Noha sokan hirdetik azt, hogy a hűtlenség megbocsáthatatlan bűn és mindig annak a hibája, aki elkövette (vagyis semmilyen módon nem felelős érte a másik fél), azért a valóság teljesen másképp néz ki. Hogy milyen 1) arányban bocsátanak meg, 2) hunynak szemet vagy 3) balhéznak, de maradnak a kapcsolatban emberek, azt persze lehetetlen felmérni, arra viszont rákérdezhetünk, miért érzi valaki úgy, hogy elnézőnek kell lennie vagy miért éri meg megértőnek mutatkoznia.



Két görög kutató, M. Apostolou, és A. Demosthenous 2021-ben arra kereste a választ, hogy milyen okok vezetnek megbocsátáshoz (bár az ebből nem derül ki, hogy a megbocsátás szívből jön-e vagy látszólagos, ami pedig nagyon nem mindegy. A felmérésben 40-en vettek részt, nők és férfiak fele-fele arányban (nem túl nagy mintavétel), és átlagéletkoruk 33 év volt, vagyis elég érett válaszok érkezhettek. A kutatás eredményét az Adaptive Human Behavior and Physiology című kiadványban publikálták.

A felmérés első része félig strukturált módon zajlott, vagyis a résztvevők saját véleményt is megfogalmazhattak, nem csupán előre megírt szempontok alapján dönthettek.

Végül a következő 32 okot rendezték a kutatók különböző kategóriákba:


A) A „megcsalt” fél (MF) úgy véli, hogy a hűtlenség megismétlésére kevés az esély

* Ha a hűtlen (H) őszinte megbánást mutat
* Ha a hűtlenség alkalmi és nem ismétlődő volt
* Ha H hihető magyarázatot ad rá
* Ha H megesküszik, hogy soha többé nem teszi
* Ha H bizonyítja, hogy tényleg MF-fel akar maradni
* Ha MF szereti H-t (érdekes, hogy ez csak így random jelenik meg a listában, pedig eléggé mérvadó)
* Ha első alkalommal történt ilyen
* Ha H önként vallja be
* Ha csak egyszer történt
* Ha H meggyőzi MF-et arról, hogy tényleg szereti
* Ha H hirtelen felindulásból cselekedett
* Ha H be volt rúgva
* Ha sok éve tart a kapcsolat
* Ha MF azt gondolja, hogy az ő hűtlensége vezetett H hasonló viselkedéséhez
* Ha MF egyébként jól érzi magát a kapcsolatban
* Ha a kapcsolat kezdetén történt


B) Ha valamilyen függő viszony áll fenn kettejük között

* Ha MF anyagilag ki van szolgáltatva H-nak
* Ha MF nem könnyen találna más partnert
* Ha MF-nek nincs hova költöznie
* Ha MF anyagi támogatást kap H-tól
* Ha MF nem akarja, hogy H-ra lecsapjon valaki más
* Ha MF hozzászokott a kapcsolathoz
* Ha a család sürgeti a megbocsátást
* Mert MF nem akarja elveszíteni a kapcsolatba fektetett energiát / időt
* Ha MF túl öreg(nek gondolja magát)
* Ha H azzal fenyegetőzik, hogy öngyilkos lesz
* Ha H komoly betegségben szenved (nem értem, miért, de az nincs benne, hogy MF szenved komoly betegségben)


C) Gyerekek

* Ha a gyerekek kérik, h MF bocsásson meg
* Ha nagyon kicsik a közös gyerekek
* Ha egyáltalán vannak közös gyerekek


D) MF saját hűtlensége

* Ha MF is tervezi, hogy hűtlen lesz
* Ha MF már volt hűtlen

Az első felmérés alapján kialakult listát egy második felméréshez vették alapul, amelyben már 722 ember vett részt (374 nő, 348 férfi, átlagéletkor: 33).
35,7% volt házas, 43,3% szingli, 24,7% élt kapcsolatban, 5% elvált és 0,3% özvegy. Átlagosan 0,8 gyerekük volt.

Ezeket a résztvevőket arra kérték, hogy 1-5-ös skálán jelöljék meg, hogy a 32 indok közül melyik volt jellemző rájuk a múltban vagy melyiket tartanák valószínűnek a jövőre nézve, ha megbocsátásról lenne szó.

A nők nagyobb arányban választották, hogy nem lenne hová menniük, illetve hogy túl sokat fektettek már a kapcsolatba, és – nem meglepő módon – minél több gyerekük volt, annál inkább hivatkoztak a gyerekekre.


Egy harmadik felmérés is készült, a 2.-hoz hasonló módon, csak más csoporttal, és ehhez még egy személyiségtesztet is biggyesztettek. Ebből kiderült, hogy minél idősebb az ember, annál jobban hajlik a megbocsátásra és minél kedvesebb, annál könnyebben huny szemet.

A 32 ok soknak tűnhet, de van pár olyan indok, aminek a hiánya feltűnő, noha tudom, hogy egyesek kifejezetten gyakoriak:

* Ha MF tudja, hogy képtelen szexuálisan / érzelmileg kielégíteni H-t, akár felelős ezért, akár nem (ide vehetjük az aszexualitást, a libidó hiányát, a szexuális étvágyat befolyásoló korábbi traumákat, betegségeket, a homoszexualitást, az érzelmi elzárkózást, stb.)
* Ha MF-et egyáltalán nem izgatja már H se szexuálisan, se érzelmileg, vagy csak szexuálisan nem izgatja, de emberileg még szereti
* Ha MF szeretne H szexuális / érzelmi próbálkozásaitól megszabadulni és kifejezetten örül a hűtlenségének, mert így nyugta lehet
* Ha MF-et kifejezetten izgatja, hogy H-nak más partnerei vannak
* Ha MF tartósan szeretőzik és úgy érzi, ha H is csinálja, akkor kiegyenlítődik a dolog
* Ha MF élete sokkal kényelmesebb H mellett, mint anélkül lenne
* Ha nem megoldható a válás (közös vállalkozás, jelzálog, stb.)
* Ha MF szégyelli, hogy hűtlenek hozzá és ezt maximálisan titkolni akarja
* Ha MF annyira válásellenes, hogy mindent elvisel inkább, mint hogy szakítania kelljen
* Ha MF vallásos és emiatt azt hiszi, hogy meg kell bocsátania
* Ha MF élvezi, hogy H-t zsarolhatja a dologgal és H ezért hajlandó neki szívességeket tenni

Egy csomó esetben nincs valódi megbocsátás, inkább csak beletörődésről beszélhetünk, vagy éppen az így kialakult helyzetnek hála lehet bizonyos célokat elérni. A „megbocsátás” érkezhet azért is, mert így legalább sikerül tisztázni a viszonyokat, esetleg meg lehet nyitni a halódó házasságot vagy át lehet alakítani parenting marriage formába.

Van, aki egyszerűen csak belátja az idők folyamán, hogy az egész dolog nem annyira fontos és felesleges balhézni miatta. Illetve eleve nem is érzi úgy, hogy őt megrövidítették, ergo nincs mit megbocsátania.

Nektek eszetekbe jut még valamilyen indok, ami nem szerepelt a posztban? 

A poszt ennek a cikknek az alapján készült.