Végre jutott időm arra, hogy megnézzem a Netflix Szép új világ adaptációját. És rögtön utána a könyvet is elolvastam úgy 30 évvel azt követően, hogy először szerencsém volt hozzá. Nem nagyon emlékszem, mit gondoltam róla akkoriban, valószínűleg szörnyülködtem azon, hogy ebben az elképzelt társadalomban nincs szerelem, nincs család és nincsenek igazi kötelékek, de azon is bőven szörnyülködhettem, hogy John, a vadember, mekkora hülye...



Hiába számít nagy klasszikusnak Huxley műve, nem nevezném rendes regénynek: inkább ötletvázlat. Ilyen szempontból a sorozat sokkal átgondoltabb, árnyaltabb, logikusabb, de persze iszonyat hatásvadász és véres is. Két mészárlás van benne: ezek a könyvből teljesen hiányoznak, és tényleg nem is szolgálnak mást, mint a feszkó fokozását. Ráadásul szerintem téves következtetéseket generálnak a nézőben. 

De nézzük, monogámia vs. promiszkuitás szempontjából mit ad a sorozat és mit a könyv. Mi egyezik, és mi különbözik teljesen? 

A sorozat azzal indul, hogy a szép Leninát rapportra hívják, mert már hónapok óta mindig csak ugyanazzal a pasival szexel: az alfa plusz Henryvel. Lenina béta plusz és tulajdonképpen amellett, hogy a keltető központban dolgozik, egyfajta örömlány is: arra kondicionálták, hogy élvezze a szexet és minél többet gyakorolja is. Ezzel semmi probléma nem lenne, ha a lány nem kezdene ragaszkodni ehhez a bizonyos Henryhez. 

A könyvben is létezik ez az alapállás Henryvel, de Leninát nem hivatalosan dorgálják meg érte, csak a lány barátnője cikizi ki miatta. Már csak azért is így van ez, mert a 30-as években Huxley azt a totális kontrollt nem tudta elképzelni, ami ma már technológiailag  majdnem kivitelezhető lenne: a sorozatban mindenki mindenkit láthat bármelyik pillanatban, mégpedig egy kontaktlencséhez hasonló testkamerán át, amely nonstop az emberek szemében úszik. 

Vagyis azt, hogy adott ember most éppen kivel van összegabalyodva, bárki láthatja, aki épp rá akar kapcsolódni a megfelelő testkamerára. De felvételek is készülnek, amelyek bármikor visszahívhatóak, vagyis amikor Bernard rapportja hívja Leninát, le tudja neki vetíteni, konkrétan mikor és hogyan estek egymásnak Henryvel. 

Bernard tehát hivatalos minőségében szólítja fel Leninát arra, hogy töltsön minőségi időt másokkal is, de nemhivatalosan a férfi arra vágyik, hogy a lány vele randizzon. Ahogy Lenina, némiképp ő is kilóg a sorból: valami nem stimmel vele és a nők kerülik, ráadásul nagyon úgy néz ki, hogy lassan belezúg a lányba. 

Lenina nem ellenkezik, készséggel elfogadja Bernard meghívását, csak a randijuk egyáltalán nem úgy sül el, mint ahogy a férfi szeretné. A lány sajnálatból, kötelességből van ott, lélekben másutt jár. Végül szexre nem is kerül sor. Nem az a baj, hogy Lenina nem lenne rá hajlandó, hiszen arra kondicionálták, hogy sose mondjon nemet: csak nincs kedve, a pasinak meg ímmel-ámmal nem kell. 

Bernard mind a sorozatban, mind a könyvben utazásra hívja a lányt: a vademberek közé látogatnak el. Itt értesülünk arról, hogy a szép új világ falanszterén kívül is van élet, és a falanszter felsőbb kasztjai számára adott a lehetőség, hogy megnézzék, milyen primitív babonáknak hódolnak még egyesek.

