Vannak mérföldkövek az életben, olyan pillanatok, amelyek alapvetően befolyásolják a jövőnket. Olykor tisztában vagyunk azzal, hogy éppen egy ilyen döntést hozunk, olykor egyáltalán nem. De ha előre tudnánk, hová vezet egy-egy döntésünk, vajon másképp döntenénk, ha visszamehetnénk az időben? És mi lenne a következményekkel?
Ha például tudtam volna, ennyire rosszul alakul majd a házasságom, igent mondtam volna, amikor megkért a férjem? És ha nemet mondok, az milyen következményekkel járt volna? Mivel nincs lehetőségünk többször nekifutni ugyanannak a pillanatnak, soha nem fogjuk megtudni, mi lett volna, ha… De a gondolat attól még izgalmas: milyen valós alternatívái lettek volna a döntésünknek és vajon hol tartanánk ma? Jobb lenne vagy rosszabb?
Erre az ötletre fűzi fel a sztoriját a Ha tudtam volna című spanyol sorozat: Emma, a főszereplő tíz éve él egyre romló házasságban, és aznap este, mikor tizedik házassági évfordulójukat készül megünnepelni, visszautazik az időben: újra a lánykérésen találja magát. Ezúttal azonban nemet mond a férjének, Nandónak, akiért eredetileg nagyon odavolt. Most már persze a háta közepére se kívánja, és ezt nem is rejti véka alá.
Döntése miatt azonban a következő napokban nem esik teherbe, és nem születnek meg a gyerekei (akik ikrek voltak az eredeti idővonalon). Nando Emma legjobb barátnőjét veszi el, és az új idővonalon Emma hol az exét próbálja elcsábítani, hol az a mániája, hogy a gyerekeit majd a barátnője hordja ki, mintha ugyanazok a gyerekek megfoganhatnának bármely más pillanatban, mint ahogy eredetileg megfogantak.
Ha meg akarjátok nézni a sorozatot, akkor itt hagyjátok abba az olvasást: ugyanis csak a végén derül ki, hogy ez az egész valójában hűtlenségi dráma. Jó, már a sztori elején, a leánykéréskor megtudjuk, hogy Nando az utóbbi hónapokban valaki mással kavart, de nem azzal a mással, akivel végül is lebukik és aki miatt beindul ez az egész „időutazás”.
Emma azért kerül egy alternatív univerzumba, mert nem sokkal előtte jött rá, hogy a férje megcsalja, mégpedig a legjobb barátnőjével. Csakhogy ezt ő tulajdonképp régen sejtette… Ráadásul amilyen jeleneteket a házasságukból látunk, az alapján nem igazán világos, miért érzi annyira súlyosnak ezt a hűtlenséget, hiszen már évek óta ki nem állhatja a pasit és úgyis el akar tőle válni. Többször is undorodva fordul el tőle, minden idegesíti, amit csinál, csalódott, mert „miatta” nem végezte el végül az egyetemet (bár a teherbe esés azért az ő döntése is volt), nem vitte „semmire” az életben, egyszerű és agyonhajszolt háziasszonyként tengeti napjait, és még a gyerekei sem igazán foglalkoznak vele.
Az „időutazás” során viszont bármennyire is sikeres és gazdag lesz, képtelen feldolgozni, hogy a gyerekei nem születtek meg. Persze ha eleve nem is lett volna anya, akkor élvezhetné azt a fajta életet, de a sorozat azt sugallja, hogy a szakmai sikerek valójában nem olyan fontosak számára. Bár azt nem tudhatjuk, hogy ha nem a jövőből hozott tudásra alapozná ezeket a sikereket, másképp érezne-e, hiszen így az egész egy hatalmas átverés, invenció nélkül.
Mivel mindent Emma szemszögéből látunk, nem igazán derül ki, hogyan és mikor kezdődött a férje titkos kapcsolata a barátnővel: vajon mindig is párhuzamosan futott, vagy Nando csak a házassága megromlása miatt kötött ki a másik lánynál. Mindenesetre az egyetemi baráti társaságban más titkos kapcsolat is van, amelyről sokáig senki nem tud: egy meleg pár bujkál egész végig és csak a történet végén bújnak elő – bár Emma az időutazása során „lebuktatja őket”, ami azt sugallja, hogy sejtette ezt is, ahogy a férje félrelépéseit. (A gay szál miatt a törökök nem is engedték be a sorozatot a Netflix ottani verziójába.)
Szerencsére azt a hibát azért nem követték el a sorozat alkotói, hogy úgymond ráébresszék Emmát: a házassága nem is volt olyan rossz és a kapcsolata rendbehozására se tesz kísérletet. Éppen ellenkezőleg: az időutazása során majdnem összejött valakivel és a valóságban azt a pasit szemeli ki szeretőnek, bár arról már nem szerzünk tudomást, hogy ebből majd lesz-e valami vagy sem. De nem is ez a lényeg, hanem maga a szándék.
