Bizonyára akadnak köztetek, akikhez eljutott a viszony.hu spotja (ha nem, akkor itt megnézhetitek), és talán az a hír is, hogy egyetlen tévécsatorna sem merte befogadni a reklámjai közé.
Pedig a kereskedelmi csatornák nem arról híresek, hogy olyan nagyon aggódnának nézőik erkölcsei miatt. Mi ez a szokatlan öncenzúra mégis? Kitől kell félni? Vagy kit kell félteni a 10 másodperces reklámtól? Vajon az az érvelés, hogy egy házasoknak, párkapcsolatban élőknek kialakított társkereső veszélyezteti a családi boldogságot és a társadalom stabilitását, megállja a helyét? Tényleg a társkereső léte fogja hűtlenné tenni az embereket? Vagy a hűtlenség létezése olyan tény, amellyel minden emberi társadalomnak együtt kell élnie, akár tetszik, akár nem?
Nem először kerül elő ez a téma a blogon, 2011-ben a svédek reakcióját volt alkalmunk megvitatni (itt olvasható a poszt és a kommentek): noha ott aztán szinte minden elfogadott, a homoszexualitás, a transzszexualitás is is teljes polgárjogot nyert, egy "hűtlen társkereső" hirdetése ugyanúgy felháborodást váltott ki, mint itthon (az ottani portál buszmegállókban helyezett ki plakátokat).
Vajon elnyomott kisebbség a hűtleneké? Vagy nem is kisebbség? A legmegbízhatóbbnak tűnő statisztika szerint, amit eddig láttunk, a felnőtt lakosság kb 50%-a volt már hűtlen (nők és férfiak egyaránt), ami arra enged következtetni, hogy a jelenség a párkapcsolatok nagy részét érinti így vagy úgy. És ezt a helyzetet aligha a netes társkeresők okozzák.
A társkereső megkönnyítheti a félrelépést, de ha valaki nincs elszánva rá, nem fogja megtenni, társkereső ide vagy oda, ha pedig el van rá szánva, akkor anélkül is megoldja. Ráadásul a házasok már eddig is ott portyáztak a szingliknek kitalált portálokon, most legalább kisebb eséllyel botlanak bele a házastársra vágyók házas emberekbe, hiszen elkülönülnek a vadászterületek. Nem jobb ez így mindenki számára? Ha egy szingli mégis a viszonyon keres partnert, akkor tisztában lehet a következményekkel.
A társkereső létjogosultsága mellett ennek a blognak a létjogosultságát is megkérdőjelezik a kritikusai, ez a másik, amit nem értek. Nem teljesen logikus, hogy a társadalom nagy részét érzékenyen érintő, rendkívüli indulatokat keltő témákról érdemes, sőt, kell beszélgetni? Kinek segít az agyonhallgatás vagy az, ha csupán a "gonosz dolog félrelépni" jellegű mondatokat mantrázza az is, aki sose lépett félre, meg az is, aki igen, csak nem meri bevallani?
Szerintetek jó lenne-e tévébe engedni a reklámot, egyáltalán hogy tetszik nektek a spot? És mi a véleményetek a társkereső létjogosultságáról?
Nézzétek meg a ma reggeli beszélgetést Győrfi Andrással, a viszony.hu ötletgazdájával is, az mtv-n.