Noha a nők egyre magabiztosabbnak és kezdeményezőnek akartnak mutatkozni, a biológiát nem lehet felülírni: a férfiak még mindig arra vannak kódolva, hogy hódítani akarjanak, vagyis a nők még mindig kénytelenek kétértelműen, kokettálva a tudomásukra hozni, hogy fogadókészek a közeledésre. Mikor kifejezetten titkos kapcsolat kezdeményezéséről van szó, akkor ez hatványozottan igaz, hiszen ebben még több a buktató.


Egyrészt azok a férfiak, akik szeretőt akarnak, sokféleképpen állhatnak a kérdéshez és a becserkészett nő még akkor is úgy gondolhatja, hogy nem érdemes belemenni ezekbe a feltételekbe, ha amúgy nagyon is tetszik neki a férfi. Mondjuk egy olyan nőnek, akinek érzelmi igényei is vannak és szeretne civil programokat, egy csak szexre kihegyezett szerető egyszerűen nem fog megfelelni.

Másrészt a játék része a húzódozás és annak elhitetése, hogy mi nem is akarjuk annyira, mert az erős női szexuális vágy még a szeretőzni akaró férfiak számára is ijesztő lehet, például mert tudják, hogy nem lesznek elegek az asszony igényeinek kielégítésére, és ez azt jelentheti, hogy esetleg osztozniuk kell.

Ha pedig egy nőt nem is tematikus társkeresőn akar valaki felszedni, hanem egy bulin, rendezvényen, akkor azt is mérlegelni kell, hogy egyáltalán mutassunk-e nyitottságot, hiszen nem tudhatjuk, ki lát meg, miközben vadul flörtölünk valakivel és a társaságban lehet olyan, aki ismeri a férjünket. Itt már nagyon sok olyan kockázat is belejátszik a dologba, ami online nincs jelen.

De attól fogva, hogy kialakul egy ismerkedés, vagyis elviekben belementünk a titkos kapcsolat ötletébe, még mindig nem biztos, hogy ezt meg is akarjuk valósítani vagy azzal akarjuk megvalósítani, aki éppen a kegyeinkre pályázik. Ha a férfi teljesen biztos a dolgában, túl gyorsan ér célba, nagyon nincs macska-egér játék, akkor is lehet jó és tartós szeretői kapcsolatunk, de valószínűbb, hogy mégsem lesz, mert a szeretőzés egyik fűszere épp a csábítás, mégpedig ennek ismétlődő eljátszása. (Ez annyira biológiai alapú, hogy az állatvilágban is ezerféleképp megfigyelhető, ahogy a nőstény kéreti magát, a hím meg mindenféle trükkökhöz folyamodik, hogy megszerezze.)

Vagyis a nőnek olykor ellen kell állnia, olykor nem fog ráérni, éreztetnie kell a pasival, hogy nem ugrik az első füttyszóra, a férfinak meg tudnia kell értelmezni ezt a csiki-csuki játékot és nem azonnal feladni, amikor elutasítják. Ha a nő véletlenül túlságosan is elzárkózónak mutatkozik, ha túlhúzza ezt az játékot, akkor teljesen el is veszítheti a partnert, mert a férfi meg is sértődhet és távozhat. Amit aztán elég bajos lenne helyrehozni, hiszen mégsem könyöröghetünk, hogy gyere vissza és csábítgass tovább.

Mit érdemes tenni nőként és mit férfiként?

Ha valaki egyértelműen tetszik és nem akarjuk elüldözni, akkor hagyjunk mindig valamennyi reményt, ne azt az üzenetet közvetítsük, hogy semmi esélyed, menj innen. Inkább azt, hogy hát, most épp nem alkalmas, de azért visszatérhetünk rá, vagy még egyelőre tépelődöm, de esetleg később beszélhetünk róla. Ha egyértelműen nem akarunk semmit az illetőtől, akkor viszont teljes nyugalommal fejezzük ki, hogy nem.

Férfiként pedig ne bátortalanodjunk el az első nemre… Főleg, ha az inkább talán-nak néz ki. Nagyon kedvesen, udvariasan próbáljuk még egyszer, persze csak abban az esetben, ha látjuk, hogy a visszautasítás nem kategorikus, szépen van becsomagolva. Még így is tévedhetünk, mert vannak nők, akik senkit nem akarnak megsérteni, ezért extrém kedvesek, de valójában semmit nem akarnak.

Tapasztalati alapon nekem az a benyomásom, hogy aki egy finom visszautasítást nem tesz azonnal zsebre, hanem kitart és akár „barátként” szívesen folytatja az ismerkedést, nagy eséllyel lesz később szerető, hiszen játékban marad. Akit azonnal el lehet ijeszteni, az meg nem igazán jut semmire, hiszen a nők nagy része elsőre nem mond igent. Aki igent mond, arról sokszor kiderül, hogy kuncsaftokat keres. Illetve léteznek emberek, akik nem képesek parancsolni a szexuális késztetéseiknek, és emiatt mennek el szinte bárkivel, de a legtöbb férfi ugye nem ezt a kategóriát keresi.

A flörtölés a közeledés, távolodás, a meggyőzés és a húzódozás játéka, amit meg kell tanulni, ha nem zsigerből jön. Tanuljunk a saját hibáinkból is: elemezzük, mikor miben vétettül el a lépést… Még a nagyon gyakorlott játékosok is követnek el hibákat, mert ez aztán nem annyira egzakt tudomány, mint egyesek gondolják. Éppen az benne az izgalmas, hogy noha léteznek sémák és „jó gyakorlatok”, az emberek reakcióit sosem lehet 100%-ig kiszámítani.