Most ért véget a Korhatáros szerelem című magyar sorozat, amelyet a Válótársakkal együtt néztem: érdekes egybeesés (és biztos nem véletlen), hogy Dobó Kata mindkettőben szerepel, és mindkettőben ő a hűtlen feleség figurája… Úgy látszik, A miniszter félrelép óta valahogy mindig megtalálja ez a téma.



A Korhatáros szerelemben a fő téma persze nem a hűtlenség, hanem egy középkorú családanya és egy huszonéves fiatal srác szerelme. A Dobó Kata-féle Júlia a főszereplő Eszter nővére, és a legellenszenvesebb karakterek egyike. No nem a hűtlensége miatt, hanem azért, mert mindenkit kioszt a környezetében, teljesen tapintatlan és intoleráns, mindehhez pedig van egy túlságosan is jó fej férje, István, akiről senki nem tudja elképzelni, hogy miért is viseli el a hárpia nejét.

Júlia amellett, hogy szemétkedik és játssza a budai úrinőt, állandóan pasit akar szerezni a férje által elhagyott nővérének, és persze a világ legbénább szinglijeivel hozza össze. Aktuális jelöltje épp András, akit amúgy Bőgős Bandinak nevez mindenki, mert könnyen elsírja magát.

Júlia tökéletesnek tűnő házasságában egy neuralgikus pont van: hogy István egyáltalán nem akar gyereket (55 éves és úgy érzi, hogy nem tudná felnevelni, no meg kényelmes életét se szeretné feladni), Júlia viszont még abban a korban van, hogy próbálkozhatna, de olyan nagyon ő se akarja, inkább csak a lehetőségről nem szeretne végképp lemondani. Az biztos, hogy a jelleme alapján tökéletesen alkalmatlan lenne az anyaságra, és pokollá tenné a gyereke életét.

Mégis kiborul, mikor István anélkül, hogy megbeszélték volna, elkötteti magát, mert előzőleg egy szimpla ételmérgezésről azt gyanították, hogy terhesség… Mivel mindig mindent meg szoktak tárgyalni, még azt is, hogy milyen bort bontsanak ki és milyen sajtot egyenek, Júlia nem érti, hogy tehette meg István, hogy ilyen horderejű döntést egyedül hozott meg.

Mérgében és mert épp van kínálkozó alkalom, összejön Bőgős Bandival, aki iránt igazából semmit nem érez, és akitől semmit nem akar. Persze Bandi másképp gondolja, ő kapcsolatot szeretne. Ami egy rövid ideig működik is, aztán ismerősök meglátják őket, és az egész család tudomást szerez a dologról, kivéve persze Istvánt.

Megy egy ideig az agyalás, hogy bele szabad-e szólni, mi közük van nekik Júlia magánéletéhez, de mivel a karaktert eleve úgy alkották meg, hogy ne sajnálhassuk, és mivel továbbra is mindenkit szívat ahelyett, hogy végre visszafogná magát, a titok kiderül… Legalábbis olyan szinten, hogy Eszter, a húg, nyomatékosan felszólítja minden lében kanál testvérét, hogy szakítson a szeretőjével. Amit az meg is tesz, csakhogy Bandi ebbe nem tud beletörődni. Olyannyira nem, hogy beállít Istvánhoz, és neki panaszkodik arról a szívtelen nőről, aki kirúgta, pedig ő annyira szerelmes belé.

Mivel Júlia is hallja a jelenetet, a végén nem tudja visszafogni magát és kipakol… Mire István, aki eddig a józanság és a civilizált viselkedés mintapéldánya volt, lekurvázza, majd kirúgja otthonról. A továbbiakban önsajnálatba süpped, alkoholizál és disznóólat csinál a közös lakásból.

Nem akarja meghallhatni a felesége magyarázatát, de mikor a sógornője pasijának a karjaiban kisírja magát, akkor arra panaszkodik, hogy nem érti, miért történt az egész – az eszébe se jut, hogy esetleg attól kéne megkérdeznie, aki tudja...

A tragikomédia abban csúcsosodik ki, hogy totál részegen elmegy Bandi házába, és ott megtámadja, de annyira rosszul van, hogy több nem telik tőle, mint hogy lehányja a „riválisát”.

Mit üzen ezzel a magyar közönségnek a sorozatkészítő csapat? Hiába vagy akár elegáns bankár, eszel francia sajtot és iszol francia borokat, hiába van puccos villád a Rózsadombon és luxusautód, ha a nejed félrelép, ugyanolyan disznóvá válsz, mint bárki más.

Pedig ez pont István figurájához nem is illett. Meg lehetett volna mutatni, hogy van, aki ezt a témát másképp kezeli, képes arra, hogy értelmesen beszéljen róla, és kibírja anélkül, hogy összeverekedne a csábítóval – ahogy egyébként az esetek nagy részében az emberek ki is bírják. A hűtlenség civilizált kezelésére azonban ezúttal se kapunk mintát. És Júliának még imponál is, hogy a férje rátámadott Bandira. Mintha ettől érezné, hogy szereti. Pedig ennek semmi köze a szeretethez.

István később megbocsát Júliának és visszafogadja, de az utolsó rész egyik záró jelenetében a forgatókönyvírók nem bírják ki, hogy ennyiben maradjon a dolog: István bejelenti, hogy válni akar, mert a felesége nem hisz a szerelemben…

Ha már szirupos, akkor legyen nagyon az… Most várhatunk a következő sorozatra, amely talán majd másképp, felnőttebb módon közelít a hűtlenséghez.

Érdekes adalék egyébként, hogy a Korhatáros szerelemben viszontláthatjuk a szintén a hűtlenség körül forgó Glóbusz egykori két szereplőjét, Bánsági Ildikót, és Seress Zoltánt (ő játssza Istvánt). És meg kell mondjam, régi kedvencem sokkal érzékenyebben tárgyalta a témát.