Rengeteg diszkréten kezelt viszony és félrelépés létezik, de mivel diszkréten kezelik, nincs is sajtója... Hírértékű mindig a botrányos, sokszereplős hűtlenség, amely olykor akár szőkőárat is okozhat: tipikusan, ha a szeretőzésből válás és újraházasodás lesz. Mivel az ilyen történetek sokkal érdekesebbek (a kívülállók számára), és tanmeseként is felhasználhatók (lám-lám, mindenki pórul jár, aki félremegy, ti ne essetek ebbe a hibába!), olybá tűnik, mintha a hűtlenség kötelező jelleggel földrengésként és cunamiként söpörne végig a két főszereplő családján, és még azon túl is.



A diszkréten elhallgatott hűtlenség két ember magánügye, a házastársak által is tudott viszony 4 embert érint (plusz az esetleges bizalmasokat, akikkel muszáj megbeszélni, de ők jó esetben kívülállók). A botránnyá duzzadó affér persze sokkal többekre gyakorol hatást. Lehet azzal jönni, hogy ha van gyerek, az úgyis megsínyli az egészet, még ha nem is tud róla konkrétan, de a gyerek azt sínyli meg, ha a szülei között nincs minden rendben, márpedig ez hűtlenség nélkül is igaz lehet, meg hűtlenséggel együtt is, sőt, két teljességgel boldogtalan szülő nagyobb teher, mint ha csak az egyik boldogtalan, vagy egyik sem, mert tudják kezelni a helyzetet.

A kiderült (botrányként eszkalálódó) hűtlenség viszont nem csak a gyerekekre van hatással mindkét oldalon, akik szinte biztos, hogy nem érzik, nem értik, mi történik, és hiába magyarázzuk nekik, úgyis hazugság lesz belőle... Hanem szülőket, nagyszülőket, anyósékat, testvéreket, unokatestvéreket, szomszédokat, barátokat, ismerősöket is bevonjuk: átrendeződik a térkép, mindenki állást foglal valaki mellett vagy ellen, esetleg irigykedik, és annál jobban mocskolódik, vagy meghúzza magát, nehogy róla is kiderüljön, hogy ugyanúgy félrejár...

De akár az is lehet, hogy valaki, mondjuk egy após rájön, hogy ha a vejének joga van a boldogsághoz (értsd: ott hagyhatja a feleségét és gyermekei anyját, aki nem mellesleg az ő egyetlen drága lánykája), akkor miért is tart ki ő negyven éve egy olyan nő mellett, akit sose szeretett? Ha nincs az eredeti földrengés, vagyis a középkorú, lesajnált veje nem dönt úgy, hogy a szerelmével akar élni, az apósnak se jutna eszébe évtizedes eltitkolt rajongása egy nő iránt... Mert egyrészt dühös a vejére, aki cserben hagyja a lányát, másrészt férfiként megérti, és követi a példáját. 

Így aztán az anyós is megissza annak a levét, hogy kezdetektől fúrta a vejét és azzal etette a lányát, hogy a pasi nem elég jó neki és választhatott volna alkalmasabb férjet is magának. A botrány kirobbanásakor még az erős matróna szerepében tetszelgő asszony egyszer csak ott áll leforrázva és megsemmisülten. 

Ugyanakkor a most lelépő férj egykori vetélytársa alkalmasnak találhatja a pillanatot arra, hogy az annak idején elérhetetlen nőt végre megszerezze: az elhagyott feleség úgyis nyomorultul érzi magát (noha tulajdonképp inkább ő döntött úgy, hogy kidobja hűtlen férjét, mikor kipattant a botrány), így most viszonylag egyszerű feladat bejutni az ágyába. Persze nem biztos, hogy a pótlék szerep jó alap egy tartós kapcsolathoz.

A válási procedúra alatt a gyerekek ide-oda hányódnak, a gyermekfelügyelet megszerzése miatt mindkét fél (anya és apa is) hazudni kényszerül esetleg arról, hogy kivel él vagy nem él, és kivel szexel, lehet, hogy az egész, szépen induló szerelem megfeneklik a válási hercehurca miatt, mikor az egyik fél szembesül azzal, hogy a másiknak nem ő a legfontosabb, hanem a gyerekei, és ez mindig is így lesz... 

Most már ideje bevallani, hogy az Affér című sorozat 2. évadának zanzásított változatát olvashatjátok, az elsőről korábban már írtam. Ahhoz képest nagy újdonság, hogy immár nem csak a viszony főszereplőinek, Noah-nak és Alison-nak a verzióit láthatjuk, hanem a két elhagyott házastárs története is helyet kap: Helené, a négy gyermekes, gazdag ex-feleségé, és Cole-é, aki Alison-nal közös gyermekét egy baleset során vesztette el. 

A történetet persze továbbra sem kronologikus sorrendben mesélik el a sorozat alkotói, de az azonos jelenetek két nézőpontból való bemutatása már sokkal kevésbé jellemző - az első évad egyik nagy különlegessége az volt, hogy a két főszereplő nagyon másképp emlékezett ugyanazokra az eseményekre. Mivel immár négykezest játszanak, ez az elbeszélési mód túlságosan lassúvá tenné a sorozatot. De egyébként is úgy éreztem, hogy kissé eltúlozták az azonos eseményekre másképp emlékezést témáját, oly mértékben, hogy már nem is azonos eseményekről volt szó. 

A sorozat valójában gazdagodott azzal, hogy most már a megcsalt felek lelki világába is betekinthetünk, és legyünk nyugodtak: nem holmi ártatlan áldozatként ábrázolják őket, ennél sokkal színvonalasabb a forgatókönyv. Cole például részese lesz egy nevetségesen bosszantó in flagranti jelenetnek, amelyben ő keféli más feleségét (ráadásul nincs is valami nagy kedve hozzá)... 

Ha éppen azon morfondíroztok, hogy felrúgtok mindent a nagy szerelem kedvéért, ne mulasszátok el megnézni, érdemes. Persze nem kell, hogy minden családban ilyen felfordulás keletkezzék, de valamennyi biztos lesz. Talán jobb, ha egy részét előre látjuk.