Az első részben feszegetni kezdtem a tanácskérés és -adás buktatóit: ha egy magánéleti témában valamiféle tekintélyre teszünk szert, előszeretettel fordulnak hozzánk, a véleményünket kérve. De nem kell ahhoz ilyen kiemelt szerep, hogy szembetalálkozzunk a dilemmával: mit tegyünk, ha a hűtlenség mint konfliktushelyzet kerül elő, és bennünket választanak bizalmasnak (vagy csak lelki szemetesládának, ha így jobban tetszik)?
Nyilván teljesen más a helyzet, ha az illető kacérkodik a hűtlenség gondolatával, már el is követte, vagy éppen a másik oldalon áll és kétségbe van esve, mert úgy érzi, megcsalják, vagy esetleg pontosan tudja is, mi a helyzet.
Férfiak viszonylag ritkán vannak ilyesminek kitéve, az eddigi felméréseim alapján, sokkal gyakrabban tartják magukban a hasonló történeteket, mint a nők, barátaik tehát elég ritkán szembesülnek azzal, hogy kiöntik nekik a szívüket, a tanácsukat kérik, bár persze ilyenre is akad példa. De gyakran előfordulhat, hogy ha egy férfi nem csupán a dolog fizikai részéről értekezne, viccelődős stílusban, akkor, amennyiben módja van rá, nőt avat be, és nem egy másik férfit. Persze szerencsére léteznek olyan, nyitott, intelligens férfiak, akikkel lehet ilyesmiről beszélni, de nem hiszem, hogy kifejezetten gyakori lenne. (Most nyilván nem arra a helyzetre gondolok, mikor egy szeretői viszony keretein belül vagy amikor ez épp kialakulóban van, más ügyeinket megtárgyaljuk, mert az nem tanácskérés, és érintettségünk okán nem is lehetünk tárgyilagosak, bár attól a beszélgetések még nagyon tanulságosak és izgalmasak.)
Tapasztalataim szerint nők sokkal gyakrabban kerülnek a bizalmas szerepébe, még akkor is, ha nem egy másik nőről, hanem férfiról van szó. Ha azonban férfi avat be nőt a bizalmába, akkor a férfi részéről nagy eséllyel kialakulhat plusz érdeklődés is, és a bizalmas szerepköre átcsúszhat valami egészen másba, előbb-utóbb bepróbálkozik az illető: és megint ott tartunk, mint az előző bekezdés végén. Vagy, ha a próbálkozás kudarcot vall is, a "semleges" bizalmasi szerep mindenképp sérül.
Vagyis a legjellemzőbb helyzet civil viszonyok között az, hogy nő avat bizalmába másik nőt, és vár legtöbbször megerősítést abban, hogy neki van igaza, akár hűtlen, akár a "megcsalt" oldalon áll. Bizonyos mértékig mindenképp igaza van, de a kritikátlan és meggondolatlan elfogadás nem valószínű, hogy segítene rajta, főleg, ha érzékeljük, hogy túlzásba esik. Máskor éppen az a baj, hogy roppant bizonytalan és tőlünk várja, hogy valamilyen irányba lökjünk rajta. Esetleg csak ki akarja önteni a szívét és semmiféle megoldási javaslatra nem számít (bár mi szívesen adnánk ilyet, mert kívülről nézve minden helyzet sokkal egyszerűbbnek tűnik, mint amikor benne vagyunk.)
Mire vigyázzunk akkor, ha valaki a bizalmába fogad bennünket egy hűtlenséges ügyben? Először is legyünk megbízhatóak. Fontos, hogy az illető titka ne kerüljön veszélybe. Nem a mi feladatunk, hogy felfedjük bárki érintettnek mondjuk, hogy xy megcsalja, vagy tud arról, hogy őt megcsalják, esetleg csak gondolkodik a hűtlenség lehetőségén. Hacsak emberélet nincs veszélyben, mert arról is tudomást szerezhetünk, hogy gyilkosság vagy öngyilkosság fenyeget adott helyzet fennállása miatt, ne avatkozzunk be, szorítkozzunk a bizalmas szerepére.
