A hűtlenség ABC-je viszony.hu blog

Nagyon óvatosnak kell annak lennie, akihez hűtlenségi ügyben tanácshoz fordul az ismerőse, rokona, barátja vagy akár a páciense. Nincs jogunk más érzelmi ügyeiről dönteni, még akkor sem, ha azt hisszük, hogy jobban látjuk a dolgot, mint aki benne van.

Egy tanácstalan vagy csak megerősítésre, engedélyre vágyó olvasó segítségkérő levelet írt a Guardian szakújságírójának, Annalisa Barbierinek (akinek rovata azzal kecsegtet, hogy a legbonyolultabb családi problémákra is van megoldási javaslata) egy olyan párkapcsolati/családi helyzetet bemutatva, amelyre nincs normális, politikailag korrekt válasz. A kérdés már eleve magában hordozza a kívánt, de valószínűleg nem remélt választ, amelyet persze a Guardian szerzője és az általa meglérdezett terapeuta le nem írna soha...

Az első részben feszegetni kezdtem a tanácskérés és -adás buktatóit: ha egy magánéleti témában valamiféle tekintélyre teszünk szert, előszeretettel fordulnak hozzánk, a véleményünket kérve. De nem kell ahhoz ilyen kiemelt szerep, hogy szembetalálkozzunk a dilemmával: mit tegyünk, ha a hűtlenség mint konfliktushelyzet kerül elő, és bennünket választanak bizalmasnak (vagy csak lelki szemetesládának, ha így jobban tetszik)? Nyilván teljesen más a helyzet, ha az illető kacérkodik a hűtlenség gondolatával, már el is követte, vagy éppen a másik oldalon áll és kétségbe van esve, mert úgy érzi, megcsalják, vagy esetleg pontosan tudja is, mi...