Sokan szapulják a titkolózós, hazudozós, sunnyogó hűtleneket, akik állítólag gyávák vállalni tetteik következményeit. Vagy csak nem akarják felrúgni a status quo-t és döntésre kényszeríteni a partnerüket, konfliktust generálni és bevonni a gyerekeiket egy olyan történetbe, amely igazán nem is rájuk tartozik. Nézőpont kérdése, ki hogyan intézi az ügyeit: persze nem csak saját vérmérsékletünk és neveltetésünk befolyásol a döntésben, hanem az is, amit a partnerünkről gondolunk: ő vajon hogyan viselné a dolgot, mennyit bír ki az igazságból, és nem lesz-e állóháború vagy tragédia abból, amit lehetett volna diszkrét módon is intézni?
Léteznek őszinte, érzéseiket sosem rejtegető hűtlenek is, akik együtt élnek valakivel, majd egy ponton bejelentik, hogy most beleszerettek valaki másba, és egy időre el is költöznének. Vagy egy időre, vagy ki tudja, meddig… Elsősorban férfiakról hallottam ilyet, de nem állítom, hogy nők sose teszik meg… Bár sejtésem szerint egy férfi könnyebben mozog: szingli szeretője szívesebben fogadja be, mint egy nőt a maga szingli szeretője, illetve, ha a szeretőnek is ő biztosít lakást, anyagilag is valószínűbb, hogy ő engedheti meg magának kettejük új életének finanszírozását. A nőt sokszor a gyerekek fogják vissza, mert még mindig jóval kevésbé tolerálja a társadalom, ha egy anya hagyja el a gyerekeit, mint ha ezt az apa teszi. Azért ez sem példátlan, de… A megítélés teljesen más, a visszatérésről már nem is beszélve: olyanról őszintén szólva még nem hallottam, hogy egy anya lelépett, gyerekeit a férjére hagyta, majd x hónap, év múlva visszatért. (Ha nincs gyerek, a helyzet egyszerűbb.)
Ugyancsak nem kizárólagosan, de inkább a férfiakra jellemző, hogy alapvetően egy partnerhez ragaszkodnak éveken vagy akár egy életen át, de közben bele-beleszeretnek másokba is, és arra az időre némileg parkolópályára állítják az asszonyt, akihez széttéphetetlen szálak fűzik őket. Az első alkalommal persze nem látszik még, hogy ez valamiféle minta, hogy időnként rájön az illetőre, de aztán majd lecseng, és jön a nagy kibékülés, újra egymásra találás. Bár lehet, hogy a hűtlen tisztában van azzal, hogy ő így működik, és sose hagyná el végleg a társát… De a társa honnan lehetne ebben olyan biztos?
Nem tudom, milyen érzés lehet hasonló kapcsolatban élni, mi az a kötőanyag, amely egyben tartja a párt akkor is, ha időnként az egyikük mással akar folyamatosan együtt lenni, ahogy ez már szerelmeseknél szokás, és nem is korlátozza magát egyáltalán… A szerelemből is a maximumot hozza ki, meg a házasságát is megtartja. Az állandó asszony/férj mit csinál ilyenkor? Várja, hogy a kedvese visszatérjen hozzá, és bekötött szemmel jár, folyton bánkódik, nem foglalkozik az egésszel, azt figyeli, hogy ki néz rá szánakozással kevert sajnálattal, vagy felhatalmazva érzi magát arra, hogy ugyancsak keressen egy szeretőt? Esetleg mégis széttépi a széttéphetetlennek tűnő köteléket, mikor már ikszedik alkalommal lepi meg a partnerét a szerelem? Vagy akivel ezt meg lehet csinálni, mégpedig ismételten, az társfüggő?
