessék kibírni vagy ott van a férfiaknak marokmarcsi… Aztán vannak a váláspártiak és végül felmerül a megcsalás is, mint alternatíva. A legkevésbé az merül fel, hogy erről értelmesen lehessen beszélni.
De mennyire lehet megoldás (nem csak tűzoltás, hanem valódi megoldás) a szeretőzés, ha végképp beláttuk, hogy a házasság nem lesz sose jobb? A random félrelépések sorozata szerintem azért nem megoldás, mert a legtöbb ember nem képes tetszőleges számú partnert felhajtani és azokkal eljutni a szexig, ráadásul ez a fajta kalandozás a lelki igényeket nem elégíti ki… Persze ezeket sokan kerekperec tagadják vagy meggyőzik magukat arról, hogy nekik lelkileg elég maga a házasság, de sokszor derül ki, hogy ez önbecsapás volt és akkor jön a n agy szerelem, ami aztán esetleg elsöpör mindent. (Azt is, amit nem akartunk volna.)
Nagyon más, ha a szexmentesség azért alakult ki, mert a házastársak kiszerettek egymásból és kölcsönösen nem kívánják egymást, csak az egyik idegenedett el, vagy az egyik fél teljesen elvesztette a libidóját, mondjuk valamilyen egészségügyi probléma következtében.
- Ha egyértelmű, hogy nem kívánják egymást
Ez a legkönnyebb helyzet, de persze eljutni addig, hogy el is ismerjük, át is beszéljük, attól még nagyon nehéz, hiszen sokáig nem tudjuk, melyik verzió igaz ránk, először magunknak se merjük bevallani, majd a másikat akarjuk megkímélni. De ha végre tisztázzuk, hogy erotikus értelemben nem vagyunk már egy pár része, mégsem robbantanánk szét a családot, együttélést, akkor sikerülhet megbeszélni, hogy megadjuk egymásnak a szabadságot (bár eddigre általában legalább az egyik fél már lépett és nem várt engedélyre).
Ilyen esetben sokszor az alternatív érzelmi kapcsolat kialakítása sem annyira problémás, mert ha valakit már nem kívánunk, akkor sokkal kevésbé vagyunk hajlamosak a féltékenységre is. Persze olyan szeretői kapcsolat jelenthet megoldást, amely stabil és amelyben a status quo felborítása nem merül fel. (Amire azért garanciák nincsenek.)
- Ha az egyik fél nem érez vágyat a házastársa iránt, de mások iránt igen
Jóval bonyolultabb helyzet, mivel az egyik fél állandóan abban reménykedik, hogy még helyreállhat a szexuális kapcsolódás, és pusztító lehet megélni, hogy ugyan együtt élünk valakivel, de ő már nem akar tőlünk semmit az ágyban – miközben mástól meg nagyon is akar. Ilyenkor a még reménykedő félnek meg kell értenie, hogy az a korszak már elmúlt, amikor otthon elégíthette ki a vágyait és ha nem akar még többet szenvedni, legjobb, ha alternatív kapcsolat(ok) felé nyit.
A baj az, hogy sokszor évekig nem derül ki, a szexet visszautasító fél teljesen elvesztette minden libidóját, vagy csak otthon nem működik. Lehet, hogy szánalomból/ érdekből/ szeretetből eljátssza, hogy valóban nem kívánja a szexet, aztán egyszer csak kiderül (esetleg egy szeretővel való lebukás kapcsán), hogy nem erről van szó. Bármennyire is nehéz szembesíteni a társunkat a valósággal, jobb, ha tőlünk tudja meg, hogy személy szerint ő az, aki iránt már nem érzünk vágyat, minthogy azt kockáztassuk, hogy ezt csak sokkal később deríti majd ki. Egyrészt, ha hamarabb tudja, hamarabb kereshet megoldást is (mármint külső partnert), másrészt nem azért fog haragudni, hogy szándékosan félrevezettük, csak azért, hogy már nem kívánjuk (ami nem szándékos).
- Ha az egyik fél teljesen elvesztette a libidóját
A teljes libidóvesztést is baromi nehéz kezelni egyrészt annak, aki ezt elszenvedi, másrészt a partnerének, aki csak asszisztál hozzá. Ez főleg akkor igaz, ha az, aki elvesztette a libidóját, korábban kifejezetten aktív volt szexuálisan és az identitása részét képezte, hogy ő szereti a szexet. Rengeteg nagylelkűség kell ahhoz, hogy ebben a helyzetben azt tudjuk mondani a partnerünknek: menj és keress alternatívát, ne várj rám, mert ez a vonat már elment.
Ha a még szexuálisan aktívnak kívánkozó fél elég öntudatos, akkor keres magának megoldást, de sokkal könnyebb lesz számára, ha nem érzi a másik irigységét, neheztelését (mivel a másik sokszor még valami betegségtől is szenved)…
Egy diszkrét szeretői kapcsolat erre megoldást jelenthet. Hasonló helyzetben lévő nőt nem egyet láttam már, aki erre a helyzetre páros megoldást keresett, tehát egy férfi és egy nő együttesét… Persze ehhez nem árt biszexuálisnak is lenni. De az is szerepet játszhat, hogy egy triádban nem kell olyan aktív érzelmi szerepet vállalnia a férfi szerető mellett, illetve nagyon különlegesnek érezheti magát, mert unikornis nem sok akad… Valójában így sokkal könnyebben válogathat és még a jövendő szerető feleségétől sem kell tartania.
Jobb megoldást én nem is ismerek a szexmentes házasság problémájára, feltéve, ha a felek nem akarják felbontani. Abban nem hiszek, hogy a vágy visszahozható, vagy ha ideig-óráig fel is lobban, nem valószínű, hogy hosszú életű lenne.