Vannak emberek, akik szerint hűséges férfi nincs, de ez persze hülyeség. Aki ilyet mond, az magából indul ki, vagy, mert ő maga sosem volt képes egyetlen partnerrel beérni, vagy, mert csak több partnerrel rendelkező férfi ismerősei voltak mindig is. Nyilván léteznek hűséges férfiak, de hogy mennyien vannak, és pontosan miért is maradnak meg a monogámia szabta keretek között, az már más kérdés.
Itt és most tisztázzuk: hűségesen most csak és kizárólag a szexuális értelemben hűségest fogjuk érteni, nem foglalkozunk a plátói szerelmekkel, se a facebook flörtökkel, se azokkal, akik csupán a játék kedvéért vannak fent társkereső oldalakon. Nevezzünk mindenkit hűségesnek, aki még egyetlen komoly kapcsolatából sem lépett félre (értsd: nem létesített szexuális kapcsolatot, ide értve az orális szexet is). A csókolózás, tapizás, flörtölés, udvarlás most nem számít. Különben igencsak kicsi lenne valóban hűséges férfiak halmaza.
Az engedéllyel más partnerrel is szeretkezőket (nyitott házasságban vagy poliamóriában élőket) ugyanakkor nem számítjuk a hűségesek közé, mert nem monogám módon élnek. Noha klasszikus értelemben nem hűtlenek, azért más a helyzetük, mint egy monogámiában élő emberé. Vagyis kifejezetten azokról lesz szó, akik egyetlen női partnerrel rendelkeznek, és akár van még szex a kapcsolatukban, akár nincs, nem keresnek új nőt. (Vagy esetleg keresnek, de nem találnak.)
Az itt következő listát egyébként nem saját kútfőből merítem: A. J. Christian: A férfiakkal csak a baj van?! című könyvében található, a Szexualitás fejezetben (alcím: Megcsalás), de nagyjából egyetértek vele. Persze majd meglátjátok, hogy mivel egészítem ki. Christian egyébként magyar és egyfajta spirituális tanító, azt állítja, hogy látja az emberek auráját - erről nem tudok nyilatkozni, a hűtlenség/hűség témakörében viszont teljesen földhözragadt módon fogalmaz.
Nézzük, mit is mond:
EGY: a valóság
A férfi azon ritka példányok közé tartozik, akik tényleg monogámok. Ráadásul megtalálta azt az egy nőt, aki minden igényét kielégíti, és akit hosszú távon szeretni és kívánni tud.
(Kérdés: mi van, ha a férfi alapvetően tényleg monogám, de nem találta meg azt a nőt...)
KETTŐ: a szándékosság (vagyis szándéka szerint a férfi hűséges)
Noha szívesen nézelődik, fantáziál, flörtöl, nem bonyolódik bele semmilyen kalandba, legfeljebb tudatmódosító szer hatására. Vagyis részegen, betépve, vagy ha túl sok kávét ivott... Bár szerintem ide illik az is, amikor egy nő korbácsolja fel annyira a vágyait váratlanul (mert belemászik az ölébe, noha ő ezért nem tett semmit), hogy az már tudatmódosításnak hat. Vagyis: az ilyen férfi nagy valószínűséggel hűséges, kivéve, ha nem.
HÁROM: a félelem (ez szerintem a leggyakoribb)
Az ilyen férfi valójában érzéseiben nem monogám, de nem mer félrelépni, mert túlságosan retteg a következményektől, a lebukástól, a nő bosszújától, a gyerekei elvesztésétől, ha van vagyona, attól, hogy kiforgatják belőle. És nem ok nélkül, tegyük hozzá. Ismertem ilyet, noha nem mondhatni, hogy 100%-osan visszafogta volna magát, életében pár alkalommal legyőzte a félelmét, és mégis félrelépett, de szerintem azt az élvezetet is elrontotta, hogy annyira parázott a feleségétől.
