Nemrég olvastam egy angol cikket (sajnos már nem találom), amelynek egyik alapvető mondanivalója az volt, hogy léteznek olyan nők, akik feleségnek valók, meg olyanok, akik szeretőnek. Nem igazán esett szó arról, hogy hány olyan szerető létezik, aki egyben feleség is, mert ez biztos megzavarta volna az eszmefuttatást, de meglehetősen furcsa volt szembesülni ezzel a szemlélettel, mintha időutazást tettem volna... Ráadásul a szerző mindenféle történelmi példát is felhozott, amelyek egy része éppen azt bizonyította, hogy a feleség és a szerető szerep milyen gyakran találkozik egyetlen emberben.



Attól, hogy egy adott háromszögben egy nő vagy feleség vagy szerető, még más három és többszögekben lehet éppenséggel az ellenkezője. Vegyük például a Lady Diana - Károly herceg - Camilla Parkes Bowles klasszikus felállást, amelyet sokáig úgy tálaltak nekünk, mintha a szegény Diana lenne a megcsalt feleség, Camilla a gátlástalan szerető, Károly pedig a szemét és gyengeakaratú férj, aki a világ legszebb nőjét hanyagolja egy okos, ám csúnyácska hárpia kedvéért. A valóság meg úgy néz ki, hogy Diana több szeretőt is tartott, Camilla maga is feleség volt és a férje folyamatosan csalta, aztán tessék, mi lett az egészből: Károly feleség státuszba "emelte" ezt a korábban erkölcstelennek és bukott asszonynak kikiáltott szeretőt.

Vagyis mindkét nő volt feleség is, meg szerető is, megcsalt is és csaló is, kiderült, hogy Diana egyáltalán nem nevezhető szentnek, csak egy szerencsétlen, talajt vesztett, idegbeteg asszony volt, akit igazán egyetlen férfi sem szeretett. És feleségnek ugyanannyira nem volt kellemes, mint szeretőnek. (Hogy ez kinek a hibája, az más kérdés, mindenesetre elég sokáig tartott, míg végre kiderült, hogy valójában hogyan is nézett ki ez a királydráma.)

De térjünk vissza az alapkérdéshez (a címben a csak szót idézőjelbe szerettem volna tenni, de a rendszer nem hagyta): létezik olyan nő, aki nem való feleségnek? Létezik a férfiak agyában olyan vészcsengő, amely berreg, ha egy lány túlságosan frivol, nagyon szereti a szexet, sokat flörtöl mindenféle férfiakkal, és ezért nem veszik el? Vagy csak bizonyos férfiakat riasztanak el ezek a jellemvonások, mások szívesen vesznek el olyan nőket, akikről könnyű elképzelni, hogy nem lesznek hűségesek? (Természetesen tudjuk, hogy sok olyan nő lesz hűtlen, akiből senki nem nézné ki, de most csak a férfiak prekoncepcióival foglalkozzunk.)

Nyilván rengeteg olyan férfi létezik, aki bizonyos fajta nőt nem szeretne feleségül venni, de ebben azért nem csak a szexhez való hozzáállás lehet mérvadó. Van, aki szerint az önálló, okos nők nem valók feleségnek, van, aki a domináns nőktől ódzkodik, van, akinek elég, ha az illető nem tud főzni, nem szereti a házimunkát, vagy kijelenti, hogy neki nem kell gyerek... Mégis rengeteg olyan feleséget ismerek, aki okos, domináns, nem tud főzni, nincs gyereke és a többi, ráadásul még nagyon is szereti a szexet... Vagyis mindezek a tulajdonságok csak a férfiak egy része számára okoznak problémát, ha házasságról van szó.

Ismerek olyan nőt, aki tényleg nem igazán válogatott partnerekben, és nyilvánosan flörtölt mindenféle korú hímmel, mégis legalább kétszer elvették feleségül... Lehet, hogy azóta már harmadszor is. De olyat is ismerek, akinek hasonló múlttal nem sikerült elvetetnie magát a szeretőjével, több mint egy évtized találkozgatás után, mikor a pasi megözvegyült.

Nyilván léteznek olyan nők is, akiket többen is szívesen vennének feleségül, de ők maguk nem kívánnak férjhez menni, mert élvezik a függetlenségüket, családot alapítani meg nem szeretnének. Vannak olyanok, akik nem mentek férjhez, mert korán teherbe estek egy kötetlen kapcsolatban, és kisgyerekes anyaként már nem volt esélyük randizni, illetve egy férfi sem akadt, aki egy idegen gyereket fel akart volna nevelni. (De olyanok is vannak ebben a csoportban, akik találtak férjet.)

Nem hiszek abban, hogy vannak nők, akik "csak" szeretőnek valók, de bármelyikünk élete alakulhatott volna így is, ha fiatalon nem kötünk kompromisszumot egy nem túl jó házasság megkötése érdekében, másba szeretünk bele (mondjuk egy nős férfiba), és kitartunk mellette tíz évig, vagy a fene tudja. Mint ahogy azok is lehetnének férjnél, akik végül nem mentek férjhez, ha véletlen más pasikkal találkoznak.

Mondanom sem kell, hogy sokakkal ellentétben én nem gondolom, hogy egy papírral megpecsételt kapcsolat magasabb rendű lenne egy anélkül létező viszonynál, hogy feleségnek lenni jobb, mint szeretőnek (sőt, inkább fordítva), vagy hogy ne lehetne egyszerre mind a két szerepben kellemesen élni. A "másik nő" puszta mítosz, amivel az ún. tisztességes asszonyok idegeit lehet borzolni. Lehet, hogy azok, akik szeretővé válnak, kalandvágyóbbak, de még ez se biztos (főleg, ha szingli szeretők). Lehet, hogy fontosabb nekik a szex, de még az is elképzelhető, hogy nem. Cselekedhetnek érdekből, de ugyanezt tehetik a feleségek is. Lehet, hogy gyermektelenek, de lehet gyerekük, akár a szeretőjüktől, akár mástól.

Ha azonban szeretőkről írunk, akkor egy félpucér nőt teszünk a címlapra, ha feleségekről, akkor meg egy tisztességesen felöltözött asszonykát, lehetőleg gyerekkel, vagy házimunka közben. Hogy a valóság mennyire nem felel meg a képi ábrázolásnak, azt mindannyian tudjuk, a prekoncepciók azonban továbbra is nagyon erősek.