Nemrég kaptatok egy 17 pontból álló elemzést a viszonyok különböző fajtáiról Kirshenbaum asszony jóvoltából, nos, újabb felsorolásra akadtam, amely nem annyira a hűtlen fél jellemzésére, mint inkább a házasság állapotára illetve kialakulásának módjára és az alapvető kapcsolatbéli okokra koncentrál.  Nyilván van némi átfedés a Kirshenbaum (MK)-féle listával, ezt külön jelzem is. A lista szerintem tárgyilagos és logikus, nem próbál megoldási javaslatokkal előállni, de a sopánkodás nem maradhatott el a végéről. Pedig, ha minden alábbi ok inkább váláshoz vezetne, annak kevesen örülnének.  




1. Túl korai házasságkötés [MK-nál "tapasztalatok, melyeket kihagytam"]

Ha valaki tízenévesen vagy húszas évei elején, közepén köt házasságot, az első komolyabb vagy akár abszolúte az első partnerével, az már a harmincas évei közepére úgy érezheti (szinte biztos, hogy úgy fogja érezni), hogy kimaradt valamiből. Túl hamar kötelezte el magát, nem válogatott, nem próbált ki többféle lehetőséget, és ennyi év után belefásult a kapcsolatába... Vagy akár csak kicsit unatkozik, és úgy érzi, túl fiatal még ahhoz, hogy ez a házasság határozza meg az egész életét. Még akkor is felébredhet az emberben az ismeretlen utáni vágy, ha a házasságával alapvetően nincs baj.


2. Nem "megfelelő okokból" kötött házasság [MK-nál "talán máshol megtalálom"]

Gondolom, sejtjük, hogy itt mire gondol a szerző, de ennél a pontnál azért érdemes feltenni a kérdést, vajon melyek a megfelelő okok a házasságkötésre? Mikor mondhatjuk el egy házasságról, hogy azért kötötték, amiért már igazán érdemes ezt megtenni?

Könnyebb olyan okokat felsorolni, amelyek nem szoktak kedvező eredményhez vezetni: családi nyomás, társadalmi nyomás, menekülés valami vagy valaki elől, egzisztenciális biztonság utáni vágy (amelyért az illető egyedül nem akar vagy nem tud eleget tenni), bizonyítási vágy (ha a szülők azt sugallták, hogy az illetőnek sose lesz férje/felesége, mert alkalmatlan), nem kívánt terhesség, rosszul értelmezett kötelességérzet. 

Bármelyik is van ott a háttérben, prognosztizálható, hogy a házasság nem lesz boldog, mert nincsenek olyan érzelmi alapok, amelyekre építeni lehetne. Ha maga a státusz a lényeg, hogy az ember házas legyen, és nem az, hogy azzal az emberrel legyen együtt, akivel házasságot kötött, akkor a dolgok nem nagy eséllyel fognak működni. Persze ez még nem vezet minden esetben hűtlenséghez, rengetegszer csak robotba és önfeláldozásba menekülnek az így összekerült emberek. De akiben van némi túlélési ösztön, az fellázad, vagy hűtlen lesz, vagy elválik (vagy előbb az egyik, utána a másik).


3. A változások elviselésének nehézségei

Van, aki nagyon nehezen viseli a változásokat, a megrázkódtatásokat. A házasság elindul valahonnan, de aztán a körülmények és a személyek is változnak, a betegségek, halálesetek, gyerekszületés, munkahelyváltás, munkanélküliség vagy éppen a nő öntudatra ébredése, építkezés, költözés, áttelepülés másik országba, és még további események teljesen eltávolíthatják egymástól a nem jól kommunikáló, és a változásokat nehezen kezelő partnereket. Elég, ha csak az egyikük kezeli nagyon nehezen a változásokat, máris fellép egy olyan mély kommunikációs zavar, amely megpecsételheti a kapcsolat sorsát. Mert a másik fél keresni fogja az őt megértő barátot, és ha ez a barát ellenkező nemű, könnyen kialakulhat a szeretői kapcsolat. (Természetes, hogy az első 3 pont nagyszerűen működik kombinációban is. Nálam például mind a három stimmel.)


