Régen volt már klassz kis listánk arról, hogy milyen viszonyok léteznek, valójában a blog összes címét végignézve csak egy olyan posztot találtam, ahol a külső kapcsolatok osztályzására került sor. A Douglas LaBier-féle hatosfogatról annak idején megállapítottuk, hogy hiányos és nem valami logikus úton létrejött lista, no de itt van egy másik, ennek 17 ponttal büszkélkedhet!
Az elkövető egy Mira Kirshenbaum nevezetű terapeuta, a lelőhely pedig az Amikor a hűségesek hűtlenkednek című könyv, a borítójából ítélve világsiker. Abban nem tér el az eddigi terapeuta-könyvektől, hogy alapvetően elítéli a hűtlenséget, és abban sem, hogy nem vallja magát "bűnösnek" (amivel nem azt akarom mondani, hogy annak kéne vallania magát), viszont azt elmeséli, hogy a férje volt már hűtlen hozzá, és ez őt mennyire megviselte. Nem kívülállóként nyúl tehát a témához, de nem is hűtlenként, épp ezért nem csoda, hogy a hűtlenséget egyfajta krízisnek tekinti.
Szemlélete szerint ha bűntudatod van miatta, éjjel nem alszol és rágod a párnád szélét, akkor azért még jó ember vagy, ha meg is csaltad a partnered, no de ha nincs bűntudatod, pfúj - akkor szociopata vagy.
Az elkövető egy Mira Kirshenbaum nevezetű terapeuta, a lelőhely pedig az Amikor a hűségesek hűtlenkednek című könyv, a borítójából ítélve világsiker. Abban nem tér el az eddigi terapeuta-könyvektől, hogy alapvetően elítéli a hűtlenséget, és abban sem, hogy nem vallja magát "bűnösnek" (amivel nem azt akarom mondani, hogy annak kéne vallania magát), viszont azt elmeséli, hogy a férje volt már hűtlen hozzá, és ez őt mennyire megviselte. Nem kívülállóként nyúl tehát a témához, de nem is hűtlenként, épp ezért nem csoda, hogy a hűtlenséget egyfajta krízisnek tekinti.
Szemlélete szerint ha bűntudatod van miatta, éjjel nem alszol és rágod a párnád szélét, akkor azért még jó ember vagy, ha meg is csaltad a partnered, no de ha nincs bűntudatod, pfúj - akkor szociopata vagy.
A "megcsalók" érzéketlenek, gátlástalanok, vagy csípőnadrágos nimfománok, akik csak meg akarnak úszni valamit. Akik kihasználják mások érzelmeit.
Magára ismer valaki?
Valójában már itt, a Bevezetés elején le kellett volna tennem a könyvet, de túltettem magam a csípőnadrágon (világ életeben utáltam, hogy miért pont ez jut a nőci eszébe?), és tovább olvastam.
Cseresznyefa asszony igazából úgy ír a hűtlenekről, mint eltévelyedett bűnösökről, akiknek útmutatásra van szükségük, hogy megoldják a krízist. Mit mondjak, ez engem arra emlékeztet, ahogy sokan a melegeket kezelik: jóindulattal, megértően, de mégiscsak lenézően. Szegény, nem tudja, mit csinál, összezavarodott, de én majd segítek neki, mert olyan jó ember vagyok. És még ezért is mentegetőznie kell egyesek vaskalaposok előtt, akik legszívesebben máglyára vetnének minden hűtlent.
No, de nézzük akkor a listát, mert ezzel azért lehet kezdeni valamit. Mivel a 17 elég sok, csak azokhoz fűzök magyarázatot, amelyek nem teljesen egyértelműek már első blikkre is.
1. "talán máshol megtalálom" viszony
2. "katapult" viszony
3. "házasságfelmelegítő" viszony
4. "elterelő" viszony
5. "egyéniség előtörése" viszony
6. "csak kényeztetni akarom magamat" viszony
7. "öljük meg a kapcsolatunkat és majd meglátjuk, feléled-e újra" viszony
8. "kielégítetlen szükségletek" viszony
9. "tapasztalatok, amelyeket kihagytam" viszony
10. "megvan-e még" viszony
11. "helyettesítő terápia" viszony
12. "jobb üzletet kötni" viszony
13. "véletlen" viszony
14. "bosszú" viszony
15. "kapuzárási pánik" viszony
16. "szexuális pánik" viszony
17. "középkorú házassági krízis" viszony
Rögtön az 1. pont: "talán máshol megtalálom" viszony magyarázatra szorul. MK szerint ez a fajta viszony akkor jön létre, ha az ember valamilyen problémáját képtelen megoldani a kapcsolatán belül, és ki akarja próbálni, hogy egy másik kapcsolatban ez a gond megoldható-e. Mondjuk a kapcsolatból hiányzik valami, a beszélgetés, a szórakozás, és az ember megnézi, hogy valaki mással ezt a hiányt tudja-e pótolni. Ha nem, akkor visszatér az eredeti kapcsolatába, és megállapítja, hogy a szomszéd fűje se zöldebb. Bár - ezt már én teszem hozzá - ha az első próálkozás nem sikeres, akkor az is lehet, hogy vannak sokkal zöldebb füvek, csak túl hamar hagytuk abba a keresgélést.
