Aki egyszer hűtlen volt, az mindig és minden kapcsolatában az lesz? Sokan gondolják így. Van rá esély, persze, főleg, ha a félrelépés remekül sikerült és az illető rájött, hogy ez a megoldás a problémáira. Vagy arra jött rá, hogy a monogámia nem neki való és most már próbálkozni se fog vele. De rengetegen lehetnek odakint, akik megbánták és tényleg nem akarják újra elkövetni, mert nem tudják összeegyeztetni az önképükkel vagy csak túl sok kockázatot látnak benne. Esetleg örülnek, hogy megúszták. Ha valaki egyetlen alkalom után bukik le vagy vall be mindent, az is lehet annyira traumatizált, hogy többet nem akarja megtenni. 



Nincs garancia se arra, hogy megteszi, se arra, hogy nem. Nyilván rengeteg múlik azon is, hogy miért tette meg először, és az adott kapcsolatában, amelyből félrelépett, vannak-e alapvető problémák. Ha a félrelépés alkalom szüli a tolvajt típusú kaland volt, akkor is simán megismétlődhet, ha adódik rá alkalom, de ha az élet nem úgy hozza, akkor lehet, hogy soha többé nem történik hasonló. Ha azonban az illető kereste az alkalmat, mert már rég vágyott rá, esetleg kifejezetten tudatosan szervezte meg (társkeresőn például), valószínűbb, hogy a jövőben is meglépi majd ugyanezt. 

Azoknál a legkevésbé valószínű az ismétlődés, akik rettegnek a lebukástól illetve akiket bánt a lelkiismeretük. Bár ha elég nagy a libidójuk, ők is elcsábulhatnak újra és újra, aztán maximum megbánják. Kialakulhat egyfajta ciklikusság: az illető önmegtartóztat egy ideig, aztán nem bírja tovább, szenvedélyesen beleveti magát a következő kaland előkészítésébe, majd esetleg még annak megvalósítása előtt újra rájön a bűnbánat és önostorozva megbán mindent. 

Nyilván nem kevés ember áll be arra, hogy az élete részévé válnak a külső kapcsolatok, így náluk szinte biztosra vehető, hogy meg fogják ismételni, ahányszor csak sikerül. Számukra legfeljebb az első pár alkalom jelent lelkiismereti problémát. 

Aztán akadnak olyanok is, akik kezdetben még a félrelépés, hűtlenség opciót választják, aztán legitimmé szeretnék tenni az egészet. Tehát hivatalosan is nyitni akarnak, vagy azért szakítanak, mert az adott partner nem hajlandó elfogadni, hogy többekkel is kapcsolódni szeretnének. Ők már színlelni se hajlandóak azt, hogy monogámok, vagyis úgy lépnek ki a hűtlenek köréből, hogy továbbra is több partnerük lesz, esetleg egy fő kapcsolat és egy vagy több kisebb jelentőségű, vagy több körülbelül azonos fontosságú. (De ebbe a stádiumba sokan csak hosszú idő után jutnak el, lehet, hogy évtizedekkel az első félrelépés után.)

Van olyan sorozathűtlen is, aki a szeretőjével tulajdonképpen egy következő monogám kapcsolatot készít elő, tehát elvileg attól fogva, hogy az előző kapcsolatából kilépett, megmaradhatna egy partner mellett, de azért már láttunk rá példát, hogy amint az a kapcsolat is elkezd kihűlni, keres mellé másikat, és ezt élete során többször is eljátszhatja. Ő tulajdonképp monogám, csak addig nem vált, amíg nincs meg a következő jelölt. 

Persze megközelíthetjük máshogy is a kérdést, annak a partnernek a szempontjából, aki mellől félreléptek - már ha tudomást szerzett róla. (Számára az egész probléma akkor létezik, ha tudomást szerez róla, de a valóságban persze a kérdés az ő tudta nélkül is fennáll.) Amennyiben neki nagyon fontos lenne, hogy a jövőben biztosítsa magának a kedvese kizárólagosságát, biztos szeretné tudni, melyik verzióról van szó. Nem túl valószínű, hogy a partnere teljesen őszinte lesz vele se azt tekintve, hogy miért is tette, amit tett, se azzal kapcsolatban, hogy az valóban az első alkalom volt-e, és ha nem, akkor mi minden történt már korábban. 

Vagyis, mikorra ő rájön, hogy mi történt, vagy annak csak a töredékét megtudja, sokszor már szó sincs arról, hogy egyszeri alkalom lett volna. Így maga a kérdés, hogy megismétlődik-e majd a jövőben, már értelmetlen, csakhogy ő nem tud róla. Noha minden tanácsadó azt szokta mondani, hogy ilyenkor csak a teljes őszinteség tudja visszaállítani a bizalmat (vagy az se), szerintem ez maximum akkor igaz, ha a félrelépő még tényleg kezdő és valóban első alkalom volt, vagy legfeljebb néhány, ugyanazzal a külső partnerrel elkövetett alkalom. Ha csak először bukott le, de már régen művel mindenfélét, akkor a teljes őszinteség pusztító hatású lehet. Én még nem nagyon láttam olyan hűtlent, aki arra vágyna, hogy mindent kipakoljon az asztalra. 

Azt szokás mondani, a megbánás és a teljes átláthatóság némi biztosítékot jelenthet a jövőre nézve, De mennyire őszinte az a megbánás? Ha csak félelemből fakad, akkor nem lesz őszinte. Márpedig melyik lebukó hűtlen nem fél a következményektől? Amelyik nem fél, annak titkolózni se volt oka. És ha a félrelépést okozó bármely faktor továbbra is fennáll majd, akkor semmi nem fog megoldódni. A másik feletti totális ellenőrzés, ahogy már korábban is említettem, nem bizalomnövelő, hanem korlátlan hatalmat ad annak a kezébe, aki bosszúra szomjazik, vagy megsemmisítő csapást mér arra, aki még sokkal kevesebb információtól is kiakad. 

Tehát léteznek egyszer megbotló, alapvetően monogámiára berendezkedett emberek, de bárkivel bármikor történhet olyasmi, ami megbolygatja ezt a helyzetet... Vagy azt mondom inkább: addig élünk igazán, amíg történhet velünk ilyesmi...