A "szerető" szót alapvetően kétféle jelentésben használjuk magyarul manapság. Az egyik a házasságon (nyilvánosság előtt felvállalt kapcsolaton) kívüli viszonyban résztvevő embert jelenti. Az egymással viszonyt folytató embereknek egyike lehet független, de a másik általában rendelkezik valamilyen elviekben monogám kapcsolattal, sokszor mindkettejüknek van másik partnere. A szerető szót ugyanakkor használjuk akkor is, ha valakinek a szexuális képességeire utalunk: a jó szerető mindössze annyit jelent, hogy az illető jó az ágyban.
Az értelmező szótár szerint:
1. (gyak. rosszalló) Vkinek szerelmi viszonyban társa, kedvese; barát, barátnő. Szeretője van; szeretője lett vkinek; szeretője lett vkinek; szeretőt tart. Szakított a szeretőjével. Szörnyű a bűn, terhes a vád; Ki a tettet végrehajtá Szeretőd ím maga vall rád. (Arany János) Sem ivásra, sem szeretőkre nem költött. (Mikszáth Kálmán) Szeretőkért rejtjük a bánatunk, Szeretőnkért, ki a tilosba jár. (Ady Endre)
2. (népies) Az a legény, ill. leány, akibe vki szerelmes, akivel gyakran együtt van, esetleg Akivel majd házasságra akar lépni; szerelmes. Édes kis szeretőm, de szeretlek! Sej, haj édesanyám, huszár a szeretőm. (népköltés) Hív szeretőt az ég alatt ne kérj kebelem! (Berzsenyi Dániel) Jöjjön utolszor szép szeretője, Titkos arája. (Arany János) A legkülönb leány volt a környéken, lett is volna szeretője minden ujjára tíz. (Mikszáth Kálmán)
De mikor nevezhetünk valakit a szó első értelmében szeretőnek? Kell-e a szerető cím elnyeréséhez szeretni, kell-e, hogy a kapcsolat titkos legyen, kell-e, hogy ne csak titkos, de bővebb értelemben házasságtörő jellegű legyen, vagy két független ember is lehet egymás szeretője, ha a kapcsolatuk diszkrét módon zajlik?
Vannak házasságon kívüli, felvállalt kapcsolatok mellett zajló szexuális jellegű viszonyok, amelyeknek résztvevőit nem nevezném szeretőknek, mert csupán a szex miatt járnak össze. Persze lehet, hogy az egyik fél nem csak amiatt, a másik meg igen, ilyenkor nehéz megmondani, hogy ez a viszony minek nevezhető - egyáltalán viszony-e. (Maga a viszony szó is tartós kapcsolat meglétét feltételezi, de ha valaki éveken keresztül találkozgat valakivel alkalmi jelleggel, akkor az megintcsak nem tekinthető szeretőnek - véleményem szerint, főleg, ha a kapcsolatnak nincs "civil", azaz ágyon kívüli része: közös ebédek, kávézások, mozi, színház, társasági élet.)
Léteznek félig-meddig titkos, de konkrétan a hivatalos partner előtt felvállalt és "engedélyezett" szeretői kapcsolatok is: hogyan is nevezhetnénk őket másképp, még ha hűtlenségről a szó klasszikus értelmében nincs is szó? Nyitott házasságban helye van ennek csak néhány beavatott által ismert szereplőnek is. Az ilyen szeretők hol homályban maradnak (a házastárs épp, hogy a létezésükről tud), hol az eredeti kapcsolat részévé válnak, akár poliamóriává is alakulhat a szerelmi háromszög.
Akadnak olyan szeretők, akik függetlenek, mégis titokban akarják tartani a viszonyukat, mert úgy érzik, senkinek semmi köze hozzá, kivel bújnak ágyba. Esetleg a közvetlen környezetükben botrányt keltene a kapcsolatuk: teszemazt az egyik fél a másiknak a testvérével járt vagy akár annak házastársa volt korábban, vagy igazi rokoni kapcsolat van köztük, például unokatestvérek - ezt egyik országban elítélik, a másikban nem. Esetleg olyan munkahelyen dolgoznak, ahol tilos a szexuális kapcsolat, vagy az egyikük a másik tanára.
Mivel titokban találkozgatnak és nem hozzák nyilvánosságra a kapcsolatukat, ők is szeretőknek számítanak, bár a hűtlenséghez semmi közük.
Érdekes egyébként, hogy tapasztalataim szerint az emberek szinte soha nem mondják ki, hogy xy a szeretőjük, még akkor sem, ha egyértelmű, hogy erről van szó, inkább valamilyen semlegesebb szót használnak: barát, barátnő, partner, sőt, pár(om)... A szerető szóban van valami dekadens és tulajdonképpen, mivel titkos viszonyokról van szó, nem is igen beszélünk róla, csak általánosságban, vagy, ha valaki más történetéről van szó.
Régebben, mikor a szexuális kapcsolat polgári és előkelő körökben csak akkor volt mindenki számára elfogadható, ha a férfi elvette a nőt feleségül, minden olyan nő, aki házasság nélküli tartós kapcsolatot folytatott egy akár nőtlen férfival, szeretőnek számított, és ezzel gyakorlatilag eljátszotta a férjhezmenési esélyeit. (Már, ha korábban voltak esélyei.) Ezek az idők már elmúltak, de a szerető szó még mindig megbizserget és még mindig körbelengi valamiféle félvilági hangulat, amely egyszerre vonzza és taszítja az embereket.
