Ha szeretőnek állsz, nem engedheted meg magadnak ezt a luxust. Nem hozhatod létre a te vagy az egyetlen és senki más nem számít címkéjű buborékot. Nem te vagy az egyetlen és nem igaz, hogy senki más nem számít. Jobb, ha ezzel számot vetünk, amikor belépünk az alternatív kapcsolatok világába.
Azzal persze sokan kibékülnek, hogy egy házastárssal osztozniuk kell, mert másképp nem működik a dolog, de ha kiderül, hogy nem csupán vele kell osztozni, illetve mindenféle félbemaradt románcok, elhagyott, de mégse teljesen eltűnt partnerek, lehetséges új kalandok is ott köröznek a partnerünk körül, annak elviseléséhez bizony edzettnek kell lenni.
A saját tapasztalatom az, hogy a valamirevaló szeretők, tehát azok, akik nem futamodnak meg pár hét után, bőséges múlttal rendelkeznek és imádnak beszélni róla. A tartalmas szeretői kapcsolat egyik sarokköve, hogy beszélhetünk másokról és ettől nem dől össze a világ, nem lesz összeveszés… Lehet ezt másképp is csinálni, de nem érdemes… Miért gondolom így?
A legtöbb házasságban tabu mind a múlt, mind az összes alternatíva. Tabu, hogy ki tetszik, mert az sérti a partnert. Ne emlegesd a múltat, mert azt végképp el kell törölni, mint az Internacionáléból tudjuk. Persze a múltat nem lehet eltörölni, a házastársunk fejében örökre ott marad az összes korábbi partnere, eszébe fognak jutni, esetleg még ábrándozik is róluk… Csak előlünk kell titkolnia. És ha titkolnia kell, akkor már szó sem lehet valóban őszinte kapcsolatról.
A szeretői viszonyban a jó szexen kívül sokan az igazi intimitást, vagyis a nyíltságot keresik. Amit nem mondhatnak el otthon, azt elmondják a szeretőnek. Milyen volt a múltban, kikkel érezték jól magukat és miért… Amennyiben ez kölcsönös és nincs belőle sértődés, maximálisan felszabadító érzés és bizony képes hihetlen erős köteléket formálni. Ha a szeretőnkkel őszinték lehetünk, mert megérti és nem ellene való támadásnak éli meg, akkor ő rendkívül értékes partnerré válik.
Ellenérvek?
Miért adjuk ki mások, harmadik szereplők intimitását?
Mert másképp nem tudunk a saját intimitásunkról beszélni.
Miért nem a fő kapcsolatunkban teremtjük meg azt a lehetőséget, hogy ennyire mélyen felvállalhassuk magunkat?
Mert a fő kapcsolatunk vagy nem alkalmas erre, túl sokat kockáztatnánk, vagy zéró a fogadókészség rá. Léteznek olyan báziskapcsolatok, amelyekben működik az ilyen szintű intimitás, sejtésem szerint ezekből a kapcsolatokból nem is egykönnyen lépnek ki a résztvevők érzelmileg. Szexuálisan igen, de arra, amit egy szerető lelkileg, szellemileg adhat, ha már a fő kapcsolatunkban megkapjuk, nem fogjuk annyira intenzíven vágyni.
Nem terheli meg túlságosan érzelmileg a kapcsolatot, ha ilyesmiről beszélünk? Nem tesz folyamatosan féltékennyé?
A kérdés az, hogy közben mennyire figyelnek ránk és mennyire kapjuk meg érzelmileg mindazt, amit szeretnénk. És hogy mit kezdünk a fejét felütő irigységgel és féltékenységgel. Ha a szeretőnk érzéketlenül zúdítja ránk az ilyen információkat, nem tapintatos és nem beszél tisztelettel az exeiről (bármennyire is csalódást okoztak neki), akkor az nagyon rossz jel az illető jellemére nézve is. Vagyis az őszinteség ne legyen egyenlő a bunkósággal.
Ha mi magunk osztunk meg élményeket, akkor figyeljünk arra, ki mennyire bírja ezt és ha úgy látjuk, hogy a szeretőnk nem áll rá készen, ne terheljük vele. Azt viszont nem érdemes elhitetni egy szeretővel sem, hogy ő az egyetlen vagy majd elválunk miatta (kivéve, ha valóban ezt akarjuk, és amennyiben ő is erre vágyik).
Sose azért beszéljünk a többi kapcsolatunkról, hogy ezzel fájdalmat okozzunk… Persze van, hogy ez elkerülhetetlen, mert a többiek puszta létezése is nagyon zavaró lehet. De nem várhatjuk, hogy egy-egy szeretői kapcsolat ugyanolyan zárt legyen, mint a legtöbb hagyományos kapcsolódás.