Mint a statisztikákból tudjuk, az itt lévő keresgélők jó része nem is él kapcsolatban, tehát valójában független, vagy csak lazán ismerkedik, randizik egy, illetve akár több emberrel. Vagyis nem abban a klasszikus helyzetben van, amelyben egy házas/ férjezett valaki eldönti: én szeretőt keresek magamnak, mégpedig hosszú távra.
De persze más társkeresőkön se csak olyanok vannak, akik pont beleillenek annak az oldalnak a profiljába. Ahogy léteznek alkalmi kapcsolatokra tervezett appok, ahol egyesek megismerik a jövendő feleségüket, férjüket, úgy léteznek olyan komoly kapcsolatra kihegyezett társkeresők is, ahol alkalmi kapcsolatra vadásznak emberek. Vagy nem arra vadásznak, de valahogy újra és újra ilyenek jönnek nekik össze.
Az viszont fontos lenne a saját keresésünk szempontjából, hogy legalább mi magunk tudjuk, mit akarunk és kitől. Az egyik leggyakoribb probléma a társkeresőkkel, hogy nem tisztázzák magukban, mit is szeretnének és abból a célból milyen fajta ember/ élethelyzet a legmegfelelőbb. Sok felesleges kört megspórolhatunk azzal, ha nem megyünk bele olyan ismerkedésekbe, amelyek nem felelnek meg a rövid vagy hosszú távú céljainknak.
Persze tudom, hogy főleg szerelmi és szexszel kapcsolatos ügyekben mennyire hajlamosak vagyunk az önbecsapásra. Ha valaki nagyon tetszik, akár csak a fotója, a szövege, a bármilyen megnyilvánulása, akkor villámgyorsan sutba vágjuk előzetesen összeállított listáinkat arról, hogy mit is szeretnénk tulajdonképpen és beszippant a kaland. Az ilyesmi azonban ritkán végződik szívfájdalom nélkül.
Persze az is elképzelhető, hogy a szívfájdalom is jobb, mint a semmi, ami arra késztetett, hogy regisztráljunk. Hiszen a legtöbb ember nem azért szeretne viszonyba kezdeni, mert annyira kielégítő és izgalmas az élete, hogy már el se tud képzelni érdekesebbet.
Azért regisztrálunk, mert az életünk talán sivár, unalmas, folyton ismétlődő rutinok sorozata. Vagy azért, mert ugyan nem ennyire rossz a helyzet, de lehetne még jobb. Ha a sivárság nem is igaz, az az erotikus izzás, ami úgy hat ránk, mint valami drog, a meglévő kapcsolatunkban nem létezik már. Vagy egyszerűen hajt a kíváncsiság, a megismerés vágya. De valamiféle hiányérzet mindenképpen kell ahhoz, hogy ide tévedjünk és tudatosan kutassunk lehetőségek, kapcsolódások után.
Ez azokra is igaz, akik végül nem jutnak el egy konkrét fizikai kapcsolatig, nem lesz igazi szeretőjük. Már maga a tény, hogy egy másik emberrel erotikus/ érzelmi tartalmú beszélgetéseket folytatunk, sok endorfint szabadít fel a testünkben. Várni egy email-re vagy egy chat-re, de még inkább várni egy új fotóra vagy arra, hogy a másik mit szól az általunk küldött fotóhoz… Alig hiszem, hogy létezik olyan ember, akit az érzelmileg ne mozgatna meg.
Kicsit olyan ez, mint egy olyan szerencsejáték, amiben a tapasztaltság és a rátermettség, a lapjaink okos kijátszása is sokat számíthat, de olykor minden csupán Fortuna istennő kegyein múlik. Ha csak belekóstolunk abba, hogy végre tabu témákról társaloghatunk, akár látatlanban olyan emberekkel, akiket ezek a témák szintén izgatnak és akik előtt sokkal kevésbé kell megjátszanunk magunkat, mint a házastársunk vagy a barátaink előtt, az már felszabadítólag hat.
A viszony iránti vágy tehát sok-sok más vágyat rejt magában, és ezeknek a vágyaknak egy része már akkor kielégülhet, ha a konkrét viszony még nem jött létre (vagy akár soha nem is jutunk el addig). Sőt, már maga a regisztráció okozhat olyan érzelmi felszabadultságot és izgalmat, amit esetleg már rég nem éreztünk semmi mással kapcsolatban.