4. Családdá válás

Az első gyerek megszületése minden felborít. És ha van még több is, biztos nem könnyít a helyzeten. Általában azt szokás mondani, hogy ilyenkor a nő csak a gyerekre, a gyerekekre figyel, és a férj úgymond feleslegesnek érzi magát, de a férj nem segítő, hanem menekülő hozzáállása is eredményezheti, hogy a nő egyre kevésbé figyel rá. Nem feltétlen azért alakul ez így, mert a nőnek csak a gyerek a fontos, szeretne ő mással is foglalkozni, de a férj hozzáállása nem engedi. Sok nő csalódik a férjében, mert az magára hagyja a gyerekkel, és már kész is a 3. pontban emlegetett érzelmi eltávolodás. 

Épp ezért nem csak a kisgyerekes férfiak, de a nők is keveredhetnek szeretői kapcsolatokba, csak a férfiaknak ez könnyebben és gyorsabban, hamarabb megy, mert a feleségük úgyis mással van elfoglalva. 


5. Fizikai kielégületlenség [MK-nál "kielégítetlen szükségletek"]

Kevés vagy nulla vagy silány szexuális élet. Talán a leggyakoribb ok. De sokszor nem választható el a lelki tényezőktől. Nők esetében, ahogy már sokszor beszéltük, a kapcsolat megromlása egyenes út a férj iránti libidó megszűnéséhez. A 3. vagy 4. pontban leírtak tehát kielégületlenné tehetik a nőt. Ugyanakkor az is előfordul, hogy a terhesség és a szülés hormonális változásokkal jár, amelyek a vágyszintet befolyásolják, ilyen vagy olyan irányban. 

A férfiaknál általában a feleségükénél sokkal nagyobb vagy változatosságot igénylő szexuális étvágy vezet fizikai kielégületlenséghez. De elég sok női beszámolót is láttam már arról, hogy a férj már nem érdeklődik a szex iránt, és a feleség külsős partnerrel oldja meg a dolgot.


6. Érzelmi eltávolodás

Ha nincs folyamatos és jó kommunikáció a partnerek között (ezt gyakran a férfiak ássák alá azzal, hogy nem hajlandók lelkizni, és a számukra kényes témákat egyszerűen szőnyeg alá söprik, de nyilván nőben is sok olyan van, akivel nem lehet érdemben beszélgetni), a partnerek már nem partnerként viselkednek egymással. Sokszor már csupán gyakorlati dolgokrat beszélnek meg, semmi személyes, lényeges nem kerül szóba. Ilyenkor vagy az egyik, vagy mindkét fél más társaságot kereshet, aki meghallgatja, és akivel meg tudja beszélni a gondjait. Van, aki megelégszik egy baráttal, van, aki szeretőt keres. 

Az érzelmi eltávolodás tulajdonképp majdnem minden pontnál tetten érhető, csak az a kérdés, hogy mi váltja ki. 


7. Értékrendbeli különbségek

Ha komoly döntést kell hozni az életben, meglehet, hogy az ember szembe kerül a saját partnerével, mert más értékrendet képvisel valamilyen szempontból. Ez például a gyermekneveléssel kapcsolatban tud kicsúcsosodni, vagy akár egy beteg, haldokló családtag gondozása kapcsán kerülhetünk durván szembe a partnerünkkel, mert mi mást helyezünk előtérbe, mint ő. Az ilyen konfliktus is abba az irányba hathat, hogy a mi értékrendünket osztó, bennünket jobban megértő partnert keressünk, akivel aztán még az ágyban is megértjük egymást. (Szokták is mondani, hogy olyan emberrel nem érdemes házasságot kötni, akinek más az értékrendje, de vannak dolgok, amelyek csak éles helyzetben jönnek elő.)


