Sokszor volt már szó arról, hogy rengetegen gondolják úgy: ha hűtlenség van egy kapcsolatban (és persze kiderül), akkor szakítani kell, ugyanakkor a valóságban ez a kérdés sokkal bonyolultabb és minél idősebbek vagyunk, annál valószínűbb, hogy egy félrelépés nem vezet a kapcsolat végéhez. Akár a folyamatos és többszörös szeretőtartás sem feltétlenül.
De egy 2021-es tanulmányból az is kiderül, hogy a fiatalok körében sem olyan egyértelmű, hogy hanyatt-homlok szakítanak, ha kiderül, hogy egyikük hűtlenkedett, sőt, meglepően sokan maradnak együtt. Dylan Selterman, Justin Garcia és Irene Tsapelas 495 hetero fiatalt kérdezett erről a témáról, akiknek átlagéletkora 20,9 év volt. A tanulmány 2021-ben, a Journal of Sex & Marital Therapy c. lapban jelent meg.
Nézzük, milyen megállapításokra jutottak a kutatók.
Egy-egy affér kapcsán kb. a megkérdezettek közel fele szakított, de csak 20% tett így kifejezetten a hűtlenség miatt, 27% más okokat sorolt fel. A többiek maradtak az eredeti kapcsolatukban: ezek esetében 22% volt aktív hűtlen és 28% „megcsalt fél”. (Persze akadhattak olyan párok is, akiknek esetében a hűtlenség kölcsönös volt.)
Azok, akik a saját félrelépésük után szakítottak (igen, ilyen is van bár erről sokkal kevesebbet beszélünk, mint azokról az esetekről, amikor a másik fél kezdeményezi a szakítást), arról számoltak be, hogy a szerető egyszerűen mindenben jobb volt, mint az addigi elsődleges partnerük: érzelmileg teljesebbnek érezték a kapcsolatot, szexuálisan kielégítőbb volt, sőt, gyakrabban is szexeltek házon kívül, mint az eredeti társukkal. (Ami azért arra utal, hogy nem alkalmi kalandokról volt szó.)
Akik saját hűtlenségük miatt nem szakítottak, azok inkább alkalmi elkövetők voltak, nem rendszeres szeretőzők: ők nem érezték magukat elégedetlennek az eredeti kapcsolatukban, csak adódott valami jó lehetőség, aminek nem tudtak ellenállni.
Mi derült ki az afférpartnerrel való további kapcsolattartásról azt követően, hogy vagy bevallották a hűtlenséget, vagy lebuktak?
1/3 részük barátságban maradt a volt „szeretővel” (na tessék, mégsem olyan nehéz ez, az előző posztban megtárgyaltak dacára sem), 1/3 alkalmilag még találkozik az afférpartnerrel (ők azok, akik nem érzelmi okokból hűtlenkedtek), 25% minden kapcsolatot megszakított és 10% a volt szeretőt választotta elsődleges partnernek.
Ami a titkolózásra való hajlamot illeti: a többség igyekezett titokban tartani az afférját, csak 1/3 vallotta be önként. Érdekes a nemek aránya: az összes hűtlen nő 41%-a tett vallomást, míg a férfiaknak csak 30%-a.
Akik megőrizték a titkukat, azok nagyobb részben nyilatkozták, hogy a szeretővel jobb volt a szex, mint azok, akik bevallották a hűtlenséget. Úgy tűnik, a partnernek megmondani, hogy a szeretőnél gyengébben muzsikál, azért baromira nem kellemes... Azok, akik előálltak a farbával, nem tartották a hűtlen szexet számottevően jobbnak. Valószínűsítem, hogy náluk inkább figyelemfelhívásról volt szó, nem mondtak még le a kapcsolat erotikus részéről.
Ugyanakkor akik csak azért léptek félre, mert vágytak a változatosságra, vagy nagyobb az étvágyuk, mint a partnerüknek, nem éreztek indíttatást arra, hogy vallomást tegyenek.
Valójában annak ellenére, hogy itt nagyon fiatal résztvevőkről van szó, egy csomó megállapítás szerintem érettebb korban is stimmel. Például a legutolsó, hogy aki elsősorban szexuális élményekre vágyik, az nem fog otthon vallomásokkal bíbelődni... Ez szerintem nagyon is jellemző. És ha valaki előáll a dologgal, az vagy véget akar venni a kapcsolatnak, vagy azt reméli, hogy ezzel kellőképpen felrázza a partnerét és ráébreszti arra, hogy tenniük kéne valamit, mert nem jó irányba haladnak.