A 2. pont a kedvencem, már csak a neve miatt is, mert eléggé szemléletes. A "katapult" viszony akkor jellemző, ha az ember valójában már nagyon elégedetlen a kapcsolatával, de képtelen rajta változtatni, és képtelen belőle kilépni is. A katapult, vagyis a külső kapcsolat, amivel előbb-utóbb úgyis lebukik a hűtlen (mert tudat alatt le is akar bukni), megkönnyíti a tisztázást. Végre komolyan veszi a partnere is, hogy nagy a baj...
KM szerint ennek a viszonynak az a tanulsága, hogy a régi kapcsolat halott és ki kell belőle lépni, igen ám, csak nem veszi számításba, hogy vannak élethelyzetek, amelyekből nem lehet csak úgy távozni.
A 3. a "házasságfelmelegítő" viszony szerintem elég világos, a 4., az "elterelő" viszont már magyarázatra szorul. KM szerint ilyenkor nem is külső kapcsolatra vágyunk, csak képtelenek vagyunk tisztázni önmagunkkal, hogy mire vágynánk igazán. Példaként egy kisgyerekes anyát említ, akit fojtogatnak a lakás falai, és csapdában érzi magát: ezért kezd ki egy pasival. Pedig neki nem is az a baja, hogy rossz a házassága, csak nem elégedett az életével, és kellett valami, ami feldobja, eltereli a figyelmét. Nár ez az elterelő típus szerintem nem sokban különbözik az 1. ponttól: ott is egy problémára keresett választ az ember egy másik kapcsolatban.
Az 5. "egyéniség előtörése" viszony sem sokban különbözik az előzőtől: az alapkapcsolatban elsikkadt valamilyen képesség, valamilyen igény, ami az illetőnek nagyon fontos, csak hagyta elsorvadni: egy új ismeretség kizökkentheti átmeneti bénultságából: mondjuk újra felfedezi, milyen egy hozzáértővel irodalomról vagy fociról beszélgetni és ez teljesen elvarázsolja. Ilyen esetben az ember rájöhet arra, hogy csak régi önmagát akarta visszakapni: kérdés, hogy az eredeti partner vevő-e erre a régi énre, ami pont miatta sorvadt el, illetve tud-e olyan jó társaság lenni, mint a szerető.
A 6. pont (kényeztetés) nem szorul magyarázatra, a 7. azonban igen: ez a leghosszabb nevű, úgy hívják: "öljük meg a kapcsolatunkat és majd meglátjuk, feléled-e újra" viszony. Olyankor történik a szerző szerint, mikor az ember (akár csak a katapult esetében) nem képes változtatni a fennálló helyzeten, így egy lebukós hűtlenséggel krízist idéz elő, úgymond kinyírja a kapcsolatot, hátha sikerül újjáépíteni - vagy sem. A lényeg az, hogy a külső kapcsolat csak katalizátor, mert a hűtlen nem talált más módot a robbantásra.
A 8-as a "kielégítetlen szükségletek": ez is elég nyilvánvaló, rokon az 5. ponttal is. Itt sokszor elsősorban szexről van szó: az egyik félnek nem olyan a libidója, mint a másiknak, és a másik kívül keresi (és sokszor meg is találja) a megoldást. De lehet a szükséglet valami más is. Persze az sem mindegy, hogy valaki csak ki akarna próbálni valamit, vagy a szükséglete folyamatosan fennáll és folyamatosan kielégíthetetlen-e. A félrelépésben azt is megtapasztalhatja, hogy mennyire fontos ez a szükséglet, vajon túldimenzionálta-e, és mégse annyira fontos, vagy éppenséggel nagyon fontos. KM persze megint csak azt bírja elképzelni, hogy az ember vagy a házasságában marad és ott oldja meg a problémát szerető nélkül, vagy kilép a kapcsolatából. Pedig mikor a szex a fő hiány, a szerető tökéletes megoldás is lehet.
