A hűtlenség ABC-je viszony.hu blog

A hűtlenség nem megbocsáthatatlan, mint egyesek gondolják, és minimum 32 okunk van arra, hogy elnézzük. Bár szerintem ennél sokkal több is.

Van miért bocsánatot kérned? Vagy ha megteszed, csak azért, mert így kisebb a balhé? Esetleg, mert ezt várják tőled? De megbánod-e tényleg, hogy félreléptél? És abba akarod-e hagyni?

Online könnyebben megy a kitárulkozás, főleg, ha olyan partnerre akadunk, aki ezt hozza ki belőlünk. Aztán lehet, hogy eljön a kijózanodás és megijedünk attól, mennyi mindent elmondtunk magunkról. Főleg akkor eshetünk bele ilyen helyzetekbe, ha az eredeti kapcsolatunkban már nincs igazi kommunikáció.

Mit gondolnak a nők a félrelépő férfiakról és azokról a nőtársaikról, akikkel már megtörtént, hogy nem független pasikkal kavartak? És a megkérdezettek közül hánynak volt már ilyen kalandja, és hánynak nem?

Nemrég írtam a Durex felméréséről, amely a szexuális elégedettséget volt hivatott megállapítani (de több sebből vérzett), és már akkor feltűnt, hogy van egy lista, amely a hűtlenségi arányokkal foglalkozik. Érdekes módon nem csak a legjobb szexben végeztek élen a nigériaiak, hanem a női hűtlenség versenyszámban is - míg az első ellen aligha akarnak tiltakozni, akár igaz, akár nem, a második eredmény teljesen felháborította őket. Arról a 178.5 milliós Nigériáról beszélünk, ahol a lakosság fele muszlim és a Boko Haram szélsőséges iszlamista banda szakmányban rabol el és tesz szexrabszolgává fiatal lányokat... Nem tudom,...

Sokan szapulják a titkolózós, hazudozós, sunnyogó hűtleneket, akik állítólag gyávák vállalni tetteik következményeit. Vagy csak nem akarják felrúgni a status quo-t és döntésre kényszeríteni a partnerüket, konfliktust generálni és bevonni a gyerekeiket egy olyan történetbe, amely igazán nem is rájuk tartozik. Nézőpont kérdése, ki hogyan intézi az ügyeit: persze nem csak saját vérmérsékletünk és neveltetésünk befolyásol a döntésben, hanem az is, amit a partnerünkről gondolunk: ő vajon hogyan viselné a dolgot, mennyit bír ki az igazságból, és nem lesz-e állóháború vagy tragédia abból, amit lehetett volna diszkrét módon is intézni? Léteznek őszinte,...

Újra és újra szembesülök az utóbbi hetekben ezzel a kérdéssel: vajon minek kellett bevallani a félrelépést? Vagy azt, ami még csak nem is volt félrelépés, csak egy kísértés, érzelmi vihar, séta az esőben, pár nap majdnem-szerelem? Vajon miért érzik egyes emberek, hogy nem bírják magukban tartani a titkot, és miért képesek mások sokkal súlyosabbnak minősülő eseteket, viszonyokat, szerelmeket akár egész életen át elhallgatni az állandó partner elől? Hányan bánják meg, hogy elmesélték, és hányan bánják meg, hogy sosem mondtak semmit? Hányan mondanák el szívesen, de már azt sem tudják, hol kezdjék? ...