Ha abban egyetértünk, hogy az ember akkor szeretőzik, ha élvezni akarja az életet és nem akkor, ha szenvedni akar, a címben feltett kérdésre egyszerű a válasz: akkor nem érdemes már folytatni a viszonyt, ha nem szerez örömöt, illetve több szenvedéssel illetve nyűggel jár, mint amennyi gyönyörrel és örömmel. De a valóság nem ilyen egyszerű: mert van az a szerelem, amiért képesek vagyunk szenvedni, és akkor is csak nehezen engedjük el, ha már szinte semmi jó származik belőle.
Nézzük, milyen lehetséges válaszok léteznek erre a kérdésre - az itt felsoroltakkal nem mindig értek egyet, ezeket olvastam/hallottam az idők folyamán:
1. Ha lebuktunk
Talán a legelterjedtebb nézet, hogy lebukás esetén kötelező szakítani a szeretővel. Már persze, ha "rendbe akarjuk hozni" az eredeti kapcsolatunkat. Nyilván nem lep meg senkit, hogy szerintem nincs is kényszerítő erő, és lehet folytatni egy viszonyt lebukás után úgy is, hogy megmarad az eredeti kapcsolat. Sőt, még nyugodtabbak is lehetünk attól, hogy már nem kell (annyit) titkolózni. Ez persze nagyon függ attól, hogy mennyire ragaszkodunk az eredeti kapcsolathoz, mennyire fontos a szeretőnk, és milyen életcéljaink vannak éppen.
Előállhat olyan helyzet is, hogy a házastárs durva érzelmi zsarolásba kezd - akár tudtán kívül -, és nem bírjuk elviselni, mennyire szenved attól, hogy mi mással is találkozgatunk: ilyenkor el kell dönteni, hogy engedünk-e a zsarolásnak vagy ellenállunk, esetleg látszólag hódolunk csak be. Ez már kinek-kinek a saját belátásán, személyiségén múlik, bár szerintem a zsarolásnak soha nem szabad engedni, ezt mondani könnyű, megvalósítani jóval nehezebb.
2. Ha elkezdünk kötődni a szeretőnkhöz
Leginkább férfiak vallják, hogy addig érdemes csak külső kapcsolatot fenntartani, amíg nincsenek mély érzelmek és a viszony nem veszélyezteti a házasságot/együttélést. Van, aki az érzelmek kialakulása ellen különféle módszerekkel küzd: havi 1 alkalomnál többször nem találkozik a szeretőjével, vagy több szeretőt tart egyszerre, vagy egy emberrel maximum háromszor találkozik, utána lelép.
Nem meglepő, hogy ezzel sem értek egyet, sőt, szerintem így szeretőzni merő értelmetlenség, ráadásul aki ennyire nem tudja kezelni az érzelmeit, az sokszor érzéketlenné válik. Mivel több embert is lehet szeretni, az, hogy a szeretője iránt érez valamit az ember, még nem semmisíti meg a házastársa iránti érzelmeit.
3. Ha már belefásultunk a kapcsolatba
Amikor a viszonyban semmi izgalmas nincs, és nem érezzük magunkat feldobottnak attól a lehetőségtől, hogy találkozhatunk a szeretőnkkel, tényleg nincs sok értelme folytatni. Illetve lehet, hogy mi még élveznénk, ha nem látnánk a partneren, hogy neki viszont már nincs kedve hozzá: ha ő nem akarja kimondani, hogy vége, akkor mondjuk ki mi magunk.
4. Ha folyton lelkifurdalásunk van
Aki állandóan azon gyötrődik, hogy ő milyen rossz ember, amiért megcsalja a társát, az inkább hagyja a fenébe az egészet, nem neki való a szeretőzés. Persze léteznek olyanok, akik éveken keresztül játsszák a "jaj, de szemét vagyok / nem érdekel, akkor is folytatom" párbeszédet önmagukkal, de isten ments az ilyen partnertől.
Lehet lelkifurdalása a szingli szeretőnek is a kedvese tettei miatt - ha ez túl erős, akkor lehet, hogy nem kellene házas partnerrel viszonyt folytatnia.
5. Ha nem annyira fontos, hogy időt szakítsunk rá
Mondhatnám azt is, hogy akkor ne folytassuk, ha nincs rá időnk, persze, ez is igaz, de ha valami nagyon fontos, akkor arra időt is szakítunk. Megoldjuk valahogy. Ha már úgy érezzük, hogy nincs rá időnk, akkor nem olyan fontos.
