Az Utódlás olyan, mint egy királydráma, csak modern díszletben és jelmezekben: adott az öreg király, meg három fia, plusz egy lánya: a király a végletekig ragaszkodik a hatalomhoz, de tudja, hogy valakinek csak át kellene adnia a jogart. A végtelenül toxikus családban (amelyet egyébként Roy-nak hívnak) mindenki mindenkit kijátszik, megaláz és a néző folyamatosan azon gondolkodik, hogy miért is tűri bárki ezt az egészet... (Van az a pénz?)



Bennünket az egyetlen leánygyermek (Shiv) érdekel, aki a legkevésbé elcseszettnek tűnik, például ő az egyetlen, aki saját egzisztenciával rendelkezik, nem az apa vállalatánál dolgozik, és még többé-kevésbé működő párkapcsolata is van.

A vőlegénye (Tom) azért elég problémás még így is (az általam imádott Matthew MacFadyen, volt Mr Darcy játssza, és a magyar szinkronhangja borzalmasan nem illik hozzá, úgyhogy csakis eredetiben érdemes hallgatni), látszik, hogy mennyire kétségbeesetten próbál beilleszkedni, állandóan megalázzák, de számára annyira fontos az, hogy bekerült a gazdagok közé és felkapaszkodhat az uborkafára, hogy kábé mindent is hajlandó elviselni.

Shivnek azonban nem a csetlő-botló, kapcarongynak használt Tom van az életében, hanem egy volt pasija, Nate is állandóan körülötte sertepertél. Sőt, minden arra utal, hogy Nate igazából szeretné visszakapni a lányt, olyan erős köztük a kötelék, az intimitás és az erotikus vonzás, hogy állandóan kísértésbe viszik egymást, Nate azonban nem akarta volna a lábtörlő szerepét játszani Shiv mellett, emiatt nem maradtak egy pár.

Igazából számomra mindvégig nem derült ki egyértelműen, hogy lefeküdtek-e az egész évadon át tartó flörtölés során, vagy megtartóztatták magukat (az utóbbi tűnik valószínűbbnek, pedig több éjszakát is együtt töltöttek, még a leánybúcsút is), de mikor az esküvő után sor kerülne a nászéjszakára, Shiv azt mondja Tomnak, hogy volt egy afférja.

Tom ezt tulajdonképpen már tudja, mert a család másik outsider tagja, aki az ő lekötelezettje, beköpte Shivet az esküvő reggelén, de Tom akkor annyira nem akart hallani semmit, hogy még fizikailag is bántalmazta a srácot (nem vészesen, csak ellökte), mivel az nem akart tudomást venni arról, hogy Tom szemet akar hunyni a hűtlenség felett. (Az árulkodó srác amúgy csak bensőséges gesztust látott, nem szexet.)

Az egész folyamat azért érdekes, mert az esküvő előtt hosszasan tárgyalják a házassági szerződést, vagyis nem ők tárgyalják, hanem az ügyvédeik (Tom esetében ez a saját anyja), és kiderül, hogy Shioban nem akarta, hogy hűtlenségi záradék kerüljön a szerződésbe. Mivel Tom az alávetett fél, ki úgymond a semmiből jött, némileg csodálkozik ezen, és olykor szóba hozza, illetve próbálná megtudakolni, hogy akkor most mi is a helyzet a hűséggel. De a nő állandóan kitér előle. Úgyse fog semmi történni, de ha mégis, akkor sincs semmi gond, felnőttek vagyunk.

Tom emiatt az ambivalencia miatt hívja fel a menyasszonyát a legénybúcsú éjszakáján, mikor lehetősége adódik arra, hogy valamilyen fokon szexuális kapcsolatba kerüljön egy idegen nővel, de Shiv nem akar tárgyalni a határokról. Hiszen ő is valaki mással van, ráadásul olyannal, aki nagyon sokat jelent számára.

Remekül megmutatja ez az egész csiki-csuki játék, hogy mennyire nehéz, szinte lehetetlen ilyen kérdésekben tiszta vizet önteni a pohárba, mikor pedig azt várhatnánk, hogy felnőtt emberek tudnak ilyesmiről is tárgyalni. A poliamor nagykönyvben ugye meg van írva, hogy kellene ezt csinálni, de itt nem kiművelt polikról van szó, csak olyanokról, akiknek annyira azért nem tetszik a monogámia kizárólagossága.

Végül a nászéjszakán bújik ki a szög a zsákból, mert Shiv egyrészt elmondja, hogy viszonya volt, másrészt azt is bevallja, hogy nem igazán érzi magát monogámnak. Tom nem ismeri be a legénybúcsús kalandot, látszólag megbocsát a feleségének, de azért mikor kimegy a bulira, Nate-et elküldi a fenébe, és még meg is alázza (visszaönteti vele a poharában lévő bort az üvegbe, mert az áruló úgymond nem érdemli meg, hogy a vőlegény szülei által spendírozott méregdrága nedűt fogyassza).

Noha a házaspár könnyes szerelmi vallomást tesz egymásnak, azért annyira nem biztos, hogy vallomásuk őszinte. Inkább szükségük van egymásra, mintsem tényleg szeretik egymást. Tom is az egója miatt alázza meg Nate-et, csak, hogy megmutassa, ki az úr a háznál... Miután annyiszor kellett nyelnie a hatalmasabb családtagoktól. Shivnek meg a saját státusza és érzelmi stabilitása miatt kell egy férj, akivel vonulgathat a partikon, akivel megtárgyalhatja a stratégiáit, és aki van olyan alkalmazkodó, hogy lenyelje azt a sok szart, amivel a Roy-család eteti, sőt, még jó képet is vág az egészhez. Legalábbis az első évad végén még így áll a dolog.

Ha valaki még nem nézett bele, és most karácsonyi szünetben lesz ideje, meg szereti a királydrámákat, akkor élvezni fogja a sorozatot. Jó, a klasszikus királydrámákban nincs ennyi trágárság... Ezt azért nem kicsit túltolták.