Mindannyian láttunk már olyan filmeket, illetve sorozatokat, amelyekben a főszereplő balesetet szenved vagy gyilkossági kísérlet áldozata lesz és részleges vagy teljes amnézia sújtja, tehát kis darabokból kell összeraknia, ki is ő valójában és milyen volt a trauma előtt – illetve vajon miért akarták megölni (mert általában nem sima balesetről van szó). Így kezdődik a vadiúj Medusa című sorozat is, amely Kolumbiában játszódik.
Persze mindjárt az elején kiderül, hogy a főszereplőt, Bárbara Hidalgót a családjában kb. mindenkinek lett volna oka megölni, mert mindenkit zsarolt a maga kis szexuális természetű titkolnivalói miatt. Így tulajdonképpen a krimivel összefonódva kapunk egy ízelítőt a család erotikus életéből: az egyik pasi titokban meleg, a másik titokban Sugar Boy, vagyis tehetős asszonyokat kényeztet, a főszereplő férjének meg szeretője van… Csakhogy hamar kiderül: Bárbarának is volt szeretője, akire ő nem emlékszik.
Az asszony először nem akarja elhinni, hogy bármi köze volt a pasihoz, aki üzeneteket írogat neki, majd találkozik vele és megkéri, hogy felejtse el őt, illetve nehogy bármit mondjon a férjének… Mire a szerető: de hát a férjed is tudott róla. Majd mutat egy felvételt, amelyen ő, a szerető, meg egy másik nő édeshármasoznak főhősünkkel.
Bárbara elkezd emlékezni: nem hogy hármasban, de gruppenszexben is volt része, megleste a férjét más nővel, a férje is megleste őt más férfival. Csak azt nem tudja, kinek az ötlete volt az egész. Mikor először rákérdez a férjénél, az úgy tesz, mintha tökéletes lett volna a kapcsolatuk, aztán, ahogy rájön, hogy Bárbara ennél már többet tud, megpróbálja beadni neki, hogy kipróbáltak ők sokmindent, de a „baleset” előtt ott tartottak, hogy abbahagyják és újra monogámok lesznek… Ami persze szemenszedett hazugság.
Végül Bárbara megnéz néhány, saját maga által készített felvételt, amiből kiderül, hogy valóban létezett megegyezés kettejük között (a férj szerint ezt a nő kezdeményezte), de azzal a kitétellel, hogy senki nem szerethet bele külső partnerbe. A férj azonban megszegte ezt a szabályt, beleszeretett egy munkatársába és ettől fogva már arra törekedett, hogy megszabadulhasson a nejétől.
Még mindig nem egészen világos, milyen szabályokat fogalmaztak meg a maguk számára, de Bárbara korábbi személyisége egyáltalán nem az etikus nonmono irányába mutat: a múltból előkerülő jelenetekből kiderül, hogy mindenféle módon manipulálta a férjét és mindenki után kémkedett. Új, „ártatlannak induló” énje is kénytelen hazudni és manipulálni, hiszen ezen múlik az élete, de azonnal talál magának pasit, aki a szövetségesévé válik, vagyis új szeretőre tesz szert.
Itt el is engedném a cselekmény taglalását, ennyi is elég ahhoz, hogy érzékeljük: megint az a tanulság a nyitott kapcsolatról, hogy működésképtelen és a jó házassággal összeegyeztethetetlen, hiszen ez végül is erotikával kevert krimi akar lenni, így nagyon is kapóra jön a gyilkosságok egyik örök mozgatórugójának, a féltékenységnek áthangszerelt változatát bemutatni.
De vajon mennyi esély van egyáltalán arra, hogy működőképes legyen egy szerelmet kizáró kapcsolati nyitás? Vagy eleve nem is kellene ilyesmivel próbálkozni, hiszen az érzelmeit senki nem tarthatja ilyen szinten pórázon? És ha ezeket el kell titkolni vagy meg kell tagadni, akkor megszakad az eredeti kapcsolatban korábban létező intimitás…
A másik kérdés, ami joggal merül fel: belefér-e a bázispartner triggerelése, az a játszmázás, hogy szándékosan féltékennyé tesszük, fájdalmat okozunk neki, és közben elvárjuk, hogy úgy tegyen, mintha nem is fájna neki, hogy mással lát? Mert az, hogy az utána való kémkedés nem fér bele, szerintem egyértelmű. Vagy van olyan erős ez a kapcsolat, hogy megbízunk a másikban, vagy nem olyan erős, akkor meg nincs értelme nyitni. Sikeresen nyitni csak erős kapcsolatból lehet, különben semmi jó nem fog kisülni a dologból.
Persze van olyan fétis, aminek része, hogy úgy teszünk, mintha megaláznánk a partnerünket (hotwife/ cuckold), de ez megint más kategória, közös megegyezés alapján mennek a dolgok, valójában senki nem szenved benne.
Visszatérve a beleszeretés tilalmára: az a prekoncepció is erősen félrevisz, hogy ha valaki szerelmes lesz, akkor megszűnik a bázispartnere iránti lojalitása és mindenképpen a szeretőt akarja az ő helyére tenni: ez egyáltalán nem szabályszerű. Történhet így is, de úgy is, hogy mindkét embert tovább szereti.
Tehát a beleszeretést ugyanolyan véteknek látni, mint minden mást, ami ebből szerintük következik, borzasztó nagy csúsztatás. De maga a témafelvetés, hogy mi történne, ha nem emlékeznénk korábbi életünkre és hirtelen kiderülne, hogy szexuálisan teljesen szabadosak vagyunk, elég érdekes ötletnek tűnik.