6. Ha kiderül, hogy a szeretőnknek más kedvese is van
Egyesek számára ez a vég, mások megvonják a vállukat, mert egy szeretőtől hűséget várni nonszensz, ismét mások mosolyognak, mert nekik is van másik. Esetleg nagyon kíváncsiak lesznek, sőt, szenvedélyesebben fogják kívánni a szeretőjüket. Még egy ember esetében is különböző reakciók képzelhetőek el annak függvényében, hogy milyen a szeretőjével folytatott kapcsolata és ő maga életének milyen fázisában van éppen.
7. Ha inkább elsődleges kapcsolattá alakítjuk
Nyilván akkor is véget ér egy viszony, ha már nem viszonyként, hanem felvállalt kapcsolatként folytatjuk, bár olyan nagyon nem érzem fontosnak, hogy egy konkrét kapcsolatra milyen címkét ragasztunk.
8. Ha olyan messze sodródunk egymástól, hogy már nem tudunk találkozni többé
Sokan választják a kivándorlást, és ez sok szeretői kapcsolatot is szétszakít: ilyenkor még meg lehet próbálni távkapcsolattá alakítani a viszonyt, de nem valószínű, hogy működne. Persze ha eleve nem voltak sűrűek a találkozások, és elsősorban virtuális kapcsolatban álltak a szeretők, így is lehet folytatni. De aligha lesz kielégítő.
9. Ha csak azért kezdtünk bele, hogy bosszút álljunk
A bosszúhűtlenségnek eleve nincs sok értelme, de viszonyt fenntartani csak azért, hogy valakinek az orra alá dörgöljük, végképp ostobaság.
10. Ha csak érdekből folytatjuk, de közben egyáltalán nem is élvezzük
Léteznek a külső kapcsolatoknak olyan verziói is, amelyekbe bizonyos emberek nem azért mennek bele, mert tetszik nekik a másik, hanem, mert valamit el akarnak ezzel érni. Akinek nem gond, hogy olyannal fekszik le, akit nem kíván, az persze nem fogja zavartatni magát, de ha már önmagától is undorodik és nehezen viseli az egészet, akkor az elért vagy remélt előnyök talán nem érnek annyit, mint az ár, amit fizetni kell értük.
Ide tartozik a megfelelési kényszerből vagy félelemből folytatott viszony is.
11. Ha csak azért vagyunk a szeretőnkkel, mert félünk a magánytól
Hiába van otthon partnerünk esetleg, ha hozzá már semmi közünk, akkor a viszonyunk válik a legfontosabb kapcsolatunkká, és ragaszkodhatunk hozzá már csak azért, mert különben nincs senkink, se érzelmi, se szexuális igényeinket nem fogja senki kielégíteni, ha szakítunk. Ilyenkor érdemes más szerető után nézni, vagy a házasságnak is véget vetni, ha nincs kényszerítő körülmény, ami összetartaná.
A sort még lehet folytatni.
Nézzük, milyen lehetséges válaszok léteznek erre a kérdésre - az itt felsoroltakkal nem mindig értek egyet, ezeket olvastam/hallottam az idők folyamán:
1. Ha lebuktunk
Talán a legelterjedtebb nézet, hogy lebukás esetén kötelező szakítani a szeretővel. Már persze, ha "rendbe akarjuk hozni" az eredeti kapcsolatunkat. Nyilván nem lep meg senkit, hogy szerintem nincs is kényszerítő erő, és lehet folytatni egy viszonyt lebukás után úgy is, hogy megmarad az eredeti kapcsolat. Sőt, még nyugodtabbak is lehetünk attól, hogy már nem kell (annyit) titkolózni. Ez persze nagyon függ attól, hogy mennyire ragaszkodunk az eredeti kapcsolathoz, mennyire fontos a szeretőnk, és milyen életcéljaink vannak éppen.
Előállhat olyan helyzet is, hogy a házastárs durva érzelmi zsarolásba kezd - akár tudtán kívül -, és nem bírjuk elviselni, mennyire szenved attól, hogy mi mással is találkozgatunk: ilyenkor el kell dönteni, hogy engedünk-e a zsarolásnak vagy ellenállunk, esetleg látszólag hódolunk csak be. Ez már kinek-kinek a saját belátásán, személyiségén múlik, bár szerintem a zsarolásnak soha nem szabad engedni, ezt mondani könnyű, megvalósítani jóval nehezebb.
2. Ha elkezdünk kötődni a szeretőnkhöz
Leginkább férfiak vallják, hogy addig érdemes csak külső kapcsolatot fenntartani, amíg nincsenek mély érzelmek és a viszony nem veszélyezteti a házasságot/együttélést. Van, aki az érzelmek kialakulása ellen különféle módszerekkel küzd: havi 1 alkalomnál többször nem találkozik a szeretőjével, vagy több szeretőt tart egyszerre, vagy egy emberrel maximum háromszor találkozik, utána lelép.
