Először is, mi az ördög az a "mate poaching"? Lényegében olyan partner levadászásának szándéka, aki már elkötelezett kapcsolatban van. Vagyis lecsapni valakit valaki másnak a kezéről. Ez persze nehezen megy úgy, ha a hűtlenséget kizárjuk, vagyis a "partnerrablás", ha sikeres, tartalmaz némi hűtlen szakaszt. De kísértést mindenképp. Viszont itt a cél elsősorban az eredeti pár szétszakítása és nem egy párhuzamos kapcsolat kialakítása. 



Egy 2001-es amerikai felmérés szerint, amely David Schmitt és David Buss pszichológusok nevéhez fűződik, a férfiak megközelítőleg 64, a nők 49%-a próbálkozott már azzal, hogy egy tartós kapcsolatban lévő embert magának szerezzen meg, mégpedig úgy, hogy szándéka szerint az eredeti kapcsolat ne folytatódjék. Ezek azért nem kicsi számok... De miért olyan gyakori ez a jelenség? És elsősorban milyen körülmények között kerülhet rá sor? 

Azt már sokszor kifejtettük, hogy az, ha tudjuk valakiről, hogy elkötelezett kapcsolatban van, sokszor növeli a vonzerejét, ahelyett, hogy csökkentené. Nyilván léteznek emberek, akik számára tabu mindenki, akinek van partnere és kifejezetten csak szinglikre vadásznak, de még az ilyen beállítottságúak is összefuthatnak valakivel az életben, aki túlságosan is megtetszik nekik és annak dacára csábítgatni kezdik, hogy alapból tiszteletben tartják a többiek kapcsolatát. 

Olykor nem is tisztázzák magukban, hogy mit akarnak az illetőtől: csak egy alkalomra szereznék meg, vagy rövid viszonyra vágynak, kifejezetten szeretőnek kéne, esetleg komoly kapcsolat céljából flörtölnek vele? Főleg a férfiak esetében gondolom úgy, hogy a motivációk zavarosak lehetnek, sokszor gondolkodás nélküli bepróbálkozásból lesz valami komolyabb. 

Noha mate poachingot lehet online is kezdeményezni, általában azért ez az a műfaj, ahol a csábító személyesen ismeri a célpontot, tehát a baráti, munkahelyi, rokoni körből származik az illető, sokszor még a partnerével is rendszeresen találkozik, és alkalma adódik megfigyelni a párt mindenféle helyzetekben. Durvább esetekben az ember a legjobb barátja / barátnője partnerére vet szemet, még durvább esetben saját testvér, vagy éppen szülő, illetve felnőtt gyerek partnerével próbálkozik. Ilyenkor a kísértés tényleg házhoz jön és ha erős a vonzás, akkor nagyon nehéz ellenállni neki, merthogy igen ciki lenne bevallani a puszta létét is. 

A mate poacher tipikusan szingli, míg az, aki kifejezetten szeretőt keres, sokszor elkötelezett kapcsolatban él, és noha kiveti a hálóját egy nem független emberre, nem annak a szándékával teszi, hogy az illetőt elszakítsa a kapcsolatától. Sőt, kifejezetten az az érdeke, hogy a szerető maradjon meg a kapcsolatában, hiszen így maradhat fenn az egyensúlyi helyzet. Ha én magam nem akarok szakítani a hivatalos partneremmel, akkor miért akarnám, hogy a szeretőm szakítson a saját partnerével? 

Nyilván ilyenkor is előállhat olyan helyzet, hogy borulnak a dolgok, mert sorsfordító kapcsolat lesz a szeretői viszonyból, és a végén mindkét fél szakít, de gyakoribb, hogy csak az egyik hajlik a teljes újrakezdésre, a másik köszöni szépen, maradna az eddigi életében. Ezért is biztonságosabb olyan szeretőt választani, akinek már van tapasztalata és stabil a kapcsolata. 

Poli körökben az olyan szinglit, aki mate poaching szándékával kezd poli emberrel kapcsolatot, egyébként cowboy-nak / cowgirl-nek nevezik: ott ugye maga a tény, hogy valaki a szeretőnk akar lenni, teljesen oké, de ha már azzal a szándékkal teszi, hogy kisajátítson és monogámmá tegyen, nagyon nem örülünk neki. 

Mikor lehet sikeres a mate poaching? Már nem a csábítás, hanem a "végső" megszerzés szempontjából? 

A sikerhez alapvetően három faktor kell a felmérések szerint: alacsony elkötelezettség az eredeti kapcsolatban annak a részéről, akit megpróbálnak elcsábítani és jóval előnyösebb külső és/vagy státusz (vagyoni helyzet + kapcsolati háló), mint amilyennek az eredeti partner rendelkezik. 

Míg a szeretőnek nem kell se szebbnek, se gazdagabbnak lennie, mint a férjnek/feleségnek, az elszakítás céljából csábító félnek legalább az egyik téren magasan vernie kell az eredeti partnert. De az alapvető mégiscsak az, hogy mennyire vagyok elégedett az eredeti kapcsolatommal, ill. van-e például közös gyerek, aki nagyon erős összekötő kapocs még akkor is, ha partnerként már nem igazán funkcionálunk. 

Mate poaching szempontjából emiatt elsősorban azoknak a pároknak kell aggódniuk, ahol nagy a különbség a két fél között (az egyik fél jóval vonzóbb, fiatalabb, esetleg ambiciózusabb, mint a másik, de számtalan egyéb jellembeli különbség is ronthatja az elköteleződést), és ahol nem elsősorban az érzelmek, hanem az érdekek jelentik a kötőanyagot. Egy státuszra utazó nőt sokkal könnyebb lesz elcsábítani egy magasabb státuszban lévő férfinak, mint egy olyat, aki a férje személyiségét értékeli, nem a társadalmi helyzetét. 

Ha nem a trófeafeleség / gazdag férj konstrukcióban gondolkodunk, persze beléphet a végzetes vonzerő, halálos szerelem is a képbe, de ezek azért ritkábbak. És persze rengeteg próbálkozás van, ami nem vezet sehová, mert a csábító nem elég érdekes vagy nem tud jóval többet kínálni, mint az, akitől el akarják csábítani a nőt vagy férfit. 

Te próbáltál már megszerezni olyasvalakit, aki foglalt volt, mégpedig azzal a szándékkal, hogy csak a tiéd legyen? 

Én még sose... És sokkal kevésbé tudom elfogadni, mint a szeretőzést... De ez az én egyéni véleményem, természetesen.