NÉGY: a rossz tapasztalat
Ezt én még a félelem kategóriába sorolnám, de követem Christian listáját. Azok kerülnek ebbe a csoportba, akiknek nagyon alacsony az önbizalmuk, kevés sikerük volt a nőknél, ha találnak valakit, megragadnak mellette. Eszük ágában sincs további kudarcoknak kitenni magukat, örülnek, hogy nem kell csajozniuk többé. Nem olyan értelmű félelem ez, mint a hármas pontban szereplő, a felsüléstől félnek. Ilyet is ismerek: ők azok, akik képtelenek megérteni, ha a feleségük viszont már nem elégszik meg azzal a minimummal, amit tőlük kaphat.
ÖT: a nyugalom
Mondhatnánk úgy is: kényelem. Ebben is van némi félelem talán, Christian itt hozza fel példaként azok esetét, akiknek valamilyen problémájuk van a szexualitással (illetve saját testükkel), de a feleségük elfogadta őket, és sokkal könnyebb számukra kibírni a csak egy partnert, mint újra kitenni magukat olyan feszültségteli helyzeteknek, amelyekkel a csajozás jár. Főleg tilosban. És a lustaság is ide tartozik: a nem túl agilis, nem túl kíváncsi, vagy csak a szexben kevéssel megelégedő férfiak nem fognak nők után futkorászni akkor sem, ha odahaza nem túl jó a helyzet. Én még ide sorolnám az alacsony libidójú férfiakat, akiknek egyszerűen nincs igényük a valódi szexre, vagy megoldják pornónézéssel, kézimunkával, vagy még az se kell nekik.
Christian veszi még az "adok, hogy adj" felfogást, vagyis bizonyos férfiak azért hűségesek, mert akkor úgy érzik, joggal várják el a nőtől is, hogy az legyen. Igaz, mások még akkor is elvárják, ha ők meg félrelépnek...
Az eredeti lista eddig tart, de én még kiegészíteném két ponttal:
HATODIK: a vallási/erkölcsi meggyőződés
Vannak emberek, akiknek nem fér bele a világképébe a hűtlenség, még akkor sem, ha már egyáltalán nincs szex a kapcsolatukban, és belegebednek az önmegtartóztatásba. Lehet, hogy egyébként is monogám beállítottságúak, de ez egyáltalán nem biztos. Viszont olyan erősen belük égett az erkölcsi törvényük, hogy inkább tönkrevágják magukat, mint hogy félrelépjenek. És, ha bizonyos vallások követői, még a válást sem tekintik opciónak.
És ha mégis belesodródnak egy külső kapcsolatba, ők azok, akiket gyötör a lelkifurdalás, nem a többiek. A legtöbb férfi nagyon jól el tudja viselni a jelentkező lelkifurdalást (ha egyáltalán van neki olyan), de az erős erkölcsi/vallási meggyőződésűek képesek annyira belelovallni magukat, hogy vagy belebetegszenek, vagy terapeutához fordulnak. (És szinte biztos, hogy előbb-utóbb bevallják a feleségüknek.) A terapeuták meg szinte csak ilyen hűtlenekkel találkoznak (amennyiben a férfi kereste fel őket), így némelyeknek az a megtévesztő képük alakul ki a hűtlen férfiakról, hogy általában szenvednek ettől az állapottól.
HETEDIK: akinek csak nem jön össze
Az ilyen férfi próbálkozik más nőknél, de sehogy se akar neki sikerülni. Szándékai szerint hűtlen lenne, de annyira nem ügyes/sármos/rámenős, hogy még egy randit sem tud megbeszélni senkivel. Vagy, ha a randi össze is jön, az ágyig már nem sikerül eljutnia. Igen sokan lehetnek ebben a csoportban, az a tippem. És cáfolják azt, a neten található "igazságot", hogy hűtlenkedni mindenki tud, az igazi kihívás a hűség. Hát, bizony nem. Hűtlenkedni nem olyan egyszerű, és a hűség sokszor nem kihívás.