Ti milyen értelemben használjátok a szerető szót, egyáltalán használjátok-e élő beszédben, és milyen jellegű kapcsolatra utaltok vele? Mikortól számít valaki a szeretőnknek, és mikortól minősül át valami mássá? Egyáltalán van-e bármi jelentősége, hogy milyen kapcsolati formában résztvevő partnerekre milyen szavakkal hivatkozunk?
Az értelmező szótár szerint:
1. (gyak. rosszalló) Vkinek szerelmi viszonyban társa, kedvese; barát, barátnő. Szeretője van; szeretője lett vkinek; szeretője lett vkinek; szeretőt tart. Szakított a szeretőjével. Szörnyű a bűn, terhes a vád; Ki a tettet végrehajtá Szeretőd ím maga vall rád. (Arany János) Sem ivásra, sem szeretőkre nem költött. (Mikszáth Kálmán) Szeretőkért rejtjük a bánatunk, Szeretőnkért, ki a tilosba jár. (Ady Endre)
2. (népies) Az a legény, ill. leány, akibe vki szerelmes, akivel gyakran együtt van, esetleg Akivel majd házasságra akar lépni; szerelmes. Édes kis szeretőm, de szeretlek! Sej, haj édesanyám, huszár a szeretőm. (népköltés) Hív szeretőt az ég alatt ne kérj kebelem! (Berzsenyi Dániel) Jöjjön utolszor szép szeretője, Titkos arája. (Arany János) A legkülönb leány volt a környéken, lett is volna szeretője minden ujjára tíz. (Mikszáth Kálmán)
De mikor nevezhetünk valakit a szó első értelmében szeretőnek? Kell-e a szerető cím elnyeréséhez szeretni, kell-e, hogy a kapcsolat titkos legyen, kell-e, hogy ne csak titkos, de bővebb értelemben házasságtörő jellegű legyen, vagy két független ember is lehet egymás szeretője, ha a kapcsolatuk diszkrét módon zajlik?
Vannak házasságon kívüli, felvállalt kapcsolatok mellett zajló szexuális jellegű viszonyok, amelyeknek résztvevőit nem nevezném szeretőknek, mert csupán a szex miatt járnak össze. Persze lehet, hogy az egyik fél nem csak amiatt, a másik meg igen, ilyenkor nehéz megmondani, hogy ez a viszony minek nevezhető - egyáltalán viszony-e. (Maga a viszony szó is tartós kapcsolat meglétét feltételezi, de ha valaki éveken keresztül találkozgat valakivel alkalmi jelleggel, akkor az megintcsak nem tekinthető szeretőnek - véleményem szerint, főleg, ha a kapcsolatnak nincs "civil", azaz ágyon kívüli része: közös ebédek, kávézások, mozi, színház, társasági élet.)
Léteznek félig-meddig titkos, de konkrétan a hivatalos partner előtt felvállalt és "engedélyezett" szeretői kapcsolatok is: hogyan is nevezhetnénk őket másképp, még ha hűtlenségről a szó klasszikus értelmében nincs is szó? Nyitott házasságban helye van ennek csak néhány beavatott által ismert szereplőnek is. Az ilyen szeretők hol homályban maradnak (a házastárs épp, hogy a létezésükről tud), hol az eredeti kapcsolat részévé válnak, akár poliamóriává is alakulhat a szerelmi háromszög.
Akadnak olyan szeretők, akik függetlenek, mégis titokban akarják tartani a viszonyukat, mert úgy érzik, senkinek semmi köze hozzá, kivel bújnak ágyba. Esetleg a közvetlen környezetükben botrányt keltene a kapcsolatuk: teszemazt az egyik fél a másiknak a testvérével járt vagy akár annak házastársa volt korábban, vagy igazi rokoni kapcsolat van köztük, például unokatestvérek - ezt egyik országban elítélik, a másikban nem. Esetleg olyan munkahelyen dolgoznak, ahol tilos a szexuális kapcsolat, vagy az egyikük a másik tanára.
Mivel titokban találkozgatnak és nem hozzák nyilvánosságra a kapcsolatukat, ők is szeretőknek számítanak, bár a hűtlenséghez semmi közük.
Érdekes egyébként, hogy tapasztalataim szerint az emberek szinte soha nem mondják ki, hogy xy a szeretőjük, még akkor sem, ha egyértelmű, hogy erről van szó, inkább valamilyen semlegesebb szót használnak: barát, barátnő, partner, sőt, pár(om)... A szerető szóban van valami dekadens és tulajdonképpen, mivel titkos viszonyokról van szó, nem is igen beszélünk róla, csak általánosságban, vagy, ha valaki más történetéről van szó.
Régebben, mikor a szexuális kapcsolat polgári és előkelő körökben csak akkor volt mindenki számára elfogadható, ha a férfi elvette a nőt feleségül, minden olyan nő, aki házasság nélküli tartós kapcsolatot folytatott egy akár nőtlen férfival, szeretőnek számított, és ezzel gyakorlatilag eljátszotta a férjhezmenési esélyeit. (Már, ha korábban voltak esélyei.) Ezek az idők már elmúltak, de a szerető szó még mindig megbizserget és még mindig körbelengi valamiféle félvilági hangulat, amely egyszerre vonzza és taszítja az embereket.
Ti milyen értelemben használjátok a szerető szót, egyáltalán használjátok-e élő beszédben, és milyen jellegű kapcsolatra utaltok vele? Mikortól számít valaki a szeretőnknek, és mikortól minősül át valami mássá? Egyáltalán van-e bármi jelentősége, hogy milyen kapcsolati formában résztvevő partnerekre milyen szavakkal hivatkozunk?