Angolszász könyvhöz képest egész nyitott szelleműnek is nevezhetnénk Graeme Simsion regényét, az Örökké holnapig címűt, amely elsősorban a 45-50 éves korosztálynak lehet érdekes. Ugyanennek a szerzőnek egy másik regényéről (A Rosie-update) már írtam korábban, vagyis a hűtlenség mint téma nem először foglalkoztatja.
A regény azzal indít, hogy az angol Adam, az elbeszélő, aki meglehetősen kihűlt kapcsolatban él a barátnőjével, egy nap e-mailt kap húsz éve nem látott szerelmétől, akivel mindössze három hónapot töltött el Ausztráliában. A nő akkoriban is házas volt, de épp külön élt a férjétől, időközben egy másik férje lett, akivel három gyereket is nevelnek.
Adamet már az megváltoztatja, hogy Angelina felvette vele a kapcsolatot. Hónapokig leveleznek, és ő időközben új életre kel, elkezd edzeni, formába hozza magát, ugyanakkor az élettársától, Claire-től érzelmileg egyre távolodik (bár már a kapcsolatfelvétel előtt sem igazán működött köztük semmi).
Noha nem remélheti, hogy valaha viszontlátja volt szerelmét, akit soha nem felejtett el, mikor választania kell, hogy együtt marad-e a barátnőjével és kiköltözik az USA-ba, vagy inkább szakít vele, akkor az utóbbit választja. A szakítás tényét megírja Angelinának is, aki ezek után meghívja egy hétre Franciaországba – mégpedig úgy, hogy közli: a férjével együtt megy.
Adam nem tudja, mire számítson, mégis mi fog történni egy hét alatt úgy, hogy hármasban lesznek egy vidéki házban… Mert ebből lehetne az, hogy udvarias távolságtartással barátként kezelik egymást, vagy akár az édeshármas lehetősége is benne lehet a pakliban.
[Ha ezzel felkeltettem a figyelmedet, és inkább elolvasnád a könyvet, akkor itt állj meg, mert a következőkben minden poént lelövök.]
Adam azt sem sejti, hogy a férj, Charlie mennyit tud az Angelinával folytatott korábbi kapcsolatáról, ahogy arról sincs fogalma, hogy a házaspár kapcsolata milyen jellegű. Még az is elképzelhető lenne, hogy Angelinával már nem úgy reagálnak egymásra, mint azelőtt, vagy az egyik, vagy a másik elveszítette erotikus érdeklődését.
De épp az ellenkezője az igaz: nagyon hamar rájönnek, hogy még ugyanúgy kívánják egymást, és Angelina már rögtön az érkezés napján ráveti magát Adamra, mikor egy kis időre kettesben maradnak – tudván, hogy a lebukás veszélye elég nagy. De Adam tisztában van vele, hogy Angelinának ez a fétise: attól indult be már fiatalon is, ha elképzelte, hogy rajtakapják.
Az in flagranti persze be is következik, mégpedig úgy, hogy Adamnak az a sejtése támad: ezt a házaspár direkt eltervezte. A férj egyáltalán nem rendez jelenetet, úgymond lazán veszi a dolgot, és „engedélyezi”, hogy a felesége Adammal szeretkezzen. Igaz, egy alkalommal éjjel mégis beront hozzájuk, és magával cipeli a feleségét, vagyis a lazaság mégsem annyira jellemző rá, mint ahogy mutatja.
Végül sor kerül egy édeshármasra is, vagyis inkább cuckoldingra, mert a férj nem megy el a végsőkig, inkább csak nézi, hogy Adam és a felesége hogyan élvezkednek.