Álljon itt még Christian pár mondata - sokaknak nem fog tetszeni, de ő így gondolja:
Tudom, hogy fájdalmasan hangzik, de a legtöbb monogám pasas, aki valóban nem jár félre, lelkileg és szellemileg sérült... nem mind, csak a többség. Ha a párod éveken át tényleg csak veled éli meg a szexualitást, mindenképp tudnod kell, hogy monogám vagy csak kényszeres.
A folytatásban még kifejti, hogy aki csak magára kényszeríti a monogámiát, az előbb utóbb testi betegséget vagy pszichés problémákat fejleszt ki magában.
Ha már a hűségeseket kitárgyalta, a hűtlen típusokat is csokorba szedi, csak, hogy le ne maradjatok róla, ezt is ide biggyesztem gyorsan:
EGY: az öntudatlan - a férfiak 80%-a tartozik ide szerinte. Ad hoc jelleggel lép félre, nem tart szeretőt, azt hiszi, hogy egyszer majd monogám lesz, de sose sikerül neki.
KETTŐ: a hazudós - mindig is csajozós volt, sose fog megváltozni, tudja is ezt magáról, és ha muszáj, szemrebbenés nélkül hazudozik - általában nem tart fix barátnőt (szerintem azért van, amelyik igen)
HÁROM: a klasszikus - aki érzelmileg/szexuálisan több nőhöz kötődik, akár bigámia szintjén is (bár legtöbbször azért nem házasodik többekkel), mindenesetre a szeretője is ugyanolyan fontos tud lenni számára, mint a felesége
NÉGY: a bevállalós - aki nyíltan, életformaként éli a poligámiát, a szeretői ismerik egymást, szívesen mutatkozik is velük közösen
A fejezetben azt is leírja, hogy melyek a hűtlen típusok legárulkodóbb jelei, de az öntudatlant például nem lehet előzetes felméréssel (vagyis a randizás során) leleplezni, a bevállalós meg úgyse titkolja, hogy neki nem elég egy nő. Nos, lehet kezdeni a listák szétcincálását, lehet szörnyülködni a könyvből idézett mondatokon, jó vitatkozást!
Itt és most tisztázzuk: hűségesen most csak és kizárólag a szexuális értelemben hűségest fogjuk érteni, nem foglalkozunk a plátói szerelmekkel, se a facebook flörtökkel, se azokkal, akik csupán a játék kedvéért vannak fent társkereső oldalakon. Nevezzünk mindenkit hűségesnek, aki még egyetlen komoly kapcsolatából sem lépett félre (értsd: nem létesített szexuális kapcsolatot, ide értve az orális szexet is). A csókolózás, tapizás, flörtölés, udvarlás most nem számít. Különben igencsak kicsi lenne valóban hűséges férfiak halmaza.
Az engedéllyel más partnerrel is szeretkezőket (nyitott házasságban vagy poliamóriában élőket) ugyanakkor nem számítjuk a hűségesek közé, mert nem monogám módon élnek. Noha klasszikus értelemben nem hűtlenek, azért más a helyzetük, mint egy monogámiában élő emberé. Vagyis kifejezetten azokról lesz szó, akik egyetlen női partnerrel rendelkeznek, és akár van még szex a kapcsolatukban, akár nincs, nem keresnek új nőt. (Vagy esetleg keresnek, de nem találnak.)
Az itt következő listát egyébként nem saját kútfőből merítem: A. J. Christian: A férfiakkal csak a baj van?! című könyvében található, a Szexualitás fejezetben (alcím: Megcsalás), de nagyjából egyetértek vele. Persze majd meglátjátok, hogy mivel egészítem ki. Christian egyébként magyar és egyfajta spirituális tanító, azt állítja, hogy látja az emberek auráját - erről nem tudok nyilatkozni, a hűtlenség/hűség témakörében viszont teljesen földhözragadt módon fogalmaz.