A 9-es "tapasztalatok, amelyeket kihagytam" viszony elég nyilvánvaló. A 10. pont "megvan-e még" viszony azonban egy kicsit rejtélyesebb, bár elég könnyű kitalálni, hogy ilyenkor a kaland a bizonyításról szól: még mindig játékban vagyunk, be tudunk vonzani valakit, elájulnak tőlünk az ágyban. Persze ezt a faktort szerintem minden külső kapcsolat, sőt, minden flört is tartalmazza, csak van, akinél hangsúlyosabb, mert a fő kapcsolata teljesen leült, és ettől önértékelési zavarai támadtak, nem kap elég visszajelzést odahaza - bár az is lehet, hogy már nem is érdeklik az otthoni visszajelzések.
A 11-es a "helyettesítő terápia": ez a másik kedvencem, talán azért, mert ezt ismerem is közelről. Mikor a külső kapcsolatban ki tudjuk panaszkodni magunkat, közösen tudjuk olyan gondokon törni a fejünket, amelyek nyomasztanak, sőt, még oldódnak is a problémák a viszonynak köszönhetően, az bizony terápiaként hat. KM persze úgy véli, hogy egy igazi terápia mégiscsak jobb, hát, én nem minden esetben gondolom így. Az, ahogy a terápiák zajlanak, szigorúan időhöz kötve, pénzért, üzletileg, egyáltalán nem az, amire a legtöbb embernek szüksége van. Egy jó barát vagy egy szerető sokkal többet lendíthet rajtunk. Persze, ha olyan, veleszületett pszichológiai érzékkel rendelkezik, hogy teljesen rá tudjuk bízni magunkat. A kérdés persze ilyenkor az, hogy mi van, ha a terápia sikeres: véget ér a kapcsolat?
A 12-es a "jobb üzletet kötni" viszony: elég nyilvánvaló, hogy itt az ember elégedetlen a házasságával, akár társadalmi pozíciót és anyagiakat illetően is, és a külső kapcsolatot tudatosan házassággá akarja alakítani. Vagy legalább is materiális előnyökhöz akar jutni általa.
A következő háromhoz nem hiszem, hogy magyarázatot kéne fűzni, mindenki tudja körülbelül, mi az a 13. "véletlen" viszony, a 14. "bosszú" viszony és a 15. "kapuzárási pánik" viszony. (A bosszú viszony az egyetlen egyezési pont a LaBier-féle listával).
Hátra van még a két utolsó pont. A 16. életkorhoz kötött, akkor törhet ránk a "szexuális pánik", ha úgy érezzük, csökken a libidónk, ls egy új partner még feldobhatna. Bár szerintem ez nem csak idősebb korban figyelhető meg: máskor is csökkenhet a kapcsolaton belüli libidó, és ez nem jelenti azt, hogy külső partnerrel nem működne a dolog. Ezt a fajta indokot tehát bármely életkorban megtapasztalhatjuk, mert, ahogy már oly sokszor szó volt róla, az ember nem több évtizedes monogámiára van kitalálva.
A 17. pont (a "középkorú házassági krízis") az együttélés 7. és 14. éve között esedékes, de igazából nem külön viszonyfajta, hiszen egy csomó más típussal karöltve jelenhet meg. Előtte még nyugi van, utána meg vagy véget ér a házasság, vagy rájönnek a felek, hogy mégis egyött akarnak maradni, vagy folytatódik a szeretőzés - no, nem KM világában. Ott a szeretőzés mindig csak átmeneti állapot.
Lehet válogatni, ki milyen viszonyt élt már meg, most milyenben van, illetve mivel egészítené ki a listát!
Magára ismer valaki?
Valójában már itt, a Bevezetés elején le kellett volna tennem a könyvet, de túltettem magam a csípőnadrágon (világ életeben utáltam, hogy miért pont ez jut a nőci eszébe?), és tovább olvastam.
Cseresznyefa asszony igazából úgy ír a hűtlenekről, mint eltévelyedett bűnösökről, akiknek útmutatásra van szükségük, hogy megoldják a krízist. Mit mondjak, ez engem arra emlékeztet, ahogy sokan a melegeket kezelik: jóindulattal, megértően, de mégiscsak lenézően. Szegény, nem tudja, mit csinál, összezavarodott, de én majd segítek neki, mert olyan jó ember vagyok. És még ezért is mentegetőznie kell egyesek vaskalaposok előtt, akik legszívesebben máglyára vetnének minden hűtlent.
No, de nézzük akkor a listát, mert ezzel azért lehet kezdeni valamit. Mivel a 17 elég sok, csak azokhoz fűzök magyarázatot, amelyek nem teljesen egyértelműek már első blikkre is.