Egyre inkább tombolnak persze az érzelmek, Adam már készen áll arra, hogy felvállalja kapcsolatát Angelinával, ha a nő úgy dönt, hogy őt választja, vagyis a két férfi arra vár, hogy a mindkettejük által szeretett asszony döntsön közöttük – de valójában mégsem az ő kezében van a döntés, mert Adamet visszafogja valami. Mégpedig a saját gyerekkori traumája, az, hogy az apja lelépett egy másik nő kedvéért, mikor ő tizennégy éves volt. És nem akar az apjához hasonlítani, nem akarja a házaspár három gyerekét megfosztani az apjuktól.
Meggyőzi Angelinát, hogy inkább maradjon Charlie-val, aki úgyis imádja – időközben rájön, hogy Charlie nem is az a szent, akinek gondolta, ugyanis a házassági válságot részben az ő félrelépése okozta (hozzá kell tennünk, Angelina nem volt hajlandó szexelni a férjével, mert annak infarktusa volt, és félt, hogy belehal…)
Mivel itt egy brit regényről van szó, persze, hogy a szálakat addig kell bonyolítani, amíg ki-ki vissza nem talál a saját kis monogám világához, így Adam is rájön, hogy tulajdonképpen szereti Claire-t, aki amúgy hetekig az eszébe se jutott… Visszamegy hozzá, de hát mit is tehetne, ha Angelina elérhetetlenné vált számára, és nem akar mindent újrakezdeni?
Véletlenül se alakulhatna úgy a regény, hogy Adam az USA-ba költözik, és Angelina szeretője marad, így a gyerekek se vesztenék el az apjukat, meg ő se a szerelmét… Akár Charlie-nak is lehetne szeretője, ha Angelina nem képzelné azt, hogy ő a világ királynője, és amit neki szabad (mármint két pasival lenni egyszerre), azt a férjének nem. (Hatalmas hisztit csapott ugyanis, mikor Charlie ostoba módon bevallotta a viszonyát.)
Noha a regény legalább addig eljut, hogy alkalomadtán a hűtlenség motorja lehet a megújulásnak, a kapcsolatban létező elhallgatások feloldásának, a dolgok újratárgyalásának, annyira nem bátor, hogy felvállalja: lehet két embert szeretni párhuzamosan, és nyitott kapcsolatban élni bűntudat nélkül. De ettől még érdekes olvasmány, ha a vége számomra kissé erőltetettnek hat is.
A regény azzal indít, hogy az angol Adam, az elbeszélő, aki meglehetősen kihűlt kapcsolatban él a barátnőjével, egy nap e-mailt kap húsz éve nem látott szerelmétől, akivel mindössze három hónapot töltött el Ausztráliában. A nő akkoriban is házas volt, de épp külön élt a férjétől, időközben egy másik férje lett, akivel három gyereket is nevelnek.
Adamet már az megváltoztatja, hogy Angelina felvette vele a kapcsolatot. Hónapokig leveleznek, és ő időközben új életre kel, elkezd edzeni, formába hozza magát, ugyanakkor az élettársától, Claire-től érzelmileg egyre távolodik (bár már a kapcsolatfelvétel előtt sem igazán működött köztük semmi).
Noha nem remélheti, hogy valaha viszontlátja volt szerelmét, akit soha nem felejtett el, mikor választania kell, hogy együtt marad-e a barátnőjével és kiköltözik az USA-ba, vagy inkább szakít vele, akkor az utóbbit választja. A szakítás tényét megírja Angelinának is, aki ezek után meghívja egy hétre Franciaországba – mégpedig úgy, hogy közli: a férjével együtt megy.
Adam nem tudja, mire számítson, mégis mi fog történni egy hét alatt úgy, hogy hármasban lesznek egy vidéki házban… Mert ebből lehetne az, hogy udvarias távolságtartással barátként kezelik egymást, vagy akár az édeshármas lehetősége is benne lehet a pakliban.
[Ha ezzel felkeltettem a figyelmedet, és inkább elolvasnád a könyvet, akkor itt állj meg, mert a következőkben minden poént lelövök.]
