Sok diszkrét kapcsolatot kereső embernek okoz gondot, hogy nem akar felismerhető lenni a profilja alapján, de olykor ez ahhoz vezet, hogy az adatlapja teljesen jellegtelen, sőt, szinte semmi információ nincs rajta. Pedig az mégiscsak fontos lenne, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet valahogy. Hogyan őrizzük meg az inkognitónkat és legyünk mégis érdekesek?


Vegyük például a profilképet: választhatjuk azt, hogy semmilyen képet nem teszünk fel. De azt is, hogy felteszünk valamit, ami jellemző ránk, vicces, szellemes, humoros, vagy a legújabb AI őrület nevében egy valódi fotónkról is csináltathatunk grafikát: ezen nem leszünk felismerhetők, de a főbb jellemzőink mégiscsak stimmelni fognak, ráadásul a sok béna fotó közül kiemelkedik majd a rajz és azonnal megjegyezhetők leszünk. Plusz a grafika beindítja a fantáziát: ki rejtőzhet a kis ábra mögött, hogy nézhet ki a valóságban?

Titkos képeink albumába aztán feltölthetünk valódi képeket, vagy ott is játszhatjuk tovább a felfedezős játékot és újabb AI generálta képekkel örvendeztethetjük meg a kíváncsiskodókat. Minden, ami érzelmeket vált ki a partnerjelöltből, jó arra, hogy figyelmet ébresszen.

Az alap adatokat elvileg illik megadni, de például az, hogy hány gyerekünk van, egy szeretőkeresőn kevéssé érdekes… Vagy elviccelhetjük a magasság és súly adatokat úgy, hogy teljesen abszurd legyen, így pont azzal fogunk kitűnni, hogy nem vesszük komolyan az egészet. Ugyanígy a humor eszközével élhetünk a bemutatkozásban: amennyiben képtelenségeket írunk magunkról, teljesen biztos, hogy valaki szórakoztatónak találja majd, hogy ennyire lazák vagyunk és nem önfényezéssel foglalkozunk.

A lényeg az, hogy a szöveg tömör, frappáns és pozitív legyen vagy tréfából pont szenvelgős, de akkor legyen nyilvánvaló, hogy nem gondoljuk komolyan. Mottónak válasszunk valamit, ami legkevésbé sem közhelyes és nagyon jellemző ránk. Persze ehhez nem ártana körülnézni: vajon milyen mottók szerepelnek a többiek adatlapján. Ha próbaként regisztrálunk ellenkező nemű szereplőként, megtudhatjuk, milyen az átlag és milyen mezőnyből kell kitűnnünk. Ez egyébként arra is jó lehet, hogy ne bosszankodjunk annyit a lehetséges partnereken, mert a férfiak és a nők által érzékelt társkeresős valóság nagyon különböző. De még arra is jó lehet az ilyen kísérlet, hogy frappáns adatlapokból ihletet merítsünk.

Ha időt akarunk spórolni a potenciális partnernek, nyugodtan ismételjük el a bemutatkozó levélben a profilunk fő tudnivalóit, mivel sok időbe telik csekkolni az adatlapokat és ha a levél csak annyiból áll, hogy ismerkednék, van-e kedved, akkor egyszerűen nem nézzük meg az adatlapot. Az adatlapot akkor nézzük meg, ha a levélben van valami izgalmas. Mivel a nők sokkal több levelet kapnak, férfiként nem elég jó profilt alkotni, de az első levélben is el kell tudnunk adni magunkat. Van, aki ezt úgy éri el, hogy betesz a bemutatkozásba néhány jó fotót. De van, aki csak a szövegét csiszolja olyan ügyesen, hogy egy-két nőtől mindenképp kapjon választ.

Arra mindenképp érdemes kitérni a profilban, hogy mi a kapcsolati státuszunk és mit értünk mondjuk házas/ független alatt. Hiszen ez többféle dolgot is jelenthet. A bemutatkozásba is érdemes mindjárt belefoglalni a kapcsolati státuszt és a konkrét célokat. Sokan jelölik be az összes lehetséges kategóriát: szexkapcsolat, ismerkedés, komoly kapcsolat, csak flörtölés…, de ha egyiket sem választjuk, akkor ez megint csak nem valódi információ. A profilnak mégiscsak az a lényege, hogy lehessen az ott szereplő adatok alapján legalább sejteni, hogy mik a szándékaink.

Sokan félnek attól, hogy abból a pár adatukból biztos fel lehet őket ismerni, pedig nem… Amiből fel lehet, az például egy arcképfotónkból kivágott kis részlet: még ha mi azt hisszük is, hogy semmitmondó, aki valóban ismer, az előtt nem lesz titok, hogy mi rejtőzünk a profil mögött. De ezt a stílusból is meg lehet érezni. Nyilván csak azoknak árulkodó, akik jól ismernek. És a férjünk/ feleségünk nagy eséllyel ilyen… Igaz, ha felismer a társkeresőn, akkor ő is tilosban jár…