Ha például tudtam volna, ennyire rosszul alakul majd a házasságom, igent mondtam volna, amikor megkért a férjem? És ha nemet mondok, az milyen következményekkel járt volna? Mivel nincs lehetőségünk többször nekifutni ugyanannak a pillanatnak, soha nem fogjuk megtudni, mi lett volna, ha… De a gondolat attól még izgalmas: milyen valós alternatívái lettek volna a döntésünknek és vajon hol tartanánk ma? Jobb lenne vagy rosszabb?
Erre az ötletre fűzi fel a sztoriját a Ha tudtam volna című spanyol sorozat: Emma, a főszereplő tíz éve él egyre romló házasságban, és aznap este, mikor tizedik házassági évfordulójukat készül megünnepelni, visszautazik az időben: újra a lánykérésen találja magát. Ezúttal azonban nemet mond a férjének, Nandónak, akiért eredetileg nagyon odavolt. Most már persze a háta közepére se kívánja, és ezt nem is rejti véka alá.
Döntése miatt azonban a következő napokban nem esik teherbe, és nem születnek meg a gyerekei (akik ikrek voltak az eredeti idővonalon). Nando Emma legjobb barátnőjét veszi el, és az új idővonalon Emma hol az exét próbálja elcsábítani, hol az a mániája, hogy a gyerekeit majd a barátnője hordja ki, mintha ugyanazok a gyerekek megfoganhatnának bármely más pillanatban, mint ahogy eredetileg megfogantak.
Ha meg akarjátok nézni a sorozatot, akkor itt hagyjátok abba az olvasást: ugyanis csak a végén derül ki, hogy ez az egész valójában hűtlenségi dráma. Jó, már a sztori elején, a leánykéréskor megtudjuk, hogy Nando az utóbbi hónapokban valaki mással kavart, de nem azzal a mással, akivel végül is lebukik és aki miatt beindul ez az egész „időutazás”.
Emma azért kerül egy alternatív univerzumba, mert nem sokkal előtte jött rá, hogy a férje megcsalja, mégpedig a legjobb barátnőjével. Csakhogy ezt ő tulajdonképp régen sejtette… Ráadásul amilyen jeleneteket a házasságukból látunk, az alapján nem igazán világos, miért érzi annyira súlyosnak ezt a hűtlenséget, hiszen már évek óta ki nem állhatja a pasit és úgyis el akar tőle válni. Többször is undorodva fordul el tőle, minden idegesíti, amit csinál, csalódott, mert „miatta” nem végezte el végül az egyetemet (bár a teherbe esés azért az ő döntése is volt), nem vitte „semmire” az életben, egyszerű és agyonhajszolt háziasszonyként tengeti napjait, és még a gyerekei sem igazán foglalkoznak vele.
Az „időutazás” során viszont bármennyire is sikeres és gazdag lesz, képtelen feldolgozni, hogy a gyerekei nem születtek meg. Persze ha eleve nem is lett volna anya, akkor élvezhetné azt a fajta életet, de a sorozat azt sugallja, hogy a szakmai sikerek valójában nem olyan fontosak számára. Bár azt nem tudhatjuk, hogy ha nem a jövőből hozott tudásra alapozná ezeket a sikereket, másképp érezne-e, hiszen így az egész egy hatalmas átverés, invenció nélkül.
Mivel mindent Emma szemszögéből látunk, nem igazán derül ki, hogyan és mikor kezdődött a férje titkos kapcsolata a barátnővel: vajon mindig is párhuzamosan futott, vagy Nando csak a házassága megromlása miatt kötött ki a másik lánynál. Mindenesetre az egyetemi baráti társaságban más titkos kapcsolat is van, amelyről sokáig senki nem tud: egy meleg pár bujkál egész végig és csak a történet végén bújnak elő – bár Emma az időutazása során „lebuktatja őket”, ami azt sugallja, hogy sejtette ezt is, ahogy a férje félrelépéseit. (A gay szál miatt a törökök nem is engedték be a sorozatot a Netflix ottani verziójába.)
Szerencsére azt a hibát azért nem követték el a sorozat alkotói, hogy úgymond ráébresszék Emmát: a házassága nem is volt olyan rossz és a kapcsolata rendbehozására se tesz kísérletet. Éppen ellenkezőleg: az időutazása során majdnem összejött valakivel és a valóságban azt a pasit szemeli ki szeretőnek, bár arról már nem szerzünk tudomást, hogy ebből majd lesz-e valami vagy sem. De nem is ez a lényeg, hanem maga a szándék.