Sokan hiszik, hogy a szeretőzés csak átmeneti állapot, amelyben senki nem igazán boldog és valamerre előbb-utóbb mozdulni akar: főleg a nőkre szokás ráfogni, hogy egy hosszabb távú szeretői kapcsolatban a férfi házasságának  vagy kvázi házasságának elrontására hajtanak, mert erre vannak beprogramozva... És, ha egy nő nem "birtokol" szőröstül-bőröstül egy férfit, akkor nem lehet boldog.



Akiknek nem való a szeretőzés, azokra ez biztos igaz: ahogy az előző posztban felsoroltam, sok ember egyszerűen alkalmatlan erre az életformára, és kisebb kilengések után újra vissza akar lendülni a együttélős monogámia valamilyen verziójába. Ami aztán nagy valószínűséggel ismét boldogtalanná teszi, mert ha valaki már teljesen a miénk, sokkal gyorsabban belefáradunk és sokkal hamarabb kiábrádnulunk belőle, mint ha valaki csak részben áll a rendelkezésünkre.

De léteznek hosszú távú szeretők is. A hosszú távot itt mondjuk 3 év fölötti időtartamtól számítanám: három év alatt azért már bőven megismerjük annyira egymást, hogy ne legyenek illúzióink, vagy, ha még mindig vannak, akkor azok nem illúziók, hanem a valóság... Számtalan okunk lehet arra, hogy szeressük ezt az életmódot és ne akarjunk elmozdulni belőle. Melyek ezek?


1. Jó alapkapcsolat, amelyet nem szeretnénk felrúgni

Attól, hogy valaki szeretőzik, még ragaszkodhat a feleségéhez/férjéhez is, és ha olyan társat talál, aki nem akarja felrobbantani a házasságát, akkor miért is ne tartaná meg? Lehet, hogy a házasságban már nincs szex, de van intimitás, lehet, hogy még akár jó szex is van, csak nem annyira izgalmas, mint a szeretővel, vagy mindkettő jó, kielégítő, kellemes. És két embert is lejhet szeretni. Ha a házas szeretőt nem kényszerítik arra, hogy válasszon, akkor akármeddig is fenntartható ez a helyzet. Valószínű, hogy a házastárs legalább hallgatólagos beleegyezése és a szerető türelme egyaránt szükséges az állapot fenntartásához.


2. Nem túl jó alapkapcsolat, amelyet azonban nem áll módunkban felrúgni

Például, mert gyerekeink vannak és annyira azért nem rossz a helyzet, hogy megérje válni. Vagy, mert anyagilag nem engedhetjük meg magunknak a különválást. Ha az alapkapcsolat nem túl jó, akkor talán a gyerekek kirepülése megváltoztatja a helyzetet, de ez beletelhet 15-20 évbe, és addig a szeretőzés egyensúlyban tart bennünket. (Jó, nem biztos, hogy mindvégig egy szeretőnk van.)


3. Mert akkor találtuk meg az "igazit", amikor már elköteleződtünk, és biztosak vagyunk benne, hogy mellette akarunk maradni, még akkor is, ha "csak" szeretők lehetünk.

Vannak olyan szerelmek, amelyek mindent felülírnak, még azt az általános felfogást is, hogy hűtlenkedni gonosz dolog. Ugyanakkor a szerelmesek dönthetnek úgy, hogy nem rúgják fel az addigi életüket, nem áldozzák fel a családjukat, inkább kettős életet élnek évtizedekig. Ha a házastársuk maximálisan rájuk van utalva, lehet, hogy akkor is mellette maradnak, ha már csak tehet a számukra, sajnálatból, kötelességtudatból. Ez főleg akkor működőképes, ha az illető házastárs van olyan intelligens, hogy ne üldözze a férje/felesége szeretőjét, és elfogadja a helyzetet, mert tudatában van annak, hogy ha másképp cselekszik, akkor ő fog rosszul járni.


