Mint ahogy a legtöbb ember hagyományos kapcsolatba is úgy kezd manapság, hogy már számos partnere volt (akár komolyabb, akár alkalmi, átmeneti, közelebbről meg nem határozott státuszú), úgy a szeretőknek is van múltjuk. Konkrét szeretői múltjuk. Vagy éppen nincs, mert ebben a műfajban teljesen kezdők.



Ha egy frissen szeretővé avanzsált embert kérdezünk, aki most fedezi fel ezt a világot, ő valószínűleg arra szavaz majd, hogy jobb az olyan partner, aki ugyancsak most először próbálkozik. Aki viszont már tapasztaltabb, az pontosan tudja, hogy a legjobb szerető az, akinek már több partnere volt és tökéletesen kiismeri magát ezekben a helyzetekben. 

De miért gondolja sok kezdő szerető az előbbit és sok tapasztalt az utóbbit? 

Aki még csak most ismerkedik a dologgal, annak valószínűleg másutt van az ingerküszöbe. Még küszködik magával, a lelkiismeretével, szeretné azt hinni, hogy a partnerének is nagyon különleges ez az élmény és csakis azért mentek bele, mert annyira elkapta őket a hév... Ha valakinek ez az első kalandja, akkor kellemetlenül érintheti, hogy a partnerének már a sokadik, vagyis neki nem olyan friss, félelmetes és jelentőségteljes... Ahogy a monogámia világában sokak számára a minél kevesebb múltbeli partner nyújt látszólagos biztonságot, ugyanezt a mentalitást viszik át a szeretőzésre is. Hiszen akinek már sok partnere volt, annak egy-egy kapcsolat nem olyan élet-halál kérdése, biztos könnyebben szakít, kevésbé ragaszkodó, mindig ott lebeg a lehetőség, hogy továbblép, ha valami nem tetszik neki. 

Ugyancsak a monogám mentalitás hozadéka, hogy volt partnerekre féltékenykedünk, ez hatványozódik, ha olyan partnerről van szó, aki a jelek szerint nem monogám, és ezt nem most fedezte fel, hanem már régen tudja. Egy alapból kizárólagossághoz szokott embernek mindez elég sok lehet egyszerre. Ilyenkor nem csak a saját lelkifurdalásával küszködik, hanem azzal a kérdéssel is, vajon az adott szerető megérdemli-e, hogy ő feladja addigi értékrendjét... Hiszen ha ő csak egy a sok partner közül, akkor a dolgok nem állnak arányban egymással. (Maga a kérdésfeltevés nem igazán szerencsés, de attól még sokakban így vetődik fel.) 

Bejön még a képbe, hogy milyen hatással van ránk, ha külön firtatjuk, pontosan kik és hányan voltak a korábbi szeretők, milyen sokáig tartottak ezek a kapcsolatok, létrejöttek-e párhuzamosságok... (Igen, az is kiderülhet egyszer csak, hogy mellettünk is van még valaki.) Akinek rosszul esik, hogy voltak mások, az ne akarjon mindent tudni! Ha már ő is eljut oda, hogy lesz múltja e téren (ha valaha eljut), nem fog problémázni ezen a témán, de amíg nincs mire visszatekintenie, addig ne feszegesse a dolgot. Nem kell mindent tudni. Azért azzal érdemes tisztában lenni, hogy mennyire nem monogám a partner, mert ha nagyon promiszkuis, akkor ennek számos következménye lehet. 

Ha mindketten kezdők vagyunk, akkor stabilitásra nem nagyon számíthatunk. Drámára, szakításokra, újabb összeborulásokra annál inkább. Lehet, hogy érzelmileg jelentősebbnek tűnik az egész, de sokkal többet fogunk szenvedni, mint amennyire élvezzük a dolgot. Egy instabil kapcsolat pedig bennünket is nagyon megrángat és a lebukási veszély sokkal nagyobb lesz, arról nem is beszélve, hogy úgy kell majd súlyos érzelmi traumákon átesnünk, hogy közben senkivel nem beszélhetünk róla. (Kezdő szeretők egyik nagy gondja, hogy megosztani se merik, mi történik velük, ami sokkal kezelhetetlenebbé teszi a problémákat.)


Miért szeretnek a tapasztaltabb szeretők hozzájuk hasonlóan tapasztalt partnert választani? 

Éppen azért, mert már valószínűleg rengetegszer megélték, hogy milyen megbízhatatlanok, drámázósak a kezdők, mennyire sok a macera azzal, aki nem tudja, mit akar. Ha végre mégis bizalmat szavazunk valakinek, aki még sose járt ebben a cipőben, vagy járt, de nem sokáig, gyakorlatilag borítékolható, hogy rosszul tesszük. Persze, meglehet, lesz pár izgalmas, magával ragadó szexuális élményünk (jó esetben, mert sok kezdő még a randiig se jut el), de arra, hogy mi avassunk be valakit és az hosszabb távon is beváljon, igen kicsi az esély. Nyilván nem nulla, mert minden tapasztalt szerető volt kezdő valaha... De csak kevés kezdőből válik veterán. 

A tapasztalt partner sokkal kisebb eséllyel fog drámázni, ügyetlenkedni, nem süpped depresszióba azért, mert pocsék embernek tartja magát... Pontosan tudni fogja, hogy mennyire fér bele az életébe a szeretőzés, mennyi időt és energiát képes rá áldozni, és nem áll majd elő mindenféle extra követelésekkel, nem féltékenykedik se volt szeretőkre, se jelenlegi partnerre. Sőt, jó esetben nyitott lesz mindenféle múltbéli tapasztalat megbeszélésére. 

Különösen pozitív egy tapasztalt szerető esetében, hogy nem egy-két partner alapján gondolkodik arról, ki mit szeret az ágyban. Noha léteznek olyanok, akik százakkal szexeltek már, mégse tudnak semmit az ellenkező nemről, a tartós szeretői kapcsolatok művelői pont nem ilyenek. Nagyobb eséllyel lehet velük spéci igényekről is beszélni, illetve van összehasonlítási alapjuk, nem is kevés. És ez a szexben egyáltalán nem hátrány, sőt. 

Attól még lehet egy kapcsolat különleges, hogy nem az első vagy nem az egyetlen ilyen jellegű viszony az ember életében. Sokan viszont a különlegességet a kizárólagossággal illetve az "ebben vagy abban első legyen" gondolat mentén fogalmazzák meg. Kétségkívül a mononormatív civilizáció hozadéka ez is... 

Érdemes hozzátenni, hogy sok kezdő szerető tulajdonképpen monogám marad lelkileg, sőt, egyesek szexuális értelemben is, tehát a szeretői kapcsolat számukra csak időleges kilengés, amelyben nem érzik igazán jól magukat és igyekeznek úgy megélni, mintha még mindig monogám módon kapcsolódnának. Tipikus, ha olyan házasságból lépnek félre, ahol már nincs szex / intimitás, tehát a mono kapcsolat alternatíváját keresik, és nem egy párhuzamos kapcsolatot. Ilyen esetben persze lehet, hogy egy tapasztalt szerető annyira nem jó megoldás. Bár a drámamentes, kiegyensúlyozott, túlnyomórészt pozitív szeretői élményhez szerintem kell a tapasztalat. Nyilván ki lehet alakítani úgy is, hogy kezdetben mindketten újoncok, csak erre kevés a példa.