Adam azt sem sejti, hogy a férj, Charlie mennyit tud az Angelinával folytatott korábbi kapcsolatáról, ahogy arról sincs fogalma, hogy a házaspár kapcsolata milyen jellegű. Még az is elképzelhető lenne, hogy Angelinával már nem úgy reagálnak egymásra, mint azelőtt, vagy az egyik, vagy a másik elveszítette erotikus érdeklődését.
De épp az ellenkezője az igaz: nagyon hamar rájönnek, hogy még ugyanúgy kívánják egymást, és Angelina már rögtön az érkezés napján ráveti magát Adamra, mikor egy kis időre kettesben maradnak – tudván, hogy a lebukás veszélye elég nagy. De Adam tisztában van vele, hogy Angelinának ez a fétise: attól indult be már fiatalon is, ha elképzelte, hogy rajtakapják.
Az in flagranti persze be is következik, mégpedig úgy, hogy Adamnak az a sejtése támad: ezt a házaspár direkt eltervezte. A férj egyáltalán nem rendez jelenetet, úgymond lazán veszi a dolgot, és „engedélyezi”, hogy a felesége Adammal szeretkezzen. Igaz, egy alkalommal éjjel mégis beront hozzájuk, és magával cipeli a feleségét, vagyis a lazaság mégsem annyira jellemző rá, mint ahogy mutatja.
Végül sor kerül egy édeshármasra is, vagyis inkább cuckoldingra, mert a férj nem megy el a végsőkig, inkább csak nézi, hogy Adam és a felesége hogyan élvezkednek.
Egyre inkább tombolnak persze az érzelmek, Adam már készen áll arra, hogy felvállalja kapcsolatát Angelinával, ha a nő úgy dönt, hogy őt választja, vagyis a két férfi arra vár, hogy a mindkettejük által szeretett asszony döntsön közöttük – de valójában mégsem az ő kezében van a döntés, mert Adamet visszafogja valami. Mégpedig a saját gyerekkori traumája, az, hogy az apja lelépett egy másik nő kedvéért, mikor ő tizennégy éves volt. És nem akar az apjához hasonlítani, nem akarja a házaspár három gyerekét megfosztani az apjuktól.
Meggyőzi Angelinát, hogy inkább maradjon Charlie-val, aki úgyis imádja – időközben rájön, hogy Charlie nem is az a szent, akinek gondolta, ugyanis a házassági válságot részben az ő félrelépése okozta (hozzá kell tennünk, Angelina nem volt hajlandó szexelni a férjével, mert annak infarktusa volt, és félt, hogy belehal…)
Mivel itt egy brit regényről van szó, persze, hogy a szálakat addig kell bonyolítani, amíg ki-ki vissza nem talál a saját kis monogám világához, így Adam is rájön, hogy tulajdonképpen szereti Claire-t, aki amúgy hetekig az eszébe se jutott… Visszamegy hozzá, de hát mit is tehetne, ha Angelina elérhetetlenné vált számára, és nem akar mindent újrakezdeni?
Véletlenül se alakulhatna úgy a regény, hogy Adam az USA-ba költözik, és Angelina szeretője marad, így a gyerekek se vesztenék el az apjukat, meg ő se a szerelmét… Akár Charlie-nak is lehetne szeretője, ha Angelina nem képzelné azt, hogy ő a világ királynője, és amit neki szabad (mármint két pasival lenni egyszerre), azt a férjének nem. (Hatalmas hisztit csapott ugyanis, mikor Charlie ostoba módon bevallotta a viszonyát.)
Noha a regény legalább addig eljut, hogy alkalomadtán a hűtlenség motorja lehet a megújulásnak, a kapcsolatban létező elhallgatások feloldásának, a dolgok újratárgyalásának, annyira nem bátor, hogy felvállalja: lehet két embert szeretni párhuzamosan, és nyitott kapcsolatban élni bűntudat nélkül. De ettől még érdekes olvasmány, ha a vége számomra kissé erőltetettnek hat is.