De egy 2021-es tanulmányból az is kiderül, hogy a fiatalok körében sem olyan egyértelmű, hogy hanyatt-homlok szakítanak, ha kiderül, hogy egyikük hűtlenkedett, sőt, meglepően sokan maradnak együtt. Dylan Selterman, Justin Garcia és Irene Tsapelas 495 hetero fiatalt kérdezett erről a témáról, akiknek átlagéletkora 20,9 év volt. A tanulmány 2021-ben, a Journal of Sex & Marital Therapy c. lapban jelent meg.
Nézzük, milyen megállapításokra jutottak a kutatók.
Egy-egy affér kapcsán kb. a megkérdezettek közel fele szakított, de csak 20% tett így kifejezetten a hűtlenség miatt, 27% más okokat sorolt fel. A többiek maradtak az eredeti kapcsolatukban: ezek esetében 22% volt aktív hűtlen és 28% „megcsalt fél”. (Persze akadhattak olyan párok is, akiknek esetében a hűtlenség kölcsönös volt.)
Azok, akik a saját félrelépésük után szakítottak (igen, ilyen is van bár erről sokkal kevesebbet beszélünk, mint azokról az esetekről, amikor a másik fél kezdeményezi a szakítást), arról számoltak be, hogy a szerető egyszerűen mindenben jobb volt, mint az addigi elsődleges partnerük: érzelmileg teljesebbnek érezték a kapcsolatot, szexuálisan kielégítőbb volt, sőt, gyakrabban is szexeltek házon kívül, mint az eredeti társukkal. (Ami azért arra utal, hogy nem alkalmi kalandokról volt szó.)
Akik saját hűtlenségük miatt nem szakítottak, azok inkább alkalmi elkövetők voltak, nem rendszeres szeretőzők: ők nem érezték magukat elégedetlennek az eredeti kapcsolatukban, csak adódott valami jó lehetőség, aminek nem tudtak ellenállni.
Mi derült ki az afférpartnerrel való további kapcsolattartásról azt követően, hogy vagy bevallották a hűtlenséget, vagy lebuktak?
1/3 részük barátságban maradt a volt „szeretővel” (na tessék, mégsem olyan nehéz ez, az előző posztban megtárgyaltak dacára sem), 1/3 alkalmilag még találkozik az afférpartnerrel (ők azok, akik nem érzelmi okokból hűtlenkedtek), 25% minden kapcsolatot megszakított és 10% a volt szeretőt választotta elsődleges partnernek.
Ami a titkolózásra való hajlamot illeti: a többség igyekezett titokban tartani az afférját, csak 1/3 vallotta be önként. Érdekes a nemek aránya: az összes hűtlen nő 41%-a tett vallomást, míg a férfiaknak csak 30%-a.
Akik megőrizték a titkukat, azok nagyobb részben nyilatkozták, hogy a szeretővel jobb volt a szex, mint azok, akik bevallották a hűtlenséget. Úgy tűnik, a partnernek megmondani, hogy a szeretőnél gyengébben muzsikál, azért baromira nem kellemes... Azok, akik előálltak a farbával, nem tartották a hűtlen szexet számottevően jobbnak. Valószínűsítem, hogy náluk inkább figyelemfelhívásról volt szó, nem mondtak még le a kapcsolat erotikus részéről.
Ugyanakkor akik csak azért léptek félre, mert vágytak a változatosságra, vagy nagyobb az étvágyuk, mint a partnerüknek, nem éreztek indíttatást arra, hogy vallomást tegyenek.
Valójában annak ellenére, hogy itt nagyon fiatal résztvevőkről van szó, egy csomó megállapítás szerintem érettebb korban is stimmel. Például a legutolsó, hogy aki elsősorban szexuális élményekre vágyik, az nem fog otthon vallomásokkal bíbelődni... Ez szerintem nagyon is jellemző. És ha valaki előáll a dologgal, az vagy véget akar venni a kapcsolatnak, vagy azt reméli, hogy ezzel kellőképpen felrázza a partnerét és ráébreszti arra, hogy tenniük kéne valamit, mert nem jó irányba haladnak.