Nincs olyan nap, hogy ne olvasnék, hallanék valami csodálatos bölcsességet a hűségről és a hűtlenségről, legyen szó könyvről, filmről, facebook-ról, vagy bulvárhírről… Hogy kedvenc forrásaimat, a pszichológusok billentyűzetét ki ne hagyjam…



Attól tartok, sokan maguk se hiszik el mindazt, amit leírnak és kimondanak, de sokkal nehezebb árral szemben úszni, mint hagyni magunkat sodortatni a folyóval, így továbbra is hömpölyögnek a csodálatos mondatok…

Nézzünk párat.


1. Hűség nélkül nincs őszinteség.

Ez egy trükkös mondat, mert aki hűséges, az sem őszinte valószínűleg. (Például önmagához nem az, pedig az lenne a legfontosabb.) Aki hűtlen, az legalább valakihez őszinte. Egyébként az őszinteség túl van értékelve: a legtöbb ember köszöni, nem kér belőle, jól elvan kegyes hazugságokkal. A kapcsolati őszinteség titka, hogy ne várjuk el egymástól a kizárólagosságot: akkor sokkal kevésbé lesz szükség hazugságra. De az elhallgatás jogát azért tartsuk meg.


2. Mindenki megbánja, ha hűtlen lesz.

Biztos van, aki megbánja, csak én még nem sok ilyennel találkoztam. Sokan egyáltalán nem bánják meg, nem kérnek bocsánatot és nem akarnak megváltozni. Leginkább a feleslegesen hűségben töltött éveket bánják meg sokan.


3. Aki hűtlen, az minden más aljasságra is képes.

Nemrég egészen szürreális cikket olvastam ebben a témában: a kutatók arra jöttek rá, hogy a férfiakat maga a szexuális vágy máris hazudozásra, lopásra és csalásra készteti. Még jó, hogy a gyilkosságot nem vették bele azonnal. A hűtlenség és a bűnözés különböző formáinak egybemosása nagyon káros és ostoba dolog.


4. Meg lehet előre jósolni, hogy valaki hűtlen lesz-e vagy sem.

Van, akiről határozottan kijelenthető, hogy biztos hűtlen lesz, az azonban, hogy soha nem lesz az, senkiről nem mondható el. Vizsgálhatjuk a horoszkópját, a szüleit, a vallását, a szexuális preferenciáit, azt, hogy mennyire kockázatkerülő vagy sem, de nem létezik biztosíték. Jobb, ha belenyugszunk, hogy bármi megtörténhet – velünk is. Mert önmagunkról sem tudhatjuk, hogy sose lépjük át a határt. Igen, én is hittem már ezt magamról, aztán tessék…


5. A hűtlenség mindenkinek fáj.

Nem, nem mindenkinek. Van, aki számára természetes és van, akit felizgat. Legfőképpen attól kapok kiütéseket, mikor azt boncolgatják, hogy a hűtlenség felfedezése olyan, mint egy rokon halála. Elég a melodrámából. Akinek olyan, azzal komoly bajok vannak.


6. A pornó hűtlenebbé tesz.

Nem. A pornó biztos nem tesz hűtlenné, inkább csak pótcselekvés a szex helyett. Az baj, ha valaki az élő szexet már nem is akarja – de az ugyebár nem is lesz hűtlen… Bővebben itt írtam róla.


7. A hűtlenek szenvedélybetegek.

Nem mondom, hogy gyakran hangoztatott hazugság, de már találkoztam vele párszor. Vannak szexmániások, akik szenvedélybetegek – ha már képtelenek normális életet élni, mert a szex uralja minden gondolatukat, akkor az persze probléma. De ez a hűtlenségtől független, van, aki szingliként csinálja ezt, és van, akinek közben párkapcsolata(i) is van(nak). A témáról ebben a posztban írtam.


8. A hűtlen éretlen személyiség.

Sokszor hangoztatják, hogy a felnőtt ember képes korlátozni magát és az erkölcs fontosabb számára, mint vágyai azonnali kielégítése. Pedig téved, aki azt hiszi, hogy a hűtlenek azonnal kielégítik a vágyaikat. És, hogy nem képesek korlátozni magukat. (A legtöbbjük, aki nem szenvedélybeteg, igenis sok tekintetben fegyelmezett.) Csak a hülyeségig nem viszik el az önuralmat. Az érett felnőtt képes dönteni arról, hogy mi a jó neki és mi nem, és nem feltétlen követ minden szabályt, amelyet mások, főleg nőtlen papok ötlöttek ki… A szabályok kritikátlan követése inkább utal éretlen személyiségre.


9. Aki szerelmes, az sose lép félre. Ha félrelép, akkor nem szerelmes.

Lehet, hogy kisebb a valószínűsége a hűtlenségnek, ha az ember szerelmes, de attól még, hogy félrelép, simán lehet szerelmes. És nem csak egy emberbe lehetünk egyszerre szerelmesek. Bárki bármilyen lózungokat mond erről: hadd döntse el ki-ki egyénileg, hogy számára mi a szerelem és ez mivel jár együtt.


10. A nők csak akkor törnek házasságot, ha már nem szeretik a férjüket.

Hát, nem. Persze azt sem lenne utolsó dolog meghatározni, hogy itt mit értünk szereteten (vagy a szerelemre gondolunk?), de annyi biztos, hogy vannak nők, akik simán hűtlenkednek akkor is, ha szeretik a férjüket.


Hogyan folytatnátok a sort?