1. "talán máshol megtalálom" viszony
2. "katapult" viszony
3. "házasságfelmelegítő" viszony
4. "elterelő" viszony
5. "egyéniség előtörése" viszony
6. "csak kényeztetni akarom magamat" viszony
7. "öljük meg a kapcsolatunkat és majd meglátjuk, feléled-e újra" viszony
8. "kielégítetlen szükségletek" viszony
9. "tapasztalatok, amelyeket kihagytam" viszony
10. "megvan-e még" viszony
11. "helyettesítő terápia" viszony
12. "jobb üzletet kötni" viszony
13. "véletlen" viszony
14. "bosszú" viszony
15. "kapuzárási pánik" viszony
16. "szexuális pánik" viszony
17. "középkorú házassági krízis" viszony
Rögtön az 1. pont: "talán máshol megtalálom" viszony magyarázatra szorul. MK szerint ez a fajta viszony akkor jön létre, ha az ember valamilyen problémáját képtelen megoldani a kapcsolatán belül, és ki akarja próbálni, hogy egy másik kapcsolatban ez a gond megoldható-e. Mondjuk a kapcsolatból hiányzik valami, a beszélgetés, a szórakozás, és az ember megnézi, hogy valaki mással ezt a hiányt tudja-e pótolni. Ha nem, akkor visszatér az eredeti kapcsolatába, és megállapítja, hogy a szomszéd fűje se zöldebb. Bár - ezt már én teszem hozzá - ha az első próálkozás nem sikeres, akkor az is lehet, hogy vannak sokkal zöldebb füvek, csak túl hamar hagytuk abba a keresgélést.
A 2. pont a kedvencem, már csak a neve miatt is, mert eléggé szemléletes. A "katapult" viszony akkor jellemző, ha az ember valójában már nagyon elégedetlen a kapcsolatával, de képtelen rajta változtatni, és képtelen belőle kilépni is. A katapult, vagyis a külső kapcsolat, amivel előbb-utóbb úgyis lebukik a hűtlen (mert tudat alatt le is akar bukni), megkönnyíti a tisztázást. Végre komolyan veszi a partnere is, hogy nagy a baj...
KM szerint ennek a viszonynak az a tanulsága, hogy a régi kapcsolat halott és ki kell belőle lépni, igen ám, csak nem veszi számításba, hogy vannak élethelyzetek, amelyekből nem lehet csak úgy távozni.
A 3. a "házasságfelmelegítő" viszony szerintem elég világos, a 4., az "elterelő" viszont már magyarázatra szorul. KM szerint ilyenkor nem is külső kapcsolatra vágyunk, csak képtelenek vagyunk tisztázni önmagunkkal, hogy mire vágynánk igazán. Példaként egy kisgyerekes anyát említ, akit fojtogatnak a lakás falai, és csapdában érzi magát: ezért kezd ki egy pasival. Pedig neki nem is az a baja, hogy rossz a házassága, csak nem elégedett az életével, és kellett valami, ami feldobja, eltereli a figyelmét. Nár ez az elterelő típus szerintem nem sokban különbözik az 1. ponttól: ott is egy problémára keresett választ az ember egy másik kapcsolatban.
Az 5. "egyéniség előtörése" viszony sem sokban különbözik az előzőtől: az alapkapcsolatban elsikkadt valamilyen képesség, valamilyen igény, ami az illetőnek nagyon fontos, csak hagyta elsorvadni: egy új ismeretség kizökkentheti átmeneti bénultságából: mondjuk újra felfedezi, milyen egy hozzáértővel irodalomról vagy fociról beszélgetni és ez teljesen elvarázsolja. Ilyen esetben az ember rájöhet arra, hogy csak régi önmagát akarta visszakapni: kérdés, hogy az eredeti partner vevő-e erre a régi énre, ami pont miatta sorvadt el, illetve tud-e olyan jó társaság lenni, mint a szerető.
A 6. pont (kényeztetés) nem szorul magyarázatra, a 7. azonban igen: ez a leghosszabb nevű, úgy hívják: "öljük meg a kapcsolatunkat és majd meglátjuk, feléled-e újra" viszony. Olyankor történik a szerző szerint, mikor az ember (akár csak a katapult esetében) nem képes változtatni a fennálló helyzeten, így egy lebukós hűtlenséggel krízist idéz elő, úgymond kinyírja a kapcsolatot, hátha sikerül újjáépíteni - vagy sem. A lényeg az, hogy a külső kapcsolat csak katalizátor, mert a hűtlen nem talált más módot a robbantásra.
