Milyen kölcsönhatásban van egy viszony a felek házasságaival? Vajon tényleg az a leggyakoribb, hogy a szeretőzés meggyengíti a házasságot, illetve a házasság kudarca vezet szeretőzéshez? Esetleg a szeretőzés vet véget a házasságnak? Vagy a kétféle kapcsolat úgy is kiegészítheti egymást, hogy ha az egyiknek vége, a másik is borul? Okozhatja-e a házasság felbomlása a szeretői kapcsolat megszűnését, vagy fordítva, a szeretővel való szakítás vezethet-e az otthoni status quo végéhez?



Több történetet hallottam már annak kapcsán, hogy a házasság felbomlása (vagy az egyszerű különköltözés) milyen hamar fel tudja borítani a viszonyt is, pedig az ember azt gondolná, hogy a szeretők végre korlátok nélkül élvezhetik az életet.

Nézzünk pár alapesetet:

1. A különköltözés nem az addigi szerető szándéka szerint történt, hanem lebukás eredménye, és ő még helyre szeretné hozni a házasságát, így gyorsan szakít, hogy legyen esélye a férjénél/feleségénél. Illetve tudja, hogy nem szeretne egyedül maradni, és a szeretőzés önmagában nem elég neki: ha a szerető nem hajlandó összebútorozni vele, vagy eleve családja van, így ez szóba se kerülhet, akkor dönthet úgy, hogy inkább az addigi házastársát hódítja vissza, vagy a nulláról kezdi a társkeresést, de a szingli szerető státuszban inkább nem marad.


2. A különköltözést ő akarta, a szeretője viszont továbbra is benne marad a házasságában, így a helyzetük merőben különbözővé válik. Az elvált nő/férfi hirtelen teljesen szabad lesz (bár ez inkább akkor jellemző, ha nincs gyerek, illetve a gyerekek már nagyok, vagy nem az elvált féllel élnek), a szeretőt nyomasztja a partnere szabadsága, elkezd féltékenykedni számon kéri rajta, mit csinál hétvégenként meg esténként, ami felől korábban biztos volt, hiszen a házasság jó kis béklyóként működött... Ha a házasságában maradó szerető nem tud uralkodni a féltékenységén, ez is véget vethet az akár több éve zajló viszonynak.


3. Olyan is van, amikor a szerető abban a hitben él évekig, hogy csak a partnere férje/felesége áll annak újtában, hogy a szerelme összeházasodjon vele, és mikor a házasságnak vége, kénytelen azzal szembesülni, ha a másik ezt nem így gondolta. Vagy korábban esetleg így gondolta, de az évek folyamán átalakultak a szándékai. Esetleg soha többé nem akar a nyakába venni egy együttélős kapcsolatot, vagy nem ez az ok, hanem az, hogy a szerető nem olyan fajta nő vagy férfi, akit alkalmasnak gondolna az együttélésre, és inkább új kalandok felé kacsintgat. Végül is tizensok év alatt ugyanúgy megunhatta a szeretőjét, mint a feleségét/férjét, akik valamiképp kiegészítették egymást. Ha a szerető szívesen megmarad szeretőnek, ez valószínűleg nem gond, mindaddig, míg az elvált fél nem talál magának egy új "elsődleges" kapcsolatot.


Lehet a dolog fordított is: a szeretői viszony felbomlása is elvezethet a házasság bukásához.

4. Egy hosszú szeretői viszony biztosította az így-úgy döcögő házasság stabilitását, mert a szerető mellett el lehetett viselni, hogy otthon sokminden nincs rendben. Ha a szerető szakít (mert kiszeretett a partneréből, mert elvált és nem elég neki a szeretőzés - lásd első pont), mert megismerkedett valakivel, aki független, és akivel együtt akar élni (amennyiben szingli szerető volt), a házasság hirtelen elviselhetetlenné válhat, és felborulhat. Főleg, ha ez akkor következik be, amikor már nagyok a gyerekek, és a férj/feleség csak azért maradt olyan sokáig benne, mert nem akart megválni a gyerekeitől, vagy egyedül maradni velük.


5. Az is lehet, bár valószínűtlenebb, hogy a jobb híján megcsalt félnek nevezett férj/feleség nem bírja elviselni azt, ha a házastársa mellett már nincs ott a szeretője, mert például egyáltalán nem akar annyi szexet, amennyire az addig hűtlennek szüksége volt (illetve amennyihez a szeretője révén hozzájutott), és az addigi langyos szex már nem elégíti ki otthon, a szexmegvonás meg túl nagy feszültséghez vezet.


Ismertek hasonló eseteket, esetleg további verziókat?