A sztereotípia alapján a szeretőnek szinte tökéletesnek kell lennie ahhoz, hogy a pasi juttasson neki az idejéből és más energiaforrásaiból… Ha nem mindig szexi fehérneműben bújik ágyba és nem tökéletesen striamentes a combja, akkor már nem is felvételizhet a szeretők ligájába… Csillogó haj, makulátlan smink, magassarkú cipő, szexi kiskosztüm, lehetőleg olyan ágybeli képességek, amelyek az egekbe repítik a pasit… És mindeközben persze legyen diszkrét, ne akarjon többé válni, mint ami…
Biztos vannak ilyen szeretők, de a valóság sokkal hétköznapibb. Mint ahogy a férfiak se mind sikeres, unatkozó, szexista üzletemberek / politikusok, akik jódolgukban nem tudnak mit kezdeni magukkal és csak azért lépnek félre, mert ez a hagyomány, mert megtehetik… Igen, bizonyos státuszokban könnyebb fiatal és ambiciózus nőket szeretőként megszerezni (orvosok, egyetemi oktatók, felsővezetők például elég nagy hozzáféréssel rendelkeznek ehhez a fajta női csoporthoz), de más férfiak éppenséggel velük egykorú vagy akár náluk idősebb szeretőkkel hancúroznak, akikből a feleségek sose néznék ki, hogy a riválisaik lehetnének.
Nagyon partnerfüggő, hogy melyik pasi mit tart igazán fontosnak a szeretőjében és persze nem véletlen, hogy én még nem ismertem olyat, aki a modell alkatú huszonévesekre bukott volna (pedig nyilván vannak ilyenek), de önmagában az, hogy szeretők vagyunk nőként, egyáltalán nem jelenti, hogy tökéletesen kellene kinéznünk.
Nem jár több energiabefektetéssel, mint egy átlagos jólápoltság, persze, előnyös, ha járunk kozmetikushoz, fodrászhoz, manikűröztetünk, pedikűröztetünk, edzünk… De semmi olyasmi nem kell, ami hatalmas összegekbe vagy rengeteg időbe kerülne. (És biztos vagyok benne, hogy sokan megoldanak bizonyos dolgokat házilag, amihez én szakember segítségét veszem igénybe.)
Mi a helyzet azzal, hogy örökké jókedvűnek kellene lennünk, és az lenne a „feladatunk”, hogy felvidítsuk a pasit?
Nyilván senki nem vágyik örökké búval bélelt szeretőre, tehát jó esetben mindkét fél pozitív energiákat tud adni a másiknak, és ez a férfira ugyanúgy vonatkozik, mint a nőre. De egyáltalán nem kell megjátszanunk magunkat és úgy tennünk, mintha nem lennének gondjaink, nem szorongnánk, nem lennénk betegek… Persze vannak felszínesebb kapcsolatok, amelyekben kevés szó esik mélyebb kérdésekről, amelyek inkább a testmozgás szintjén működnek (főleg szexről szólnak), meg vannak olyanok, amelyek a se veled, se nélküled mechanizmus szerint állandó összeütközésekben telnek… De egyikre sem jellemző, hogy tökéletességet várnának egymástól az emberek.
Akár rövid távú egy szeretői kapcsolat, akár évekig tart, nem leszünk képesek fenntartani a tökéletesség látszatát… Minél hosszabban ismerünk valakit, annál jobban rálátunk a hibáira, gyengeségeire, korlátaira, de ha vele maradunk, akkor az értékeire is.
Az persze igaz, hogy ha a szeretőért rajongunk, akkor olyan tulajdonságokkal ruházzuk fel, amelyekkel nem feltétlen rendelkezik… És adott esetben ez nagy csalódásokhoz is vezethet. Főleg, ha a szeretői státuszt önmagunkban olyan jellemzőkkel díszítjük fel, amelyek csak a mi agyunkban léteznek és utána elvárjuk, hogy a hús-vér partner ennek megfelelően viselkedjen, érezzen…
Mondjuk azt gondoljuk, hogy kizárólagosságot kellene biztosítania, miközben nekünk van házastársunk, tehát eleve két partnerrel rendelkezünk, ő meg csak eggyel… Ha kiderül, hogy ő ezt másképp gondolta, akkor egy világ omolhat össze bennünk, pedig csak saját magunkat okolhatjuk.
Vagy elképzelhetjük, hogy a szeretőnk egyszer csak el fog válni, mert azt ígérte, és csak évek múlva eshet le a tantusz, hogy ez soha nem fog bekövetkezni…
Vagy azt gondolhatjuk, hogy ő mindig olyan csinos, elegáns, magabiztos, jókedvű… Aztán egy munkahelyi / magánéleti krízis megmutatja, hogy ő is csak ugyanolyan ember, mint bárki más és most ezzel a megtört, szomorú szeretővel kellene közösséget vállalnunk…
Mikor csak elképzelünk egy szeretőt, hogy mi milyet tartanánk ideálisnak, az teljesen más, mint mikor konkrét emberrel vagyunk együtt… Persze, akkor maradhatunk szeretők, ha kívánjuk egymást és elég motiváltak vagyunk arra, hogy tegyünk a kapcsolat fenntartásáért, ápolásáért, vagyis kell egy erős emberi kötődés és erotikus vonzalom. De a szeretői kapcsolat akkor igazán jó, ha önmagunk lehetünk benne, ha elengedhetjük magunkat és megtapasztalhatjuk a valódi intimitást. Ami egyébként sok párkapcsolatból kiveszett.