Például, ha a felek aszexuálisak, csak gazdasági érdekből házasodnak, vagy állampolgárságot akarnak szerezni, illetve elég gyakori indok egyik vagy másik fél homoszexualitása, amelyet ezzel az érdekházassággal próbálnak leplezni. Ugye, idehaza sem ismeretlen technika, főleg olyan körökben, ahol a másság felvállalhatatlannak számít.
Nem volt ez másképp a XIX. században sem, a Brit Birodalomban konkrétan 20 év kényszermunkára is lehetett ítélni embereket akkor, ha homoszexuális aktuson kapták vagy valaki feljelentette őket. De miért is említem ezt a korszakot? Egy új sorozat miatt teszem, amely történetesen Írországban játszódik és a Guinness család történetét dolgozza fel.
Ebben a sztoriban van egy olyan szál, amely nagyon is érzékletesen ábrázolja a szexmentes házasság kihívásait, főleg, ha az azt vállaló felek egyike sem mentes a szexuális vágytól, csak nem éppen egymás iránt érzik.
A legidősebb Guinness fivér, Arthur tulajdonképp az öccse nyomására egyezik bele, hogy keres magának olyan nőt, aki hajlandó a kényelemért és gazdagságért cserébe elviselni egy érdekházasság béklyóját, meg azt, hogy a férje más férfiakkal folytasson titkos légyottokat. Az erre a feladatra kapható ara, Olivia egészen nyíltan kijelenti, hogy felőle rendben, de ő is azzal dughasson, akivel csak akar… A leendő férj annyit kér, hogy csak csinálja diszkréten.
Elméletben ez nagyon jól hangzik, de mikor az asszony a család verőemberét, Raffertyt választja szeretőnek, aki már a Guinness família más női tagját is boldogította (mi több, teherbe is ejtette), a dolgok kezdenek bonyolulttá válni. Arthur nem nézi jó szemmel, hogy a neje és a mindenre kapható Rafferty között gyengédség kezd kialakulni. A szex rendben van, de ne érezzenek egymás iránt semmit…
Mivel mind Olivia, mind Rafferty cinikus és tárgyilagos személyiség, beletelik némi időbe, míg ráébrednek, hogy ami izzó erotikus kalandnak és játéknak indult, az sokkal komolyabbra fordult. Ráadásul Olivia teherbe is esik, a férje pedig arra kényszeríti, hogy menjen abortuszra, mert nem tűrheti, hogy egy szolga fattya legyen az örököse – noha ő maga nem hajlandó örököst nemzeni.
De ennyivel nem elégszik meg: mivel már teljesen nyilvánvaló számára, hogy a neje szerelmes a szeretőjébe, választás elé állítja: vagy megtartja a szeretőt és mindketten földönfutóvá válnak, vagy szakítanak és soha többé nem lesz köztük sem érzelmi, sem testi kapcsolat.
Az első évad így ér véget: persze, hogy színleg szakítanak, de eddigre már olyan erős kötelék alakult ki közöttük, hogy eszük ágában sincs valóban engedelmeskedni a tiltásnak.
Miért érdekes ez a történet a ma embere számára?
Mert akármilyen körülmények is bírnak rá arra egy párt, hogy szexmentesen éljen vagy minimális szexszel kelljen beérnie, ha a felek legalább annak belátásáig eljutnak, hogy megengedett a külső kapcsolat, nem tilthatják meg az érzelmeket. Vagyis megtehetik, de a dolog nagy valószínűséggel nem fog működni. Működhet ideig-óráig, de ha valaki olyannal találkozik valamelyik fél, aki zsigerileg hat rá és akihez kötődni kezd, akkor erős érzelmek is kialakulnak benne, tiltás ide vagy oda.
Vannak emberek, akik alkalmasak arra, hogy rendszeresen szexeljenek valakivel úgymond sportból és ne érezzenek kötődést, de a legtöbben előbb-utóbb többet fognak érezni. Főleg, ha ilyen fokú intimitást nem kaphatnak az elsődleges kapcsolatukban. Még akkor is valószínű, hogy lesznek érzelmek, ha az elsődleges kapcsolat jól működik érzelmi és szexuális szempontból, de ha nem, akkor sokkal nagyobb lesz rá az esély. Lehet ezt tiltani, de minek? Félelemből? Büszkeségből? Szégyenből?
A magam részéről úgy gondolom, hogy érzelmeket korlátozni botorság, ami tilos, azt mindenki még jobban fogja akarni, és nem az ment meg egy házasságot, ha a másiknak fájdalmat okozunk. Ennek ellenére nagyon sokan próbálkoznak ezzel.