Nem meglepő, hogy ezzel sem értek egyet, sőt, szerintem így szeretőzni merő értelmetlenség, ráadásul aki ennyire nem tudja kezelni az érzelmeit, az sokszor érzéketlenné válik. Mivel több embert is lehet szeretni, az, hogy a szeretője iránt érez valamit az ember, még nem semmisíti meg a házastársa iránti érzelmeit.
3. Ha már belefásultunk a kapcsolatba
Amikor a viszonyban semmi izgalmas nincs, és nem érezzük magunkat feldobottnak attól a lehetőségtől, hogy találkozhatunk a szeretőnkkel, tényleg nincs sok értelme folytatni. Illetve lehet, hogy mi még élveznénk, ha nem látnánk a partneren, hogy neki viszont már nincs kedve hozzá: ha ő nem akarja kimondani, hogy vége, akkor mondjuk ki mi magunk.
4. Ha folyton lelkifurdalásunk van
Aki állandóan azon gyötrődik, hogy ő milyen rossz ember, amiért megcsalja a társát, az inkább hagyja a fenébe az egészet, nem neki való a szeretőzés. Persze léteznek olyanok, akik éveken keresztül játsszák a "jaj, de szemét vagyok / nem érdekel, akkor is folytatom" párbeszédet önmagukkal, de isten ments az ilyen partnertől.
Lehet lelkifurdalása a szingli szeretőnek is a kedvese tettei miatt - ha ez túl erős, akkor lehet, hogy nem kellene házas partnerrel viszonyt folytatnia.
5. Ha nem annyira fontos, hogy időt szakítsunk rá
Mondhatnám azt is, hogy akkor ne folytassuk, ha nincs rá időnk, persze, ez is igaz, de ha valami nagyon fontos, akkor arra időt is szakítunk. Megoldjuk valahogy. Ha már úgy érezzük, hogy nincs rá időnk, akkor nem olyan fontos.
6. Ha kiderül, hogy a szeretőnknek más kedvese is van
Egyesek számára ez a vég, mások megvonják a vállukat, mert egy szeretőtől hűséget várni nonszensz, ismét mások mosolyognak, mert nekik is van másik. Esetleg nagyon kíváncsiak lesznek, sőt, szenvedélyesebben fogják kívánni a szeretőjüket. Még egy ember esetében is különböző reakciók képzelhetőek el annak függvényében, hogy milyen a szeretőjével folytatott kapcsolata és ő maga életének milyen fázisában van éppen.
7. Ha inkább elsődleges kapcsolattá alakítjuk
Nyilván akkor is véget ér egy viszony, ha már nem viszonyként, hanem felvállalt kapcsolatként folytatjuk, bár olyan nagyon nem érzem fontosnak, hogy egy konkrét kapcsolatra milyen címkét ragasztunk.
8. Ha olyan messze sodródunk egymástól, hogy már nem tudunk találkozni többé
Sokan választják a kivándorlást, és ez sok szeretői kapcsolatot is szétszakít: ilyenkor még meg lehet próbálni távkapcsolattá alakítani a viszonyt, de nem valószínű, hogy működne. Persze ha eleve nem voltak sűrűek a találkozások, és elsősorban virtuális kapcsolatban álltak a szeretők, így is lehet folytatni. De aligha lesz kielégítő.
9. Ha csak azért kezdtünk bele, hogy bosszút álljunk
A bosszúhűtlenségnek eleve nincs sok értelme, de viszonyt fenntartani csak azért, hogy valakinek az orra alá dörgöljük, végképp ostobaság.
10. Ha csak érdekből folytatjuk, de közben egyáltalán nem is élvezzük
Léteznek a külső kapcsolatoknak olyan verziói is, amelyekbe bizonyos emberek nem azért mennek bele, mert tetszik nekik a másik, hanem, mert valamit el akarnak ezzel érni. Akinek nem gond, hogy olyannal fekszik le, akit nem kíván, az persze nem fogja zavartatni magát, de ha már önmagától is undorodik és nehezen viseli az egészet, akkor az elért vagy remélt előnyök talán nem érnek annyit, mint az ár, amit fizetni kell értük.
Ide tartozik a megfelelési kényszerből vagy félelemből folytatott viszony is.
11. Ha csak azért vagyunk a szeretőnkkel, mert félünk a magánytól
Hiába van otthon partnerünk esetleg, ha hozzá már semmi közünk, akkor a viszonyunk válik a legfontosabb kapcsolatunkká, és ragaszkodhatunk hozzá már csak azért, mert különben nincs senkink, se érzelmi, se szexuális igényeinket nem fogja senki kielégíteni, ha szakítunk. Ilyenkor érdemes más szerető után nézni, vagy a házasságnak is véget vetni, ha nincs kényszerítő körülmény, ami összetartaná.
A sort még lehet folytatni.