Nagyon szeretem az időutazós könyveket és filmeket, ezért is kezdtem el nézni a Russian doll-t. Nem valódi időutazós, az Idétlen időkig alapötletére épít. Aki esetleg nem látta ezt a remekművet, annak elárulom, hogy Bill Murrayt különös átok sújtja benne: mindig ugyanarra a napra kell ébrednie, egészen addig, amíg igazán jó ember nem válik belőle. Mert az elején igazi seggfej volt... Vagyis mintha az univerzum kiválasztott volna egy barmot és időkapszulába zárta volna, hogy így tanítsa móresre.



A The Russian doll-ban egy nővel történik ugyanez, de nem egy gyűlölt nap reggelét és annak folytatását kell ezerszer újra átáélnie, hanem a születésnapi buliját és az ahhoz kapcsolódó történéseket. New Yorkban vagyunk, a főszereplő, Nadia (Natasha Lyonne) éppen a harminchatodik születésnapját ünnepli egy eléggé kaotikus társasággal. Folyton a fürdőszobai tükör előtt állva tér magához újabb és újabb halálaiból, mert valahogy mindig elhuny, mielőtt új sanszot kap.

El kell telnie néhány epizódnak, míg végre többet tudunk meg erről az eléggé életuntnak és cinikusnak tűnő nőről (innentől spoilerezni fogok): körülbelül fél éve szakított a szeretőjével, mégpedig azért, mert a pasi megszegte az egyezségüket, és ott akarta hagyni a feleségét. Nadia számára úgy volt jó a kapcsolatuk, ahogy volt: itt tanúi lehetünk annak, hogy egy film végre szembemegy a sztereotípiákkal, és nem a házas kedvesét válásra biztató szingli nőt láthatjuk, hanem olyasvalakit, akinek a szeretői státusz teljesen megfelel.

A volt pasi még mindig szerelmes és még mindig vissza akarja szerezni Nadiát, aki viszont tudni sem akar róla, illetve az egyik újjáéledésnél összejönnek, de tényleg csak nosztalgiaszexre.

Nem Nadia az egyetlen, aki az időkapszulában ragadt: véletlenül rájön, hogy egy fiatal sráccal is ugyanaz történik, mint vele. Mint kiderül, a fiúval akkor kezdődött ez az egész, amikor megtudta, hogy a barátnője már rég megcsalja a tanárával, de ez is csak azért történt, mert a lány nem mert szakítani a fiú labilis lelkiállapota miatt. A srác kénytelen minden egyes nap újra átélni, hogy a lány magyarázkodik a hűtlensége miatt, ő meg ugyanúgy reagál... Az elején még többször öngyilkos lesz, de semmi értelme, mert úgyis újjáéled, tehát kezdenie kell valamit a helyzettel.

A sorozat 8 epizódján keresztül a két érintett végül rájön, hogy csak együttes erővel tudnak kiszabadulni abból a csapdából, amiben együtt is rekedtek meg, és érdekes módon ez a csapda kapcsolódik a hűtlenséghez, noha arról szó sincs, hogy emiatt bűnhődnének. A srác nem is volt hűtlen, tehát eleve kizárt ez a magyarázat.

Igazából neki azt kell megértenie, miért kellett a barátnőjének egy másik pasi: egy idősebb, akivel érdemben beszélgetni is lehet. A tanárról kiderül, hogy elég gyakran használják a diáklányok lelki szemetesládának, és ő ennél többre nem is becsüli magát, úgy gondolja, ő csak alkalmi kalandot tud nyújtani. Nadiának pedig szembe kell néznie azzal, hogy az anyjához fűződő komplikált kapcsolata miatt képtelen elengedni magát, és emiatt törekszik arra, hogy mindig mindent ő irányítson, és senki ne tudjon "beköltözni" az életébe. Az is nagy lépés számára, mikor végre hajlandó találkozni a volt szeretője lányával, akivel addig semmilyen kapcsolatot nem tudott elképzelni.

A film alkotói nem akarnak semmit a szájunkba rágni, szerintem épp azért érdekes ez a sorozat, mert teret enged a különféle értelmezéseknek. Nagyon távol áll tőle az a szándék, hogy kész megoldásokat kínáljon, és főleg, hogy erkölcsi prédikációt tartson, akár csak áttételesen is. Mondjuk nem csoda, hogy New Yorkban játszódik...