Volt már egyszer poszt, amiben egy könyv nyomán megnéztük, miért nem lesz hűtlen valaki. Bár ott kifejezetten a férfiakról volt szó. Ahogy a hűtlenségnek, úgy a hűtlenség meg nem valósulásának is millió oka lehet. És persze az, hogy egy adott ember MÉG nem lépett félre, egyáltalán nem jelenti azt, hogy holnap vagy tíz év múlva sem fog.



Nem két fajta ember van, a hűséges és a hűtlen, hanem az, aki már megtette és az, aki még nem. Feltéve, ha leszűkítjük a szó jelentését a szexuális aktust is magában foglaló félrelépésre, pedig már számtalanszor beszéltünk róla, hogy hűtlenség gyakorlatilag bármi lehet, amit a partner annak tart, így de facto nincs is hűséges ember.

Jópofák a cikkírók, mikor azt fejtegetik, hogy a párkapcsolatokban élő amerikaiak 11-69%-a volt már külsős partnerrel - majd kijelentik, hogy a többség hűséges. Egyáltalán hol létezik még egy kérdés, amelyet ennyire nem lehet pontosan felmérni? 11 vagy 69, illetve bármi, ami ezek között van? Esetleg 69 fölött? (Ez a 69 eleve gyanús...) Mindenesetre 50% fölött már a hűtlenek vannak többségben, és nekem elég erős a gyanúm, hogy ez áll közelebb  az igazsághoz.

De ezúttal nem amerikai, hanem ciprusi adatokkal fogunk találkozni: a Nicosiai Egyetemen dolgozó Menelaos Apostelou és Rafaella Panayiotou 40 nőt és férfit kérdeztek meg arról, hogy miért nem csalják meg a partnerüket. Nem túl nagy merítés, de Nicosia sem egy könnyű helyszín. Érdekes lett volna a török oldalon is vizsgálódni és összehasonlítani az adatokat. Egyébként érdekes gyakorlat lehetett kiszűrni azokat, akik még nem voltak hűtlenek, és nem csodálkoznék, ha a 40 ember közül nem mind lett volna őszinte. Mert egy idegennek bevallani, hogy nem alkalmas az űrlap kitöltésére, minimum ciki.

A ciprusi kutatóknak 47, az érintettek által említett főbb okot sikerült megkülönböztetniük, miután kiszűrték az egymásra nagyon hasonlító érveket. Ezekből nyolcat emeltek ki, mert majdnem ötvenből nem tudnánk cikket írni. Nézzük, mit sikerült leszűrniük az általuk készített interjúkból. Még ebben a nyolcban is vannak átfedések.

 
1. A delikvens elégedett a kapcsolatával. Jól elvannak együtt, jól bánnak egymással, az illető nem akarja tönkretenni ezt az idillt egy hűtlenséggel. (Vagyis ha tudná, hogy ettől nem menne tönkre, azért mérlegelne... Mivel a kapcsolati elégedettség nem szokott örökké tartani, kérdés, mi lesz, ha megszűnik a harmónia.)

2. A hűtlenség bűntudatot ébresztene bennük, nem akarnak kettős életet élni és hazudozni, ez túl megterhelő lenne. (Amíg nem csinálják, nem tudják, hogy lesz-e bűntudatuk, sokan mondják, hogy egyáltalán nem tapasztaltak ilyesmit. De a kettős élethez tényleg kell energia és találékonyság, nem mindenkinek való.)

Ezt az első két okot elsősorban nők említették.


3. Attól félnek, hogy ha ők hűtlenek, akkor a partnerük bosszúból szintén ezt fogja tenni. (Itt azért már látszik, hogy nem a meggyőződéses monogámia bújik meg a nem-félrelépés mögött, hanem a félelem.)

4. Nem volt megfelelő alkalom, izgalmas lehetőség. (Vagyis, amennyiben adódik ilyen, akkor az illető nagy valószínűséggel elcsábítható lesz. Illetve, ha nagyon akarja, akkor megkeresi magának a lehetőséget.)

5. Félnek a partner reakciójától lebukás esetén. Itt aztán van minden: botrány, veszekedés, szakítás, válás, gyerekek elvesztése, verbális és fizikai erőszak, adott esetben még a halálfélelem is játszik. Vagyis szó sincs arról, hogy szeretetből nem csalnak. A következményektől rettegnek. Ha biztosak lennének abban, hogy sehogy nem buknak le, vagy a lebukásnak nem lesz negatív következménye, valószínűleg simán megtennék.

6. Félelem a nyilvános megszégyenítéstől, mert a társadalom és a vallás/egyház nem fogadja el a hűtlenséget. Szerintem ez inkább a nők számára jelent komoly visszatartó erőt. Főleg a mediterrán országokban jellemző, hogy a férfiakat nem sújtja semmilyen megvetés, ha félrejárnak. A felmérésben résztvevők esetében azonban nem mutatkozott különbség a nemek között, ami elég furcsa.

7. Félelem minden egyéb bonyodalomtól, úgy mint attól, hogy mi lesz, ha bevallják, mit szól a család, esetleg elkaphatnak valami betegséget, a nem kívánt terhességről nem is beszélve.

8. Az utolsó pont tulajdonképpen azonos a hatodikkal: ismét csak félelem a megbélyegzéstől. Sokan tartanak attól, hogy lebukás esetén rosszat fognak gondolni róluk, páriákká válnak, esetleg még a karrierjük is megszenvedi az egészet.

Árulkodó, hogy az nincs a nyolc fő pont között, hogy ne is gondolnának másra, hogy ne fantáziálnának és ne lennének kíváncsiak. Persze a 47 ok között biztos ilyenek is szerepelnek, de semmiképp nem sok embernél. És, ahogy már említettem, nagyon nem mindegy, kit milyen életszakaszában kérdeznek meg. Aki ma esküszik, hogy soha nem lépre félre, az pár év múlva már azt se tudja, hogy mondhatott ekkora ostobaságot. Persze mindig lesznek, akik sosem teszik meg, de hogy pontosan miért, azt sokszor ők maguk sem tudják. Egy ilyen felmérés legalább elgondolkodtatja őket, hogy miért is nem. És kissé kínos, hogy a legtöbb pontban a félelem szerepel.