Adjunk érzelmi támogatást, még akkor is, ha az, amit csinál vagy megtenni készül, nem szimpatikus számunkra, vagy egyenest butaságnak tartjuk. Ne magát a cselekedetet vagy annak tervét támogassuk, főleg, ha nem értünk vele egyet, de biztosítsuk arról, hogy átérezzük a helyzetét és igyekszünk megérteni a motivációit. A fájdalma nem oktalan, a vágyai nem nevetségesek, az érzelmei érthetőek és méltánylandóak.
Konkrét tanácsok helyett inkább olyan kérdéseket tegyünk fel neki, amelyeket ő a jelek szerint nem tett fel magának. Különösen impulzív emberek esetében jellemző, hogy előbb hoznak döntéseket, mint hogy végiggondolnák azok következményeit. Ilyenkor egy bizalmasnak elsődleges feladata, hogy rámutasson a fontos kérdésekre. Milyen alternatív megoldások vannak, vajon a helyzet tényleg megérett-e a cselekvésre, mennyire hiheti, hogy a vágyálmai valóra válnak, mit kockáztat, és az megéri-e.
Ne akarjunk kibújni a bőrünkből és más értékrend szerint nyilatkozni, mint amelyet magunkénak vallunk. Vagyis, ha nem vagyunk abszolút hűségpártiak, ne játsszuk meg magunkat, de ha mindenünk berzenkedik a hűtlenség bármely formája ellen, akkor se tegyünk úgy, mintha ez nem lenne igaz.
A helyzet akkor válik roppant kényessé, ha nem bízunk abban, aki hozzánk fordul, és elképzelhetőnek tartjuk, hogy, amennyiben saját példánkat felhozva beavatjuk titkainkba, azzal visszaélhet, magával ránthat bennünket (ha vannak olyan titkaink, amelyek az ügyben relevánsak lehetnek). Tippeket adni olyasvalakinek, akiben mi magunk nem bízunk, elég problémás. Ilyenkor legjobb kihátrálni a helyzetből. Az egyéni példa ugyanis sokkal meggyőzőbb, mint bármi más. Akárhány szakkönyvet idézhetünk, vagy akárhány ismerősre hivatkozhatunk, ha nincs egyéni tapasztalatunk az ügyben, hiteltelennek fogunk tűnni - szerintem -, ezért is annyira problémás sok képzett szakemberrel folytatott beszélgetés: nincs kétirányú kitettség, a titkot megosztó ezzel kiszolgáltatottabb, mint a titok birtokába kerülő fél. (Persze, a szakembert köti a titoktartási fogadalom, de akkor is nagyon más, ha egy ilyen ügyben viszi a balhét, és vállalja, hogy neki is vannak ezirányú tapasztalatai.)
Ha nem érezzük magunkat alkalmasnak a bizalmas szerepére, nyugodtan mondjuk meg az illetőnek. Van, aki nem szívesen szerez tudomást mások titkairól, mert csak nyomasztják, nem tud úgy tenni, mintha semmiről nem tudna, akár véletlenül, akár szándékosan lebuktathatja azt, aki benne megbízott, vagy egyszerűen csak nagyon kényelmetlenül érzi magát. Noha ilyet nőtől még nem nagyon hallottam, férfiaktól inkább.
Ti kitől kértek tanácsot, kértek-e egyáltalán, illetve hogyan reagáltok, ha hozzátok fordulnak hűtlenség kapcsán? Milyen hasznos számotokra, hogy a blogkommentek révén megoszthatjátok a gondolataitokat, illetve lenne-e igényetek személyre szabott tanácsadásra, elbeszélgetésre? Milyen az ideális bizalmas szerintetek?