Ha valamiről, egy A viszony című sorozatról ebben a blogban tuti, hogy írni kell, ez nem is kérdés. Lement az első évad, és ha minden igaz, lesz 2. is, úgyhogy bátran neki lehet fogni a nézésének. Szeretőknek különösen ajánlott, de nem csak nekik, persze.
Egyszer volt, hol nem volt egy férjes asszony (Alison) és egy nős férfi (Noah): ezek véletlen találkoztak és egymásba gabalyodtak. Ez persze még nem is lenne annyira különleges, csakhogy a történetmesélésben minimum két csavar van: az egyik, hogy 50-50%-ban a nő, illetve a férfi verzióját kapjuk, a másik, hogy nincs még csak megközelítőleg sem lineáris elbeszélés, hanem elég rendesen ugrálunk az időben. Mikor épp az az illúziónk támadna, hogy most rendesen fogunk haladni előre, kapunk egy cliffhangert, hogy arról kódulunk.
A viszony kialakulásának kezdetére való visszatekintés keretét ugyan egy-egy (vagyis inkább sok-sok) rendőrségi kihallgatás adja, vagyis már az elején sejthetjük, hogy a partnerek egy bűnügy részesei lesznek, ha azonban azt remélnénk, hogy krimiszerű sorozatot kapunk, akkor csalódni fogunk, itt nem a nyomozás a lényeg, hanem a lélektan.
Maga az ötlet, hogy egy szeretői kapcsolat történetét a férfi és a nő külön-külön nézőpontjából mutassák be, nagyon jópofa, bár okszor éreztem úgy, hogy a két verzió közötti különbségek túl nagyok... Az sem derül ki egyértelműen, hogy a szereplők memóriája ennyire gyatra, vagy egyikük, esetleg mindkettő hazudik (önmagának? a nyomozónak?), illetve hol kezdődik a szimpla visszaemlékezés, és hol végződik az, ami valóban elhangzott a kihallgatásokon. Tekintve, hogy valaminek verbális elmesélése, illetve az, amit a filmen nekünk megmutatnak, teljesen más, semmiben se lehetünk biztosak, legfeljebb a főbb események egyeznek, az apróságok, olykor nagyon is lényeges apróságok azonban nem. Sőt, ha az lenne a feladat, hogy foglaljam össze, mi az, ami bizonyosan megtörtént a sorozat belső logikája alapján, elég nagy bajban lennék.
Előfordulhat persze, hogy teljesen másképp látjuk ugyanazokat az eseményeket, és rengeteg minden befolyásol közben mindkettőnket, mikor felidézünk egy-egy találkozást, ha egyáltalán felidézzük, és nem akarjuk kitörölni az agyunkból, hogy valaha megtörtént. Férfiak például általában sokkal nehezebben vehetőek rá, hogy a feleségükkel/partnerükkel való megismerkedésüket elmeséljék (főleg annak jelenlétében, illetve külön felszólításra), míg a nők erre bármikor képesek - a kérdés csak az, hogy a férfiak tényleg nem is emlékeznek, vagy csak nem mernek/akarnak emlékezni, esetleg az emlékek verbalizálása okozna olyan kihívást, amelyet nem akarnak vállalni.
De a sorozat férfi főszereplője, Noha esetében, mivel íróról van szó, aki ennek a viszonynak a táptalaján, sőt mitöbb, ezen élősködve írja meg új könyvét, persze szó se lehet arról, hogy ne tudna emlékezni és emlékeiről beszélni. Csakhogy az emlékeit könnyen fikcióvá is alakíthatja, ha jólesik neki. Nem csupán szerelmi történet akar ez a sorozat lenni, még olyan régiókba is elmerészkedik, mint a művészi ihlet eredete, bár szerintem kissé elavult ezt romantikus módon egy-egy nőalakból levezetni. Mit kezdjenek magukkal akkor a heteró női írók...
Ami ugyancsak érdekes volt: az epizódokat 50-50%-ban felosztó elbeszéléstöredékekben mindig másutt vannak a hangsúlyok. Nem csak a közös jelenetek kapnak teljesen más megvilágítást, de egy-egy epizódnyi történés totálisan különböző hangulatokat is idéz fel. Én például mindig jobban élveztem Noah sztoriját, kevésbé volt nyomasztó, és Alison is élettelibbnek látszott az ő szemében, mint amilyen akkor volt, ha a saját verzióját mesélte (vagy amit annak láttunk, a rendező szemével). Alison szinte Noah által kel életre, de ezt az előzmények (nem akarok túl sokat spoilerezni) kellőképpen indokolják is.
Egy rakás kérdést, témát gondoltam át egy-egy epizód vagy témafelvetés kapcsán: például azt is, mennyire alapélmény a szeretőzésben, hogy a kedvesünk idejének nagy részét másutt, másokkal tölti, úgy érezhetjük, mintha egész életünk két szinten zajlana. Mikor a két szint véletlenül vagy szándékosan összecsúszik, és kvázi idegenként kell egymás közelében állnuk, egész furcsa érzés kerítheti a hatalmába bennünket. Biztos sokan vágytatok rá, főleg, ha a magánéletetek egymástól távol zajlik, hogy belepillanthassatok a szeretőtök mindennapjaiba, lássátok más kontextusban. Minél erősebb a vonzás, annál nagyobb ez a vágy... Ugyanakkor a mágia éppen abban (is) áll, hogy csak bizonyos, rövid időszakokat oszthatunk meg egymással, és a másik igazi élete misztérium marad - többé-kevésbé. (Vagy az igazi élete esetleg mi vagyunk, és minden más színjáték? Ki tudja...)
A történetszövés szempontjából ugyan hasznos, de kicsit bosszantó (én konkrétan a hajamat téptem néha), mennyire bénán konspirál Alison és Noah: állandóan a lebukás szélén táncolnak, végül sikerül is lebukniuk - jobban mondva Noah nem lát más megoldást, mint mindent bevallani. Pedig előtte égre-földre esküdözött, hogy kussolni fog, főleg arról, hogy szerelmes. De milyen dráma az, amelyben nincs katarzis, ugyebár... (A sztori sugallata, hogy ezt a lelki terhet nem is lehet bírni, azonban túl moralizáló szerintem.)
Az ízlésemnek úgyis bőven sok a katarzis ebben az egészben. A sorozat egyik gyengéje - az én szememben -, hogy túlságosan nagy tétekkel játszik. Muszáj sorskérdéseket kreálnia szinte mindenből, és persze képtelen elszakadni az olyan sztereotípiáktól, mint hogy egy szerelemmel egybekötött házasságtörés szükségképpen válással és a családok széthullásával végződik (csak az idősebb generáció tagjai képesek hosszabb távon együtt élni a hűtlenséggel, no de ennek is megvan az ára). És, hogy alapvetően tisztességes emberek csak akkor lesznek hűtlenek, ha elakadtak az életükben, és menekülnek valami elől... Pedig mi tudjuk, hogy ez azért nem teljesen így van.
De eleget meséltem a sorozatról, nézzetek bele, és meglátjátok, nektek mennyire jön be. Mindenesetre a 2. évadra ígért plusz - hogy a megcsalt házastársak szemszögéből is láthatjuk majd a dolgokat - engem meggyőzött arról, hogy majd tovább akarjam nézni. Alkalomadtán majd a 2. évadról is beszámolok.
https://www.youtube.com/watch?v=Til6Nt2ps9s