A Guardian szokásos szexrovatában találtam azt a levelet, amelyben biszexuális (vagy bi kíváncsi) nő vall arról, mennyire nem tudja hogyan induljon el szeretőt keresni úgy, hogy neki egyébként van egy heteró kapcsolata és a férfi partnere tudja és teljesen rendben lévőnek tartja, amire készül. Miért olyan nehéz nőként más nőkre hangolódni? Vagy őket egyáltalán kommunikációra bírni?
A Guardian-nak író nő azt sem tudja, hogyan kéne hozzákezdenie, illetve úgy érzi, hogy nem elég attraktív más nők szemében, vagyis nem elég queer ahhoz, hogy bi vagy leszbikus nők egyáltalán észrevegyék a létezését. Az ember abban szocializálódott, hogy tetszik bizonyos férfiaknak, illetve tudja, hogy a férfiaknak általában mi tetszik rajta, és még azért mindig érvényes az a dinamika, hogy a férfiak az ismerkedés motorjai, az esetek nagy százalékában ők kezdeményeznek és ők lendítik tovább a közeledést egyik stádiumból a másikba.
De queer vagy bi nőként elvesztjük a talajt a lábunk alól. Egyrészt sokan abban sem biztosak, hogy ő tényleg bik-e, és tényleg fizikai kapcsolatba akarnak-e kerülni egy másik nővel vagy sem. Másrészt fogalmuk sincs róla, hogy a többi nőnek mi tetszhet bennük. Azért az már a Pride-on is elég feltűnő volt, hogy sok olyan nő, aki biszexuálisként, illetve leszbikusként jelent meg (tehát felvállalta), nem konvencionális módon öltözködik, hordja a frizuráját, és a többi. Ha az ember bi, attól még lehet, hogy teljesen konzervatív az öltözködése és a felnyírt haj, a szivárványszínű frizura, a fiús öltözködés nem jön be neki.
A leszbikusoknak megvan a maguk szubkultúrája és nem igazán nyitottak a bikre. Ráadásul ha az ember egyébként a nyilvánosság előtt heteróként él, van pasija, férje, szeretője, akkor egy szingli biszex vagy leszbi nő számára már eleve probléma, hogy monogám kapcsolatról szó sem lehet, csak poliban gondolkodhat.
Keresgélve a különböző társkeresőkön elég egyértelműen kirajzolódik egy trend: az elméletben többes élményekre, etikus polira, szvingerre nyitott nők is sokszor úgy fogalmaznak, hogy már eleve támadólag lépnek fel azokkal szemben, akiket be szeretnének vonzani. Vagy olyan lehetetlen feltételeket szabnak (kapcsolattartás módja, méretek, korosztály stb. tekintetében), hogy az embernek az a benyomása: itt igazából senki sem felel majd meg.
Vagyis bi nőt sokan keresnek, de ha bi nőként keresünk, akkor állandóan falakba ütközünk. Még akkor is, ha kibújunk a csigaházunkból és felvesszük a kezdeményező szerepet. Persze a nők a férfiak nagy részének se válaszolnak, de mikor arról van szó, hogy egy sokkal ritkább csoport tagja ír nekik, akkor kissé érthetetlen, miért nem állnak szóba azzal, aki meglépte azt, hogy belemerészkedett a kezdeményező szerepbe, és nem csak várja a sült galambot. Amihez alapvetően nőként hozzá van szokva.
Persze nem csak társkeresőn lehet próbálkozni, vannak klubok, csoportok is. De a bizonytalanabbak, introvertáltabbak itt még inkább el lesznek veszve. Főleg, ha nem a harcos mozgalmárokra buknak, akik úgyis mindenütt ott kavarnak és életük legapróbb részleteit is megosztják (akár a közösségi hálón, akár élőben). Egyébként sem könnyen beazonosítható élőben, hogy valaki biszexuális-e, közben poli-e és arra a típusú nőre bukik-e, amilyenek mi vagyunk. Sokkal nagyobb az elméleti esély neten, mint élőben.
Az ideális egy heteró kapcsolatban élő bi nő számára valószínűleg egy másik, ugyanilyen helyzetben lévő nő lenne, csak mivel pont ők azok, akik inkább csak próbálkoznak, kíváncsiskodnak, hosszasan levelezgetnek, elég nehéz eljutni addig, hogy a két tapasztalatlanságból legyen valami konkrétum. Olykor segít, ha az egyikük részéről bevonódik egy férfi és a nők ismerkedése édeshármas-szervezésbe csap át, de az is lehet, hogy pont ez fogja elriasztani azt a nőt, aki a többes szextől viszont ódzkodik, illetve ha az egyik fél részéről bevonódik egy férfi is, akkor a másik nő fix partnere ezt már nem fogja olyan nagy elánnal támogatni, vagy ő is be akar majd szállni. Vagyis itt már létrejön egy teljesen más dinamika, amely nem elsősorban a két nőről fog szólni.
Túl vagyok néhány levelezésen, ismerkedéskezdeményen ebben a kontextusban, és továbbra is elég ingoványosnak érzem. Többekkel beszéltem, akik ezt ugyanilyen módon problémának gondolják, de valamiért ezek a nők nem találnak egymásra. Vagy, ha az ember összebarátkozik egy másik nővel és utána eljut addig, hogy ezt fizikai síkra terelné, akkor sokszor nem csupán a visszautasítást kell elviselnie, hanem az egész barátsága is rámegy.