Vajon az őszinte, elköltözős hűtlen elvárja-e, hogy otthagyott partnere őt visszafogadja, amikor neki tetszik, elvárja-e, hogy hűséges legyen, ne éljen szexuális életet, visszafogja az érzelmeit, játssza a szalmaözvegyet? Vagy természetesnek veszi, hogy a partnerének is jogában áll élvezni, amit az élet adhat? Már, ha olyan a természete, hogy hiányzik neki, amit tőle nem kaphat meg… Lehet persze, hogy a partner olyannyira monogám beállítottságú, hogy ilyenkor sem szűrné össze a levet senki mással, és az is lehet, hogy a kapcsolatban a szexnek már nincs jelentősége, barátok meg úgy is lehetnek, hogy nem élnek együtt… De a szeretőt is meg lehet csalni a feleséggel, végül is a szerepek ilyenkor felcserélődnek, a szerető válik hivatalossá, a feleség meg titokká: elég sajátos szituáció, de fogadok, hogy akad rá példa: persze ehhez kell némi humorérzék. (Hogy filmes példát hozzak, az Egyszerűen bonyolultban fordul elő, hogy Meryl Streep exférje ráun fiatal nejére, akiért az exét elhagyta, és visszakéredzkedik, néhányszor sikerül is neki elcsábítania volt szerelmét, akihez még igencsak erős szálak fűzik. De ismeretségi körben is hallottam olyan férjről, aki volt feleségével olykor az ágyban kötött ki, noha közben már mással élt: igaz, ott visszarendeződés egyikükben sem merült fel a tudomásom szerint.)
Biztosan sokaknak eszébe jut, hogy az otthagyott partner számára mennyire megalázó, hogy nyíltan elhagyják, és valahol mégiscsak ott van az az elvárás, hogy neki vissza kellene fogadnia a tékozló fiút/lányt. Civilizációs beidegződésünk, hogy feltételezzük: egy nő hajlamosabb erre, mint egy férfi, és nem feltétlen veszíti el nimbuszát, méltóságát, ha „eltűri” a férje időnkénti hosszabb kalandjait. Főleg, ha a különleges szabályokat magukénak érző művészekről van szó, és arról, hogy egy nagy színész vagy író akár saját művészeti teljesítményének érdekében IS megteheti ezt, mert az olyan őszinte dolog. Csak éppen attól, hogy a magánéletük közkincs és minden rezdülésükről tömegek szereznek tudomást, az ilyen sztorik nem csupán a résztvevőkre tartoznak, és ez alapvetően befolyásolja a szereplők viselkedését is.
De ha elhagyjuk a művészek szféráját (amely egyébként nem olyan nagyon különleges világ), akkor is találunk időlegesen elköltöző hűtleneket. Lehet, hogy nem is saját kezdeményezésre mennek el, úgy küldi őket a partner, aki nem tudja elviselni a szeretőről való tudást. Aztán lehet, hogy maga hívja vissza az elküldött férjet/feleséget. Vagy hol így akarja, hol úgy. Ő költözik el, mégis a másik költözzön, vége mindennek, mégsincs vége… Hallottam olyan esetről, amelyben a férj évekre elment, családot alapított, két gyereke született, majd elmúlt a nagy szerelem, és visszakéredzkedett az eredeti feleségéhez. Az meg visszafogadta…
Nekem személy szerint ez sokkal kevésbé tűnik kívánatos vagy járható forgatókönyvnek, mint a nyitott kapcsolat vagy a titkos szeretőzés, de lehet, hogy én vagyok túl rugalmatlan, és ragaszkodom extrém mód a status quo fenntartásához, főleg, ha gyerekek is vannak. Nektek mi a véleményetek? Visszafogadnátok-e azt, aki egyszer nyíltan elhagyott egy másik nőért vagy férfiért? Illetve kitennétek-e a partnereteket valaha annak, hogy átmenetileg elköltöztök máshoz, aztán visszakéredzkedtek? Vagy egy ilyen szétválás után nincs visszaút, megbánás, főleg nem évek múltán?