Nézzük, mit is mond:
EGY: a valóság
A férfi azon ritka példányok közé tartozik, akik tényleg monogámok. Ráadásul megtalálta azt az egy nőt, aki minden igényét kielégíti, és akit hosszú távon szeretni és kívánni tud.
(Kérdés: mi van, ha a férfi alapvetően tényleg monogám, de nem találta meg azt a nőt...)
KETTŐ: a szándékosság (vagyis szándéka szerint a férfi hűséges)
Noha szívesen nézelődik, fantáziál, flörtöl, nem bonyolódik bele semmilyen kalandba, legfeljebb tudatmódosító szer hatására. Vagyis részegen, betépve, vagy ha túl sok kávét ivott... Bár szerintem ide illik az is, amikor egy nő korbácsolja fel annyira a vágyait váratlanul (mert belemászik az ölébe, noha ő ezért nem tett semmit), hogy az már tudatmódosításnak hat. Vagyis: az ilyen férfi nagy valószínűséggel hűséges, kivéve, ha nem.
HÁROM: a félelem (ez szerintem a leggyakoribb)
Az ilyen férfi valójában érzéseiben nem monogám, de nem mer félrelépni, mert túlságosan retteg a következményektől, a lebukástól, a nő bosszújától, a gyerekei elvesztésétől, ha van vagyona, attól, hogy kiforgatják belőle. És nem ok nélkül, tegyük hozzá. Ismertem ilyet, noha nem mondhatni, hogy 100%-osan visszafogta volna magát, életében pár alkalommal legyőzte a félelmét, és mégis félrelépett, de szerintem azt az élvezetet is elrontotta, hogy annyira parázott a feleségétől.
NÉGY: a rossz tapasztalat
Ezt én még a félelem kategóriába sorolnám, de követem Christian listáját. Azok kerülnek ebbe a csoportba, akiknek nagyon alacsony az önbizalmuk, kevés sikerük volt a nőknél, ha találnak valakit, megragadnak mellette. Eszük ágában sincs további kudarcoknak kitenni magukat, örülnek, hogy nem kell csajozniuk többé. Nem olyan értelmű félelem ez, mint a hármas pontban szereplő, a felsüléstől félnek. Ilyet is ismerek: ők azok, akik képtelenek megérteni, ha a feleségük viszont már nem elégszik meg azzal a minimummal, amit tőlük kaphat.
ÖT: a nyugalom
Mondhatnánk úgy is: kényelem. Ebben is van némi félelem talán, Christian itt hozza fel példaként azok esetét, akiknek valamilyen problémájuk van a szexualitással (illetve saját testükkel), de a feleségük elfogadta őket, és sokkal könnyebb számukra kibírni a csak egy partnert, mint újra kitenni magukat olyan feszültségteli helyzeteknek, amelyekkel a csajozás jár. Főleg tilosban. És a lustaság is ide tartozik: a nem túl agilis, nem túl kíváncsi, vagy csak a szexben kevéssel megelégedő férfiak nem fognak nők után futkorászni akkor sem, ha odahaza nem túl jó a helyzet. Én még ide sorolnám az alacsony libidójú férfiakat, akiknek egyszerűen nincs igényük a valódi szexre, vagy megoldják pornónézéssel, kézimunkával, vagy még az se kell nekik.
Christian veszi még az "adok, hogy adj" felfogást, vagyis bizonyos férfiak azért hűségesek, mert akkor úgy érzik, joggal várják el a nőtől is, hogy az legyen. Igaz, mások még akkor is elvárják, ha ők meg félrelépnek...
Az eredeti lista eddig tart, de én még kiegészíteném két ponttal:
HATODIK: a vallási/erkölcsi meggyőződés
Vannak emberek, akiknek nem fér bele a világképébe a hűtlenség, még akkor sem, ha már egyáltalán nincs szex a kapcsolatukban, és belegebednek az önmegtartóztatásba. Lehet, hogy egyébként is monogám beállítottságúak, de ez egyáltalán nem biztos. Viszont olyan erősen belük égett az erkölcsi törvényük, hogy inkább tönkrevágják magukat, mint hogy félrelépjenek. És, ha bizonyos vallások követői, még a válást sem tekintik opciónak.