A Guardian-nak író nő azt sem tudja, hogyan kéne hozzákezdenie, illetve úgy érzi, hogy nem elég attraktív más nők szemében, vagyis nem elég queer ahhoz, hogy bi vagy leszbikus nők egyáltalán észrevegyék a létezését. Az ember abban szocializálódott, hogy tetszik bizonyos férfiaknak, illetve tudja, hogy a férfiaknak általában mi tetszik rajta, és még azért mindig érvényes az a dinamika, hogy a férfiak az ismerkedés motorjai, az esetek nagy százalékában ők kezdeményeznek és ők lendítik tovább a közeledést egyik stádiumból a másikba.
De queer vagy bi nőként elvesztjük a talajt a lábunk alól. Egyrészt sokan abban sem biztosak, hogy ő tényleg bik-e, és tényleg fizikai kapcsolatba akarnak-e kerülni egy másik nővel vagy sem. Másrészt fogalmuk sincs róla, hogy a többi nőnek mi tetszhet bennük. Azért az már a Pride-on is elég feltűnő volt, hogy sok olyan nő, aki biszexuálisként, illetve leszbikusként jelent meg (tehát felvállalta), nem konvencionális módon öltözködik, hordja a frizuráját, és a többi. Ha az ember bi, attól még lehet, hogy teljesen konzervatív az öltözködése és a felnyírt haj, a szivárványszínű frizura, a fiús öltözködés nem jön be neki.
A leszbikusoknak megvan a maguk szubkultúrája és nem igazán nyitottak a bikre. Ráadásul ha az ember egyébként a nyilvánosság előtt heteróként él, van pasija, férje, szeretője, akkor egy szingli biszex vagy leszbi nő számára már eleve probléma, hogy monogám kapcsolatról szó sem lehet, csak poliban gondolkodhat.
Keresgélve a különböző társkeresőkön elég egyértelműen kirajzolódik egy trend: az elméletben többes élményekre, etikus polira, szvingerre nyitott nők is sokszor úgy fogalmaznak, hogy már eleve támadólag lépnek fel azokkal szemben, akiket be szeretnének vonzani. Vagy olyan lehetetlen feltételeket szabnak (kapcsolattartás módja, méretek, korosztály stb. tekintetében), hogy az embernek az a benyomása: itt igazából senki sem felel majd meg.
Vagyis bi nőt sokan keresnek, de ha bi nőként keresünk, akkor állandóan falakba ütközünk. Még akkor is, ha kibújunk a csigaházunkból és felvesszük a kezdeményező szerepet. Persze a nők a férfiak nagy részének se válaszolnak, de mikor arról van szó, hogy egy sokkal ritkább csoport tagja ír nekik, akkor kissé érthetetlen, miért nem állnak szóba azzal, aki meglépte azt, hogy belemerészkedett a kezdeményező szerepbe, és nem csak várja a sült galambot. Amihez alapvetően nőként hozzá van szokva.
Persze nem csak társkeresőn lehet próbálkozni, vannak klubok, csoportok is. De a bizonytalanabbak, introvertáltabbak itt még inkább el lesznek veszve. Főleg, ha nem a harcos mozgalmárokra buknak, akik úgyis mindenütt ott kavarnak és életük legapróbb részleteit is megosztják (akár a közösségi hálón, akár élőben). Egyébként sem könnyen beazonosítható élőben, hogy valaki biszexuális-e, közben poli-e és arra a típusú nőre bukik-e, amilyenek mi vagyunk. Sokkal nagyobb az elméleti esély neten, mint élőben.
Az ideális egy heteró kapcsolatban élő bi nő számára valószínűleg egy másik, ugyanilyen helyzetben lévő nő lenne, csak mivel pont ők azok, akik inkább csak próbálkoznak, kíváncsiskodnak, hosszasan levelezgetnek, elég nehéz eljutni addig, hogy a két tapasztalatlanságból legyen valami konkrétum. Olykor segít, ha az egyikük részéről bevonódik egy férfi és a nők ismerkedése édeshármas-szervezésbe csap át, de az is lehet, hogy pont ez fogja elriasztani azt a nőt, aki a többes szextől viszont ódzkodik, illetve ha az egyik fél részéről bevonódik egy férfi is, akkor a másik nő fix partnere ezt már nem fogja olyan nagy elánnal támogatni, vagy ő is be akar majd szállni. Vagyis itt már létrejön egy teljesen más dinamika, amely nem elsősorban a két nőről fog szólni.
Túl vagyok néhány levelezésen, ismerkedéskezdeményen ebben a kontextusban, és továbbra is elég ingoványosnak érzem. Többekkel beszéltem, akik ezt ugyanilyen módon problémának gondolják, de valamiért ezek a nők nem találnak egymásra. Vagy, ha az ember összebarátkozik egy másik nővel és utána eljut addig, hogy ezt fizikai síkra terelné, akkor sokszor nem csupán a visszautasítást kell elviselnie, hanem az egész barátsága is rámegy.