A sorozatban a szimpla és teljesen békés, de unalmas utazásból horrortrippet csináltak, szempontunkból meg kifejezetten érdekes, mit hoztak ki a vadrezervátumból, amelyben külön attrakció a Monogámia háza: itt olyan perverz szörnyűségek tekinthetők meg, mint egy terhes menyasszony, aki majdnem férjhez megy, de a szertartás közben megjelenik a szeretője és azt állítja, hogy a gyerek az övé, majd mindenkit lemészárolnak. 

A könyvben ennek nyoma sincs: egyszerűen összefutnak Johnnal és az anyjával, akiről kiderül, hogy egykor ő is csak kirándult a falanszterből, de véletlen teherbe esett a szeretőjétől és attól fogva nem mehetett vissza a szép új világba, nyomorúságra volt kárhoztatva a saját civilizációjától teljesen idegen közegben. A könyvben John apja nem direkt hagyja magára kedvesét, Lindát, míg a sorozatban igen, és ugyancsak a sorozat öidipuszi fordulatot generál azzal, hogy Johnt a saját apja gyilkosává teszi. 

Ráadásul a könyvben simán meghívják a két száműzöttet a falanszterbe, míg a sorozatban úgy kell kierőszakolniuk, hogy bejussanak. 

Lenina persze hevesen elkezd érdeklődni John iránt (a filmben az ő megjelenése előtt már majdnem lefeküdt Bernard-dal, de olyan perverznek találták az önmegtartóztatást, hogy inkább mégse tették), és ezt nem rejti véka alá, de John egyrészt szinte még szűz (a könyvben az is, sőt, a könyvben megrekedt egy 14 éves fiú szintjén), másrészt az ő kódrendszerében egy nő nem élheti ki szabadon a szexualitását, és főleg nem lehet több partnere. 

Itt megint élesen elválik a könyv és a sorozat: a könyvbéli John vallási fanatikusként viselkedik: noha majd' eleped a lányért, mikor az végre felkínálkozik, ököllel esik neki, mert szerinte szajha és azok ezt érdemlik (Shakespeare-en nevelkedett).  Ő maga pedig inkább csipkebokorba veti magát, mint valami középkori szent. 2021-ben egy ilyen fordulat annyira abszurd lenne, hogy persze nem tartották meg: John inkább szvinger klubokban díszvendég és a promiszkuis élvezetekbe veti bele magát, buliról bulira jár és dug meg mindenkit, aki megtetszik neki (a kínálat hatalmas), de mindvégig csak Lenina után eped. 

Végül beteljesül a szerelmük, de John nem sokáig bírja a tudatot, hogy a lány nem lehet csak az övé, és gyakorlatilag kötelességtudatból újabb és újabb férfiakkal kefél. A "vadember" mindaddig elutasította a testkamerát (vagyis a kontaktlencsét), de féltékenységében még ezt is beteszi a szemébe, hogy tanúja legyen annak, ahogy Lenina másokkal élvezkedik. 

Végül John tönkreteszi a szerelmüket, de ahogy én látom, Lenina tulajdonképpen soha nem vágyott kizárólagosságra: inkább élvezte, hogy több férfi figyelmét és érzelmeit is maga felé tudja irányítani, hiszen Henry, Bernard és John egyaránt rajonganak érte. 

A végkicsengés tulajdonképpen az, hogy egyik szélsőséges megközelítés se tesz elégedetté, se a monogámia, se a teljes promiszkuitás, és hogy két, ennyire másképp nevelkedett ember soha nem lehet boldog egymással. (Az most más kérdés, hogy a sorozat felrobbantja az egész társadalmi berendezkedést is.) 

Azt még mindenképp érdemes hozzátenni, hogy a sorozat bőkezűen bánt a szexjelenetekkel, persze egyik sem explicit, csoportos meztelen vagy éppen alulöltözött vonaglásból viszont bőven van választék. Fontos még, hogy az egész újvilági társadalom folyamatosan drogokon él, ez a könyvben is így van, de a sorozatban már-már komikus. Bármilyen stressz ér bárkit, máris kapkodja be a tablettákat, amelyek elégedetté és gondtalanná teszik. Így kvázi minden súlytalan, ami velük történik. 

Szerintem érdemes megnézni, izgalmas kérdéseket feszeget, bár a Mátrixos vonalat túlbonyolítottnak érzem...