De még itt is előfordulhat, hogy az illető ugyan nem vaskalapos, ami a hűtlenséget illeti, akár már ő is lehetett részesen szeretői kapcsolatnak, de úgy, hogy ő maga még soha nem lépett félre és olyan partnert keres, aki hűséges lenne hozzá… Csak mivel inkább laza kapcsolatban gondolkodik, inkább nem a hagyományos keresőket választja. Vagy akár használhat többet is egyszerre, miért is ne…
Attól függően, hogy a partner milyen jellegű kapcsolatban gondolkodik, felmerülhet a kérdés, hogy bevalljuk-e a múltunk titkos részeit, és azt milyen mélységben tegyük. Illetve csak akkor vigyük-e a balhét, ha konkrét kérdést kapunk, vagy már megelőző csapásként közöljük a dolgokat, hogy még csak fel se merüljön a félreértés lehetősége.
Az etikus nyilván az lenne, ha mindenki őszintén feltárná a múltját, elmondaná, hogy milyen jellegű tapasztalatokat szerzett, azokat megbánta-e, és a jövőben monogámként szándékozik-e viselkedni vagy esze ágában sincs…
Ugye, az etikus nonmonó esetében elég nyilvánvaló, hogy az ember így ismerkedik, bár még ott is felmerülhet, hogy valaki meg akarja adni önmagának azt a lehetőséget, hogy felfüggeszti a többpartnerűséghez való vonzódását és ha szerelmes lesz, akkor tényleg vállalja a monogámiát. Az, hogy mennyi időre, persze már kérdéses, de átmenetileg dönthet így. Viszont a viselt dolgokról hallgatni akkor elég kényes… De mikor és mennyi fedjünk fel a múltból, ha nem kifejezetten egy másik hűtlennel akarunk kapcsolatot teremteni?
Ez nehéz kérdés, mert lehet, hogy az etikus hozzáállással egy csomó potenciális jelöltet elriasztunk… Az etikus ugyanis az, ha rögtön az ismerkedés elején tisztázzuk ezeket a kérdéseket. De például egy szinglik közötti ismerkedésnél lehet, hogy fel se merül a téma. Mégiscsak furcsa lenne azzal indítani, hogy minden páromat megcsaltam és te is erre számíthatsz, ha összejövünk…
Sokan gondolhatják, hogy eddig azért hűtlenkedtek, mert még nem tombolták ki magukat, vagy mert a kapcsolataik szexuálisan nem voltak elég kielégítőek, de egy jobb minőségű kapcsolatban már egészen másképp lesznek a dolgok, és akkor minek előre elrontani az egészet ilyen vallomásokkal? És van olyan is, aki úgy gondolja, hogy csak most jutott a személyiségfejlődésnek abba a szakaszába, hogy már elég lesz neki egy partner… És éppen elég egyéb (múltbéli?) hajlamokról beszélni, amikor már nyakig benne van egy kapcsolatban…
Valószínűleg nagyobb esélyekkel indulunk, ha nem tárjuk fel a múltunk minden részletét, sőt, még nagy vonalakban sem beszélünk róla, de a kapcsolat egy bizonyos pontján már csak előkerül a téma, és akkor már túl mélyen merültünk az érzelmekbe ahhoz, hogy ne legyen kockázatos az ilyen vallomás. Lehet, hogy a partner felépített rólunk magában egy képet, amely nem felel meg a valóságnak… Ilyenkor dönthet úgy, hogy ez belefér neki, de úgy is, hogy nem… Ha már szerelmes, akkor emiatt aligha szakít, de érezheti magát becsapva még akkor is, ha konkrétan nem érintettétek a témát…
A kiinduló gondolat ugyanis még nem független partnereknél is sokszor az, hogy kapnak valamiféle kizárólagosságot. A szinglik, elváltak pedig eleve abból szoktak kiindulni, hogy a monogámia talaján állnak. Hiába jelenti ki egy férfi, hogy csak barátságot szeretne extrákkal, amit értelmezhetünk úgy, hogy akkor kizárólagosságot nem, ha már elkezdődik valami, lehet, hogy mégsem veszi annyira lazán.
Azt nem tanácsolnám, hogy tagadjuk le kerekperec, hogy voltunk már hűtlenek, mert ekkora hazugsággal tényleg nem kéne indítani egy kapcsolatot, de nem feltétlen kell minden részletet elmondani. Egy csomóan nem is igénylik. Azt viszont magunkban érdemes tisztázni, hogy a jövőben mennyire akarunk titkolózni, vagy monogámok lenni vagy kifejezetten csak nem kizárólagos kapcsolatban gondolkodni…