Nemrégiben volt szó arról, hogy milyen kölcsönhatásban áll házasság és szeretői kapcsolat: lehet, hogy egymást kiegészítve tarthatók fenn, és ha az egyik beborul, akkor a másik is... És arról is volt már szó, hogy vannak házasságok, amelyek működésképtelensége csak akkor válik nyilvánvalóvá, ha bekövetkezik a lebukás, és végre ki kell mondani dolgokat.



A következő történet ismét azt példázza, hogy a hűtlenségnek, illetve a lebukásnak lehetnek kifejezetten pozitív következményei.

Adott egy jól menő ügyvéd (nevezzük Andrásnak), aki 10 éve nős, de már rég nem a feleségével (Olgával) éli ki a szexuális illetve romantikus vágyait. A feleség arra jó, hogy vezesse a háztartást, finomakat főzzön, és hátországot biztosítson neki: legyen kivel megbeszélni a munkahelyi problémáit, legyen ki meglátogassa az anyját, és így tovább.

Az ügyvédnek van egy szeretője is, természetesen, akihez 5 éve járogat: a nő (Mónika) kicsit fiatalabb Olgánál, de nem sokkal. A férfi nem tartja el, de anyagilag segíti, a nőnek nem titkolt célja pedig az, hogy rávegye a pasit a válásra. Mónika szinte a viszinyuk kezdete óta erőlteti a témát, de András kerekperec megtagadja, hogy fontolóra vegye a válást: állítása szerint a nejét is szereti és nem teheti meg vele, hogy elhagyja, mert a nő ezt nem élné túl...

De miközben ő nem akar válni, folyamatosan féltékenykedik Mónikára: állandóan azzal fárasztja, hogy ne öltözzön olyan szexin, ne flörtöljön a vendégekkel (a hölgy egy bárban dolgozik), és egyébként is keressen másik munkát.

Mónika már nagyon unja a helyzetet, meg a féltékenykedést, de ez utóbbit inkább fegyverként használja, ha el akar érni valamit Andrásnál. A valódi célja a házasság, mert gyereket akar, és kezd kifutni az időből. Az ügyvédnek úgysincs gyereke (Olgának sok meddőségi kezelés ellenére sem sikerült teherbe esnie), így Móni nyeregben érzi magát. Elvileg minden adott ahhoz, hogy átvegye a feleség szerepét, úgy érzi, csak András kényelemszeretete akadályozza meg abban, hogy elinduljanak a változás irányába.

Úgy dönt tehát, hogy a saját kezébe veszi a dolgokat: egy szép délután beállít Olgához és kiteregeti a kártyáit. Jön a szokásos szöveg: András és ő évek óta szerelmesek egymásba, a férfi csak sajnálatból nem akar válni, de igazából már rég megérett rá a helyzet, Olga legyen szíves ne álljon többé az útjukba.

Olga az első pillanatban teljesen ledöbben, arra is képtelen, hogy válaszoljon. Aztán rájön, hogy megkönnyebbült: már rég nem érezte jól magát a férjével, aki házi cselédnek tekintette, nem foglalkozott vele, elfelejtette a születésnapját és bejelentés nélkül vendégeket hozott a nyakára...

Így nincs szükség arra, hogy homályos érzések és könnyen lesöpörhető érvek alapján vessen véget a kapcsolatnak, a hűtlenség mindig nagyszerű indok a szakításra. Gyorsan összecsomagol tehát és miután röviden elmagyarázta Andrásnak, hogy mi történt, elmegy a családi nyaralóba, ahol átmenetileg meghúzhatja magát és eldöntheti, mit kezdjen az életével.

András persze megpróbálja visszatartani, fenyegetőzik, hogy tönkreteszi anyagilag, nem jut neki semmi a válás után, megbocsátásért könyörög, beismeri, hogy hibázott, stb. - de mindez lepereg a nejéről, aki csak szabadulni akar, és hálával gondol Mónikára, aki megadta neki a lehetőséget, hogy emelt fővel távozzon a kapcsolatból.

Ha Mónika azt hitte, hogy ezzel nyer valamit, akkor persze tévedett: Andrást teljesen kihozza a sodrából, hogy elvesztette a feleségét. Nem, mintha tényleg szerette volna, de kényelmes volt, hogy ott van vele és micsoda presztízsveszteség, ha az embert elhagyja az asszony. Úgyhogy csak azért látogatja meg Mónikát, hogy üvöltözzön vele egy jót, amiért így felborította az életét.

De ekkor még él benne a remény, hogy valamilyen módszerrel visszaszerezheti a nejét, ugyanis egyáltalán nem érzi, nem tudja, mennyire unalmas és élettelen volt a házasságuk a nő szemében, aki azért közben ártatlan flörtöt folytatott az egyik kollégájával, és most, hogy már szabadnak érzi magát, hamar össze is jön a pasival.

Mikor András tudomást szerez arról, hogy Olga már túl is lépett rajta, teljesen kikel magából: hűtlenségről hadovál (ami sokkal súlyosabb, mint az övé volt, mert ő azt már lezárta, bocsánatot kért, ráadásul nem ország-világ szeme láttára művelte), újra könyörög meg fenyegetőzik, hol a neje nyakára jár, hol Olga barátját környékezi meg és zaklatja. Mindezzel persze nem megy semmire. És közben Mónika is felismeri, hogy nagyon félreismerte a szeretőjét: már sehol sincs az a kedves, figyelmes férfi, aki hetente kétszer meglátogatta és elhalmozta ajándékokkal. Pár hétig még tart a kapcsolatuk, de már csak vádaskodásból és örömtelen szexelésekből áll: végül a nő mondja ki, hogy legyen vége.

Noha azt gondolnánk, hogy a szerető durva beavatkozása csak romboló hatású lehet, ebben az esetben éppen hogy az adta meg a végső lökést egy különben sem működő házasságnak, hogy kiderült a hűtlenség: igaz, a szerető sem érte el a célját, de kiszabadult abból a fals kapcsolatból, amelyben nem találta a helyét és amely egyébként sem felelt volna meg a céljainak. A férjről meg kiderült, hogy egyik nőt sem szerette, amikor pedig a felesége összeolmás és önvádak helyett egyszerűen csak kisétált és újrakezdte az életét, minden addigi fölénye elpárolgott.

Nyilván senkit nem biztatnék arra, hogy felkeresse a szeretője feleségét vagy éppen a férje szeretőjét, de esetenként még akár pozitívum is születhet az ilyen kétségbeesett akciókból.