Egy szklerózis multiplexben szenvedő, negyvenes évei elején járó nő történetéről van szó, akinek a férje depressziós, és ezért nulla nemi étvágya van (kb évente 3x szexeltek mindössze, mikor még csinálták). A nő betegsége dacára nagyon is vágyik a szexre és persze nem csak arra: az intimitásra is, de, magára a fizikai gyönyörre sem kevésbé. Hogyan is lehetne ezt a kettőt szétválasztani, főleg egy nő esetében? A nő kérdése, vajon nem a szeretőkeresés-e az igazi megoldás a helyzetére.
A pár már évek óta csak tengődik: a depressziós férj már önmagában is hatalmas tehertétel, de az SM-ben szenvedő nőnek még két kiskorú gyermeket is el kell látnia. Ilyenkor biztos van, aki megkérdezi, hogy te jó isten, hogy van energiája még a szex után ácsingózni? Miért nem mond le önként róla?
Hát, ő nem akar önként lemondani, amíg csak lehet, és szerintem nagyon helyesen teszi. Ráadásul a levelében bevallja, hogy a férjét már akkor sem kívánná, ha az képes vagy hajlandó lenne valamire. Dühös és csalódott… Nem csodálom. Nem vagyok SM szakértő, de ez a betegség valami elképesztő alattomos, és sokféle, lehet enyhe vagy súlyosabb lefolyású (egyetlen esetet ismerek, de csak áttételesen, azt a nőt két kisgyerekkel a férje ott is hagyta, mikor kiderült a betegsége - na, ezt nevezem én jellemtelenségnek, nem a hűtlenséget), a lényeg számomra az, hogy a levélíró méltán érezheti, hogy nincs ideje ezer évig várni (öt évet már lehúzott azután, hogy a férjével való próbálkozásokat feladta, ha jól értettem).
Tehát a férj most már hiába emberelné meg magát, az se vezetne eredményre. A Guradian szakértője egyébként felteszi a kérdést a levélírónak, vajon a férje nem szexelhet-e házasságon kívül, nem lehet-e ez az otthoni alacsony libidó magyarázata (elég valószínűtlennek tűnik a leírás alapján), és ha ez lenne a helyzet, az olvasó hozzáállását a „szeretőt szerválni vagy sem” kérdéshez ez a körülmény mennyiben változtatná meg. Ha így lenne, az a tippem, a nő csak még dühösebb lenne, de nem a féltékenységtől, hanem azért, hogy ő mit tipródik ennyit ezen az egyszerű kérdésen és minek vesztegette az idejét. Amiből ugye nem nagyon van neki… (43 éves és nagykorúsága óta van együtt a férjével.)
Azt hiszem, a legjobb, amit tehet, hogy kezébe veszi azt a kis szabadságot, ami még maradt számára, és él vele. (Csak az első pár kommentet olvastam, és nem egy ember írta le a kézenfekvő megoldást: Take a lover…) Arra természetesen nem biztatnám az asszonyt, hogy rúgja fel a házasságát, lehet, hogy a körülményei ezt nem is tennék lehetővé, mert a gyerekek felneveléséhez mindkét szülőnek jelen kell lennie az esetükben. Ez persze attól is függ, hogy kapnak-e külső segítséget, magyar viszonylatban gyakorlatilag csak a családjukra számíthatnának, ez azért tőlünk nyugatabbra másképp néz ki. De betegség miatt elhagyni valakit mindig sokkal neccesebb és kemény erkölcsi kérdéseket feszegető dolog, mint a hűtlenség.
Ha a hölgy nekem írt volna, a válasz egyértelműen igen lett volna, mert semmi más megoldás nem körvonalazódik a láthatáron... Sőt, a szeretőszerzés se lesz egy könnyű menet, ha összejön neki (igen, nagy szerencse kell ahhoz, hogy érzelmi igényeinek megfelelő emberre akadjon, mert messze van attól, hogy csak a szexre áhítozzon), de ha még a szándékig sem jut el, akkor csak gyötrődés vár rá. És már így is épp elég szenvedés van az életében szerintem. Úgy is mondhatnám, lépjen, amíg van esélye egy kis örömre.
A szex, az érintés iránti vágya egyébként olyan erős, hogy masszázsokra befizetett már, ami szerintem elég bátor dolog, de persze a fizikai kielégülésen túl az nem nyújt semmit, és ez neki nem elég. A párterapeuta szakember által adott válasz mismásolás, ahogy már írtam: nem a szex itt a probléma, hanem az, hogy a férjével képtelenek az igazi intimitásra... Ja, és akkor mi van? Jártak már terápiára, a férj is kezelés alatt áll, a dolgok nem javultak. Mehetnek családterápiára, de ott már a szexen senki nem fog segíteni, az legfeljebb arra lesz jó, hogy a fontos dolgokat megbeszéljék egymással. Persze, ez sem elhanyagolható szempont, és mindenképp jó lenne, ha a jelenleginél többet tudnának egymással beszélni.)
De van, aki sose lesz képes intimitásra, ha a fene fenét eszik is, és a terapeuták fejreállnak is. Van, akinek ez nem kell, nem megy, elzárkózik előle, vagy esetleg csak azzal az emberrel nem lesz soha képes rá, aki történetesen a házastársa. Csak azzal ne jöjjön senki, hogy ha egy nő (vagy férfi) szexre vágyik, akkor nem is igazán szexre vágyik... De, kedveseim, van olyan, hogy az ember dugni szeretne, nagyon-nagyon, és a szócséplés ezen az ég világon semmit sem segít.
Ráadásul egy nő könnyebben jut előbb szexhez egy idegen férfival, mint intimitáshoz – az intimitás azonban kialakulhat a szexen keresztül. A szeretőzés új horizontokat nyit, még akkor is, ha rögös az út. Remélem, az illető nő nem veszteget el további éveket azzal, hogy ezen a kérdésen tépelődik.