A szexuális elköteleződést is lehet mérni. Ez most engem is meglepett, mert akármennyit is olvastam, ebbe nem ütköztem eddig, de magyar felmérés is létezik az ügyben.



Anélkül, hogy belemennénk mindenféle szakkifejezésekbe, a felmérés lényege az volt, hogy kiderítse, milyen társadalmi csoportok mennyire hajlamosak random, elköteleződés nélküli szexre, és ez a hajlam hogyan változik a kor előrehaladtával.

Egyáltalán mi a nem elkötelezett szex? És mit jelent, hogy hajlamosak vagyunk-e rá? Az elköteleződésnek számos szintje létezhet, a totálisan elkötelezett monogám kapcsolat és a teljesen arctalan, anonim, mindenféle ismerkedést mellőző szexuális aktus között azért elég sok átmenet van. Kérdés, hogy hová helyeznénk egy barátság extrákkal -féle kapcsolatot, amelyben igazán nincs elköteleződés, de valamennyi felelősségérzet és érzelem mégiscsak van...

Ami a hajlamot illeti, itt három dolgot különböztetnek meg:

1 – milyen gyakran van alkalmi szex tapasztalatunk (viselkedés)
2 – azt gondoljuk-e erről, hogy nincs vele semmi gond (attitűd)
3 – milyen gyakran gondolunk rá, hogy jó lenne kipróbálni, megvalósítani (vágy)

A három dolog ugye alapvetően különbözik, hiszen lehet úgy sok alkalmi szex tapasztalatunk, hogy komoly kapcsolatot keresünk, de minden partnerünk otthagy 1-2 randi után, meg lehet úgy, hogy kifejezetten erre hajtunk. Lehet, hogy nagyon vágyunk rá, de sose jön össze, mert nem akadunk megfelelő partnerre, mert rájövünk, hogy mégis érzünk valamit és nem lépünk tovább egy következőre, illetve lehet, hogy elkötelezett kapcsolatból nem merünk kalandozni.

Sokaknak van úgy számos alkalmi szexélményük, hogy közben tartós kapcsolatban élnek, és esetleg tudatosan törekszenek arra, hogy ne érezzenek semmit a partnereik iránt, míg mások tartós kapcsolatok kialakítására törekszenek még a fő kapcsolatuk mellett is. Vagy láthatjuk az olyan szvingereket, akik alapvetően egy erősen elkötelezett kapcsolatban élnek és közösen kalandoznak: abban a kontextusban teljesen elköteleződés nélkül.

Azt hiszem, senkit nem fog meglepni, hogy a férfiak a világon mindenütt szocioszexuálisabbak, mint a nők, és még az sem túl meglepő, hogy a homoszexuális férfiak még a heteróknál is hajlamosabbak az alkalmi kalandokra. (Bár ezt sok meleg férfi kikéri magának.) Hogy ez arról szól inkább, hogy a teherbe esés kockázatának és a könnyen kaphatóság nőket sújtó megítélését kizárva az egyenletből mindenki szabadabban mozoghat, vagy a melegek tényleg jobban szeretik váltogatni a partnereiket, szerintem elég érdekes kérdés.

A 2012-es magyar vizsgálat, amelynek során elkészítették a szocioszexuális orientációs kérdőív (SOI-R) magyar változatát, ugyancsak arra a következtetésre jutott, amelyre másutt mások szoktak. Az 1472 résztvevő közül egyébként 832 volt a nő, 513 a férfi és 127 a homoszexuális férfi. (Nem tudom, leszbikus nők miért nem szerepelnek, illetve sejtem, hogy azért, mert őket sokkal nehezebb megtalálni.)

Idézet a következtetésből:

A vizsgált populációban is elkülönül a három mért részminta szocioszexuális pontértéke: a nők csoportja alacsonyabb SO értéket mutat, mint a férfiaké, míg a legmagasabb SO pontszámot a homoszexuális férfiak adják. Az életkor előrehaladtával korlátlanabb szocioszexuális viselkedés mérhető a nők és férfiak csoportjában, miközben a szocioszexuális attitűd nem változik, a szocioszexuális vágy pedig csökken. A homoszexuális férfiaknál az életkor előrehaladtával az alkalmi szexuális kapcsolatokban való részvétel gyakorisága nő, és az ennek irányában mutatott attitűd megengedőbbé válik, a vágy azonban náluk független az életkortól.

Vagyis mind a nők, mind a férfiak gyakrabban bonyolódnak random kalandokba a kor előrehaladtával, miközben az nem változik, hogy mit gondolnak a dologról. Kifejezetten vágyni pedig kevésbé vágynak rá, mint fiatalabb korban. Érdekes különbség a meleg férfiak kapcsán, hogy míg ők is gyakrabban keverednek ilyesmibe, az attitűdjük is változik (vagyis elfogadóbbak), a vágy azonban a jelek szerint konstans.

Továbbra is nagy kérdés számomra, hogy ha a nők semmilyen hátrányt nem szenvednének azért, mert szabadon szexelnek azzal, akivel kedvük tartja (se nem kívánt terhesség, se társadalmi megítélés, se önutálat), vajon ugyanígy alacsonyabb lenne-e a mutatójuk.

A kutatók szerint egyébként az ember arcából ki lehet olvasni, hogy mennyire nyitott az alkalmi kalandokra: nos, ebben én nem hiszek. Az biztos, hogy az enyémből nem lehet kiolvasni. De ismerek jó pár férfit is, akiről senki meg nem mondaná, milyen kalandokban volt már részük, szóval ezt a megállapítást eléggé óvatosan kezelném.

Az SO érték, ahogy fentebb láttuk, nem konstans, természetesen változhat az évek során, illetve attól is nagyon függ, hogy ki mennyire talál könnyen vagy nehezen partnert. Minél nehezebb akár egy partnert is becserkészni, annál könnyebben csökken az SO értékünk. Ha azonban rájövünk, hogy bőven van kínálat és nem kockáztatjuk a tartós kapcsolatunkat sem, akkor ez az érték nőhet.

A félrelépések egy részére ennek a mutatónak a magas mivolta ugyan magyarázatot adhat, és tapasztalataim szerint az első pár félrelépés után az is sokszor fordul elő, hogy az ember ráébred, mennyi mindent hagyott ki addig és elkapja a gépszíj, mindent ki akar próbálni. De ezek a vágyak hullámokban is előtörhetnek: van, hogy éppen elalszanak és egy következő élethelyzetben újjáéledhetnek. Ha végre egyszer kilábalunk a járványból, sokak szerint olyan szexuális pezsgés lesz, mint az 1920-as években... És a társadalom is toleránsabb lesz az alkalmi dolgok iránt... Persze már a nyár és az ősz is eléggé pezsgő volt például szexpartnerkereső körökben.