4. Mert pont ez az életmód az ideális számunkra

Fenntarthatjuk a szeretői viszonyt, vagy életformát, ha az életmód pontosan megfelel az igényeinknek. Akár volt korábban együttélős kapcsolatunk, akár nem, akár vannak gyerekeink, akár nincsenek, ha arra jutottunk, hogy nem szeretnénk senkivel összeköltözni és inkább megőrizzük az önállóságunkat, ugyanakkor tartós kapcsolatra és szerelemre vágyunk, akkor egy szeretői viszony (egy komoly, évekig tartó, érzelmes viszony) pontosan az, amire szükségünk van.  

Különben is egyre többen választják azt, hogy elköteleződnek ugyan, de nem költöznek össze, vagyis még monogám formája is van ennek a verziónak, de biztos, hogy a nem egészen monogám beállítottságúak számára sokkal könnyebb kalandozni akkor, ha nem élnek együtt, mint akkor, ha éjjel-nappal kontroll alatt vannak.

Az együttélésnek lehetnek előnyei, de legalább annyi hátránya is van, és a biztonságnak sokszor csak a látszatát adja, nem a lényegét. Kilépni belőle akkor is sokkal nehezebb, ha nem vagyunk házasok, így sokkal hajlamosabbak az emberek rossz kapcsolatban ragadni, ha feladták az egzisztenciális függetlenségüket, mint ha külön lakásuk és külön bankszámlájuk van.

Mivel sokkal inkább fenn tudjuk tartani a vágyakozást (hiszen nincs módunk egymás idegeire menni), a szexuális és érzelmi életünk intenzívebb és kielégítőbb lehet - de ehhez az kell, hogy egyik fél se legyen társfüggő, se önállótlan.


5. Mert így több partnerünk is lehet úgy, hogy nem botlanak folyton egymásba

Ha poliamoriában akarunk élni, akkor ez nem feltétlenül arról szól, hogy mindenki mindenkit ismer és kénytelen találkozni a másikkal. Lehet két vagy akár több kapcsolatunk is párhuzamosan úgy, hogy szeretők és nem együtt élő partnerek vagyunk.

Így nem kell például kitessékelni a lakásból az együttélős partnerünket, mert a másikkal találkoznánk, ami azért elég nagy feszültségekhez vezethet... Nem kell az egyiket elsődlegesként, a másikat másodlagosként kezelnünk - egyszerűen más a két kapcsolat, nem muszáj rangsorolni, ki hányadik helyen áll. Élvezhetjük mind a kettőt (vagy akár többet) úgy, hogy senki nem vár ránk otthon a körmét rágva vagy nem ül egy moziban, mert épp kizártuk a lakásból...


6. Mert így biztosak lehetünk abban, hogy mindketten akarjuk a kapcsolatot

Lehetünk nagyon szerelmesek valakibe akár éveken, évtizedeken keresztül úgy, hogy nem szeretnénk együtt élni vele, mert a kapcsolatunknak kell a távolság, vagy, mert másképp és másutt szeretünk élni... Esetleg a gyerekünkkel, az anyánkkal nem akarjuk összeköltöztetni, vagy éppen az a varázslatos a kapcsolatunkban, hogy nem osztozunk mindenen.

A legrégebben tartó szeretői kapcsolat, amiről konkrétan hallottam, 30 év körül járt, de ismerek 20, 15, 10 éve tartó viszonyokat is. Lehet, hogy sokan fanyalognak ennek hallatán, és nem hiszik, hogy így is boldog lehet valaki, de ez az ő egyéni problémájuk. Én meg azt hiszem el nehezen, hogy egy monogám házasságban boldog lehet valaki életfogytiglan (úgy, hogy még a szexualitása sem sorvad el.)

Egy szeretői kapcsolat aligha marad életben, ha nem ad boldogságot, míg sok házasság akkor se bomlik fel, ha már mind a két fél csak szenved benne. Vagyis a szeretőzésnek megvan az az előnye is, hogy biztosak lehetünk benne: a társunk tényleg velünk akar lenni, nem a kényelem, a kényszer vagy az unalom "motiválja". És hadd ajánljam még egyszer a hosszú távú szeretőzésről szóló francia vígjátékot (Visszatérés a mamahotelbe)!