8. Eltérő életcélokból, életstílusból eredő konfliktusok

Egy kapcsolat elején sokszor még csak nem is látszik, hogy kinek mi az "életcélja", vagy mi a fontosabb számára,  a család, a karrier, a sport vagy a reformétkezés. Lehet, hogy még ki sem alakultak ezek a célok, lehet, hogy még nem annyira hangsúlyosak. És az ember egy házasság időtartama alatt sokat változik, lehet, hogy egyszer csak az addigival homlokegyenest ellenkező célokat kezd kergetni. Ez a pont persze kapcsolódik a 7. ponthoz is, az értékrendünkből fakad, hogy milyen prioritások mentén szervezzük az életünket. Ha kiderül, hogy összeegyeztethetetlenek a céljaink a partnerünk prioritásaival, főleg abban az esetben, ha a valamelyikünk a saját céljait oly módon helyezi előtérbe, hogy mondjuk bennünket a közös gyerekek által tétlenségre kárhoztat vagy cselekvési terünket erősen korlátozza, az borzasztóan megterheli a kapcsolatot, és teljes érzelmi eltávolodáshoz vezethet - az pedig, ahogy már többször láttuk, könnyen torkollhat hűtlenségbe.


9. Közös érdeklődési területek hiánya

A kapcsolat elején lehet, hogy a kedvesünk kedvéért még néztük a teniszt, vagy elmentünk a Hattyúk tavára, de alapvetően egyikünket se érdekelte a másik kedvtelése... Ha valóban nem akad olyan tevékenység, amely mindkettőnket érdekelne, és ami összekötne bennünket, könnyen lehet, hogy egyre kevesebb időt töltünk együtt, még ha fizikai valónkban egy légtérben vagyunk is, nem kommunikálunk egymással... Ezt súlyosbíthatja, hogy ha kedvenc tevékenységünkben elért sikereink, az ottani élmények sem oszthatóak meg a partnerrel, az érdeklődés totális hiánya miatt. Nem nehéz elképzelni, hogy egy olyan emberrel, aki viszont szintén szeret hegyet mászni, ha mi magunk hegymászók vagyunk, mindig lesz közös téma. És lehet, hogy közös sátor is. 


10. Kalandvágy

Sokszor beszéltünk róla, elsősorban a férfiakat motiválja, bár akadnak nők, akikben szinten hangsúlyosan jelen van. A mindennapok unalmasak, ki szeretnénk törni a monotóniából, az egyformaságból, izgalomra és újdonságra vágyunk. Egy félrelépés erre tökéletesen megfelel. Persze, aki tartós szeretői viszonyban gondolkodik, annál nem ez az elsődleges motiváció, de olykor ismét felbuzoghat az emberben, még ha van is állandó és jó partnere. Akár nem is egy...


11. Anyagi nehézségek

Gyakran előfordul, hogy egy házasságon belül pénzügyi viták folynak, éppen a 7. és/vagy a 8. pontban felsoroltak miatt is, vagy csak, mert rossz periódust él meg a család. Ilyenkor egy harmadik fél megértése, mitöbb, esetleges anyagi támogatása bizony nagyon jól jöhet. Szeretői kapcsolatokban olykor a pénz is jelen van, mint motiváció, de az is lehet, hogy a szerető ragaszkodik hozzá, hogy segíthessen, az anyagiak nem a motivációk között szerepelnek. Ahogy már korábban volt róla szó, a szeretőzés viheti a pénzt, de akár hozhat is pénzt a házhoz - valószínűleg olyan pénzt, amiről a hűtlen nem fog beszámolni otthon. 


12. Karriert elősegítő viszony [MK-nál részben "jobb üzletet kötni"]

Van, aki csak karrierben elérhető előnyök miatt fekszik le a főnökkel vagy egy üzlettárssal: ebben az esetben a hűtlenkedés csak eszköz, de nem élvezet (bár ki tudja, a kettő nem zárja ki egymást). Az ilyen hűtlenség lehet alkalmi (szereposztó dívány), de lehet hosszas is, vagy akár vezethet olyan helyzethez, hogy a hűtlen tényleg átnyergel hivatalosan is a karrierjét elősegítő emberhez.