A módszer hátulütője, hogy csak nagyon kevés adatot kértek a kitöltőktől, így túl sok következtetést nem lehet levonni, de azért érdemes megnézni, mire jutottak a válaszok összesítése után.
Az eredmények azt mutatják, hogy kis többségben voltak az önkéntes vallomástévők (56,8%), míg az emberek egyötödét rajtakapták (21,5%). 8,3% akkor vallott, amikor megvádolták. Voltak, akiket véletlenül fedeztek fel (8%), és a legkevesebb esetben fordult elő, hogy harmadik fél közölte házastársukkal a hűtlenség tényét (4,5%).
Ebből számomra pont az nem derül ki, hogy hánynak sikerült megőriznie a titkot, itt csak azok válaszát láthatjuk, akik ilyen vagy olyan módon lebuktak. Igaz, hogy a többség inkább magától bevallotta a dolgot, de azért az a 43,2%, aki inkább nem, éppen elég nagy arány ahhoz, hogy ne feltételezzük: a legtöbb embert annyira gyötri a lelkifurdalás, hogy nem bírja magában tartani. Sőt, mivel a felmérésben a nők kétszer annyian vettek részt, mint a férfiak, az lenne a tippem, hogy ha fele-fele arányban szerepeltek volna, akkor inkább az önkéntes vallomást nem tévők kerültek volna többségbe.
Senki számára nem meglepő az az itt is igazolt megállapítás, hogy a nők sokkal inkább hajlamosak akkor félrelépni, ha elégedetlenek a fix kapcsolatukkal, illetve, ha érzelmileg is érintettek. Általában hosszabb távon maradnak szeretői viszonyban – bár itt mindig felmerül bennem, hogy ha a férfiakra ez kevésbé jellemző, aki mégis kivel szeretőznek a nők – abból kiindulva, hogy a 90% azért valószínűleg hetero. Vajon ennyire nagy lenne a férjes asszonyokkal viszonyt folytató szingli férfiak aránya? Kár, hogy ez itt nem derült ki.
Nem arról van inkább szó, hogy a nők inkább ezeket az afférokat vallják be? Illetve, hogy ezeket preferáljak, bár belemennek nem érzelmi alapú más kalandokba is, csak azokat nem élvezik annyira?
Az viszont érdekes, hogy ebből a felmérésből az a tendencia derül ki, hogy a nők hajlamosabbak olyan férfival csalni a partnerüket, akit már korábbról ismernek, illetve akit maga a partner is ismer, míg a férfiak szeretnek alkalmi ismeretségekkel félrelépni. Talán ezért van kevesebb nő a szerető- és szexpartnerkeresőkön… Ha abból indulunk ki, hogy kifejezetten érzelmi kapcsolat a cél, azt valóban könnyebb hosszabb ismeretség alapján kialakítani, viszont rengeteg hátránya is van (például sokkal nagyobb a lebukási kockázat és sokkal vadabb botrány kerekedhet belőle).
Az online keresés esetében az is igaz, hogy a nők számára nehezebb rávenni a partnerjelölteket, hogy türelmesen kivárják, amíg ők készen állnak a végsőkig elmenni, hajlandóak szexre is. Az itt keresgélő férfiak túlnyomó többsége gyorsan akar megoldást égető problémájára, megspórolná a csiki-csukit, az udvarlást, a habozást és ez vagy a nőket riasztja el, vagy a férfiak adják fel túl hamar… (Illetve a kettő egyszerre igaz.)
Miközben mindkét nem alapvetően kellemes élményeket vár egy külső kapcsolattól, a nő számára az élmény legkellemesebb része tud lenni, ha rajonganak érte, kéretheti magát, belekóstolhat a férfiak fölötti hatalomba, míg sok férfi vágya mindössze annyi, hogy minél egyszerűbben készséges szexpartnerhez jusson, akivel nem kell túl sokat vesződni.
Ezek persze inkább tendenciák, rengeteg férfi létezik, akit igenis megmozgat egy-egy affér érzelmi része, bár ez sokszor inkább akaratuk ellenére történik és nem azért, mert kifejezetten erre vágynának.