És ha mégis belesodródnak egy külső kapcsolatba, ők azok, akiket gyötör a lelkifurdalás, nem a többiek. A legtöbb férfi nagyon jól el tudja viselni a jelentkező lelkifurdalást (ha egyáltalán van neki olyan), de az erős erkölcsi/vallási meggyőződésűek képesek annyira belelovallni magukat, hogy vagy belebetegszenek, vagy terapeutához fordulnak. (És szinte biztos, hogy előbb-utóbb bevallják a feleségüknek.) A terapeuták meg szinte csak ilyen hűtlenekkel találkoznak (amennyiben a férfi kereste fel őket), így némelyeknek az a megtévesztő képük alakul ki a hűtlen férfiakról, hogy általában szenvednek ettől az állapottól.
HETEDIK: akinek csak nem jön össze
Az ilyen férfi próbálkozik más nőknél, de sehogy se akar neki sikerülni. Szándékai szerint hűtlen lenne, de annyira nem ügyes/sármos/rámenős, hogy még egy randit sem tud megbeszélni senkivel. Vagy, ha a randi össze is jön, az ágyig már nem sikerül eljutnia. Igen sokan lehetnek ebben a csoportban, az a tippem. És cáfolják azt, a neten található "igazságot", hogy hűtlenkedni mindenki tud, az igazi kihívás a hűség. Hát, bizony nem. Hűtlenkedni nem olyan egyszerű, és a hűség sokszor nem kihívás.
Álljon itt még Christian pár mondata - sokaknak nem fog tetszeni, de ő így gondolja:
Tudom, hogy fájdalmasan hangzik, de a legtöbb monogám pasas, aki valóban nem jár félre, lelkileg és szellemileg sérült... nem mind, csak a többség. Ha a párod éveken át tényleg csak veled éli meg a szexualitást, mindenképp tudnod kell, hogy monogám vagy csak kényszeres.
A folytatásban még kifejti, hogy aki csak magára kényszeríti a monogámiát, az előbb utóbb testi betegséget vagy pszichés problémákat fejleszt ki magában.
Ha már a hűségeseket kitárgyalta, a hűtlen típusokat is csokorba szedi, csak, hogy le ne maradjatok róla, ezt is ide biggyesztem gyorsan:
EGY: az öntudatlan - a férfiak 80%-a tartozik ide szerinte. Ad hoc jelleggel lép félre, nem tart szeretőt, azt hiszi, hogy egyszer majd monogám lesz, de sose sikerül neki.
KETTŐ: a hazudós - mindig is csajozós volt, sose fog megváltozni, tudja is ezt magáról, és ha muszáj, szemrebbenés nélkül hazudozik - általában nem tart fix barátnőt (szerintem azért van, amelyik igen)
HÁROM: a klasszikus - aki érzelmileg/szexuálisan több nőhöz kötődik, akár bigámia szintjén is (bár legtöbbször azért nem házasodik többekkel), mindenesetre a szeretője is ugyanolyan fontos tud lenni számára, mint a felesége
NÉGY: a bevállalós - aki nyíltan, életformaként éli a poligámiát, a szeretői ismerik egymást, szívesen mutatkozik is velük közösen
A fejezetben azt is leírja, hogy melyek a hűtlen típusok legárulkodóbb jelei, de az öntudatlant például nem lehet előzetes felméréssel (vagyis a randizás során) leleplezni, a bevállalós meg úgyse titkolja, hogy neki nem elég egy nő. Nos, lehet kezdeni a listák szétcincálását, lehet szörnyülködni a könyvből idézett mondatokon, jó vitatkozást!