A 8-as a "kielégítetlen szükségletek": ez is elég nyilvánvaló, rokon az 5. ponttal is. Itt sokszor elsősorban szexről van szó: az egyik félnek nem olyan a libidója, mint a másiknak, és a másik kívül keresi (és sokszor meg is találja) a megoldást. De lehet a szükséglet valami más is. Persze az sem mindegy, hogy valaki csak ki akarna próbálni valamit, vagy a szükséglete folyamatosan fennáll és folyamatosan kielégíthetetlen-e. A félrelépésben azt is megtapasztalhatja, hogy mennyire fontos ez a szükséglet, vajon túldimenzionálta-e, és mégse annyira fontos, vagy éppenséggel nagyon fontos. KM persze megint csak azt bírja elképzelni, hogy az ember vagy a házasságában marad és ott oldja meg a problémát szerető nélkül, vagy kilép a kapcsolatából. Pedig mikor a szex a fő hiány, a szerető tökéletes megoldás is lehet.
A 9-es "tapasztalatok, amelyeket kihagytam" viszony elég nyilvánvaló. A 10. pont "megvan-e még" viszony azonban egy kicsit rejtélyesebb, bár elég könnyű kitalálni, hogy ilyenkor a kaland a bizonyításról szól: még mindig játékban vagyunk, be tudunk vonzani valakit, elájulnak tőlünk az ágyban. Persze ezt a faktort szerintem minden külső kapcsolat, sőt, minden flört is tartalmazza, csak van, akinél hangsúlyosabb, mert a fő kapcsolata teljesen leült, és ettől önértékelési zavarai támadtak, nem kap elég visszajelzést odahaza - bár az is lehet, hogy már nem is érdeklik az otthoni visszajelzések.
A 11-es a "helyettesítő terápia": ez a másik kedvencem, talán azért, mert ezt ismerem is közelről. Mikor a külső kapcsolatban ki tudjuk panaszkodni magunkat, közösen tudjuk olyan gondokon törni a fejünket, amelyek nyomasztanak, sőt, még oldódnak is a problémák a viszonynak köszönhetően, az bizony terápiaként hat. KM persze úgy véli, hogy egy igazi terápia mégiscsak jobb, hát, én nem minden esetben gondolom így. Az, ahogy a terápiák zajlanak, szigorúan időhöz kötve, pénzért, üzletileg, egyáltalán nem az, amire a legtöbb embernek szüksége van. Egy jó barát vagy egy szerető sokkal többet lendíthet rajtunk. Persze, ha olyan, veleszületett pszichológiai érzékkel rendelkezik, hogy teljesen rá tudjuk bízni magunkat. A kérdés persze ilyenkor az, hogy mi van, ha a terápia sikeres: véget ér a kapcsolat?
A 12-es a "jobb üzletet kötni" viszony: elég nyilvánvaló, hogy itt az ember elégedetlen a házasságával, akár társadalmi pozíciót és anyagiakat illetően is, és a külső kapcsolatot tudatosan házassággá akarja alakítani. Vagy legalább is materiális előnyökhöz akar jutni általa.
A következő háromhoz nem hiszem, hogy magyarázatot kéne fűzni, mindenki tudja körülbelül, mi az a 13. "véletlen" viszony, a 14. "bosszú" viszony és a 15. "kapuzárási pánik" viszony. (A bosszú viszony az egyetlen egyezési pont a LaBier-féle listával).
Hátra van még a két utolsó pont. A 16. életkorhoz kötött, akkor törhet ránk a "szexuális pánik", ha úgy érezzük, csökken a libidónk, ls egy új partner még feldobhatna. Bár szerintem ez nem csak idősebb korban figyelhető meg: máskor is csökkenhet a kapcsolaton belüli libidó, és ez nem jelenti azt, hogy külső partnerrel nem működne a dolog. Ezt a fajta indokot tehát bármely életkorban megtapasztalhatjuk, mert, ahogy már oly sokszor szó volt róla, az ember nem több évtizedes monogámiára van kitalálva.
A 17. pont (a "középkorú házassági krízis") az együttélés 7. és 14. éve között esedékes, de igazából nem külön viszonyfajta, hiszen egy csomó más típussal karöltve jelenhet meg. Előtte még nyugi van, utána meg vagy véget ér a házasság, vagy rájönnek a felek, hogy mégis egyött akarnak maradni, vagy folytatódik a szeretőzés - no, nem KM világában. Ott a szeretőzés mindig csak átmeneti állapot.
Lehet válogatni, ki milyen viszonyt élt már meg, most milyenben van, illetve mivel egészítené ki a listát!